„Európa-bajnokunk, Csák József a férfiak 65 kilogrammos, negyvenhat versenyzőből álló mezőnyében a zairei Mavatikut verte – ahogy az kezdő ellen illendő is – ipponnal, majd a szintén nem túl nagyágyú bolgár Netov ellen jutott tovább öt pontot érő akcióval...” Négy nap múlva kezdődnek Tokióban az olimpiai judotorna küzdelmei. A hátra lévő napokban az Arcanum segítségével, a korabeli sajtóbeszámolók alapján felidézzük a magyar judosport eddigi érmeinek történetét. 7. rész: 1992, Barcelona. Csák ezüstbravúrja...
Barcelona, 1992. augusztus 1.
„S jött a cseh vitéz, Petrikov, az Eb-ezüstérmes, akinek meg kellett hajolni az Eb-aranyérmes magyar fiú előtt. Ez sem volt valami világra szóló nagy győzelem. Megint csak ötpontosra futotta, de ez is elég volt a továbblépéshez.
Könnyebb volt a következő lépés. A belga Laats ellen nagyon tisztán két hétpontos akcióval nyert és most már biztos pont szerző. A döntőbe jutásért a kubai Hernandez ellen küzd, s ha netán kikap, már akkor is legrosszabb esetben ötödik lesz. De hát ő Európa-bajnok! Még sok minden lehetséges. Szurkoljunk az érméért!
Nem hiába szurkoltunk. Csák valóban Európa-bajnokhoz méltóan küzdött a japán Marujamát is legyőző kubai Hernandez ellen, aki tavaly a világbajnokságon még 60 kilóban szerzett ötödik helyezést a Blaugrana-csarnokban.
Most ugyan előbbre lépett, harmadik lett, de nem Csák József legyőzésével. A magyar Európa-bajnok... Álljunk meg! Emlékezzünk! Hajtós támasztott gánccsal teremtette oda a koreai Csungot és lett döntős. Hát mit csináljon egy hű barát, ugyancsak nagyra törekvő cselgáncsozó? Követi a jó utat, ő is támasztott gánccsal verte a félelmetes dobásrepertoárjáról híres kubait.
A gyönyörű ippon után a döntőbe jutás tényét szinte már úgy vettük tudomásul, mint kötelezően érkező csodálatos hírt. A kubaiak mindenesetre Fair play-díjat érdemelnek. Élükön edzőjükkel a meccs után odamentek Csákhoz és Moravetzhez, s gratuláltak. – Azt hittük, Hernandez jut a döntőbe, Csák azonban szenzációs volt – mondták. Ezzel a jókívánsággal vonulhatott el pihenni, meditálni, készülni a fináléra az UTE huszonhat éves judósa.
– Valamivel feszültebb, mint Hajtós Berci volt pénteken, de megoldja a feladatot. Meg kell oldania – vélekedett a szövetségi kapitány.
Mit kell tudnunk erről a brazilról? Jegyzett, igazán nagy eredménye nincs – nem volt –, Sampaiónak. A huszonöt éves fiatalember csupán nemzetközi versenyeket nyert, a legutóbbit éppen szomszédunkban, Ausztriában, Leondingban, az olimpia előtti utolsó felmérő versenyen. Csákkal eddig még sohasem találkozott.
– A hátsó gáncsa és a kis külső horga életveszélyes, ezekről kell leugrálnia Jóskának, ha nyerni akar – mondta a már kisimult arcú, ezüstérmes Hajtós, aki a fene nagy szurkolásban teljesen berekedt.
A nagyobb egyéniség vitathatatlanul Csák volt. Neki Eb-aranya és ezüstje is van már. Amikor aztán a spanyolok az 52 kilogrammos Munoz győzelmének köszönhetően kiőrjöngték magukat, bemutatva az újból kilátogató királynak és becses nejének, milyen is az igazi hullámzó ollé, következhetett Csák fináléja. Mi pedig úgy ültünk a lassacskán törzshelynek számító szektorban, mintha évek óta onnan tudósítanánk az érmeket.
Elkezdődött. A brazil volt a kezdeményezőbb, de egyelőre csak keresgélték egymást Csákkal. Aztán a második percben bejött a brazil fegyvere, hátsó gáncsa hétpontot ért. Ki kellett nyílni, lépni, támadni kellett, nagy volt a hátrány. A harmadik percben felcsillant egy apró remény. Csák is előadta azt, amit a legjobban tud. A fejen átdobást, de ez ezúttal csak kokát, három pontot ért.
– Így nem fog menni, taktikát kellene változtatni, s megpróbálni a válldobást – mondta Moravetz mester, olyan feszülten, mint egy megfeszített húr. De fogytán volt már az erő és a koncentráló képesség. Újabb hátsó gáncs, öt pont. Ezzel beállt a végeredmény, a sárgába öltözött brazilok mulathattak, de mi újra egy gyönyörű ezüstnek tapsolhattunk.
– Nem tudta ráerőltetni a brazilra az akaratát. Jóskánál jóval magasabb, kellemetlen küzdőmodorú volt Sampaio. Persze, a fene sem búslakodik, újabb csodálatos estét kaptam a csapattól, s ettől a sportágtól – mondta szinte futtában a nagy népszerűségnek örvendő Moravetz, s már ment is keblére ölelni ’szíve csücskét’. (Maga az edző nevezte így Csákot és Hajtóst az olimpia előtti nyilatkozatában.)
Csákból a sajtótájékoztató előtt egy szót sem lehetett kihúzni, borzasztóan fáradt volt. Miután azonban válaszolt az újságírók kérdéseire, nekünk is elmondta, hogy elégedett az ezüstéremmel, s való igaz, hogy ezen az estén nem tudott mit kezdeni a kellemetlen küzdőmodorú, szúrós dél-amerikai ellenféllel.
– Persze, hogy gyönyörű lett volna, ha még egy arany jut a csapatnak, de remélem, nem okoztam csalódást ezzel a ’csak’ ezüstéremmel.
Aztán a fotósok hada vette körül, s különböző ’kunsztokat’ kértek tőle, akkor már abszolút fetszabadultan mosolygott, s büszkén mutogatta a nyakában lógó kincset.
Mielőtt elbúcsúztunk egymástól, jutott még egy mondat otthonra, Budapestre is Jóskától. Az édesapjának szólt. Rövid volt, de talán az elmúlt évek minden rezdülése, történése benne volt. így szólt:
– Írjátok meg, hogy köszönök neki mindent. Mindent...”
OLIMPIAI HELYEZÉSEINK
ARANYÉRMES (1)
Kovács Antal (1992, Barcelona)
EZÜSTÉRMES (3)
Hajtós Bertalan (1992, Barcelona)
Csák József (1992, Barcelona)
Ungvári Miklós (2012, London)
BRONZÉRMES (5)
Tuncsik József (1976, Montreal)
Kincses Tibor (1980, Moszkva)
Ozsvár András (1980, Moszkva)
Csősz Imre (1992, Barcelona)
Csernoviczki Éva (2012, London)
ÖTÖDIK HELYEZETT (11)
Hetényi Antal (1972, München)
Szepesi István (1980, Moszkva)
Bujkó Tamás (1988, Szöul)
Hajtós Bertalan (1988, Szöul)
Dubovszky István (1988, Szöul)
Wágner József (1992, Barcelona)
Csák József (1996, Atlanta)
Kovács Antal (1996, Atlanta)
Karakas Hedvig (2012, London)
Joó Abigél (2012, London)
Ungvári Miklós (2016, Rio de Janeiro)
HETEDIK HELYEZETT (12)
Szabó Ferenc (1972, München)
Csák József (1988, Szöul)
Gyáni János (1988, Szöul)
Gránicz Éva (1992, Barcelona)
Hadfi Dániel (2008, Peking)
Csernoviczki Éva (2008, Peking)
Baczkó Bernadett (2008, Peking)
Mészáros Anett (2008, Peking)
Bor Barna (2012, London)
Csernoviczki Éva (2016, Rio de Janeiro)
Karakas Hedvig (2016, Rio de Janeiro)
Joó Abigél (2016, Rio de Janeiro)
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2021
Forrás: Arcanum
Népsport)
