„Végre egy jó sorsolás! – így sóhajtottunk fel, amikor újdonsült Európa-bajnokunk, a 63 kilogramm (pehelysúly) versenyében induló Tuncsik József besorolását megismertük...” Tíz nap múlva kezdődnek Tokióban az olimpiai judotorna küzdelmei. A hátra lévő napokban az Arcanum segítségével, a korabeli sajtóbeszámolók alapján felidézzük a magyar judosport eddigi érmeinek történetét. 1. rész: 1976, Montreal. Az első magyar olimpiai érem...
Montreal, 1976. július 31.
„Négy súlycsoport küzdelme zajlott le eddig, s egy kivételével mindegyikben külön csoportban indultak a japán és a szovjet kiválóságok – számolt be a Népsport 1976. augusztus elsejei számában az egy nappal korábban történtekről. – Kivéve a nehézsúlyt, ahol Endo mindjárt az első fordulóban összekerült Novikovval. Pénteken aztán a Velodrome stadionban másodszor fordult elő, hogy a világ két legjobb cselgáncsnemzete, a Szovjetunió és Japán képviselője egy csoportba került. S mi ebben a szerencse Tuncsik számára? Hogy ő a másik ágon kezdhette el a küzdelmet...
A huszonhét éves magyar versenyzőnek a mexikói Padilla volt az első ellenfele. Tuncsik lényegesen jobb volt... A már oly sokszor látott, s oly sokszor kitűnően végrehajtott kis belső horoggal győzte le ellenfelét.
Következett az ausztrál Richardst legyőző jugoszláv Vidmajer. És Tuncsiknak Vidmajer sem jelentett akadályt! Így Tuncsik lett az első magyar cselgáncsozó, aki a harmadik fordulóig eljutott.
Itt az a mongol Buida volt az ellenfele, aki a müncheni olimpián ezüstérmet szerzett, ma is megvan ez az ezüstérme és mégsem ezüstérmes... Mi van e homályos fogalmazás mögött? Az a tény, hogy az elmúlt olimpia cselgáncsversenyén egyedül Buidánál mutatott ki doppinghasználatot az ellenőrzés, ő viszont egész egyszerűen nem volt hajlandó utólag visszaadni a második helyért kapott medáliát... Egyet azonban elért ezzel a mongol versenyző: hogy jelentősen csökkent a népszerűsége.
Tuncsik előbb kis külső horoggal próbálkozott, sikertelenül. Később Buida kísérletezett fojtással, de ezt sem kísérte szerencse. Tuncsik ezt követően csípődobással próbálkozott, de a mongol ez elől is ki tudott térni. Véget ért a mérkőzés, értékelhető akció nélkül. Tuncsik — teljesen megérdemelten — bírói döntéssel győzött, továbbjutott a csoportdöntőbe! Ez egyben azt is jelentette, hogy máris pontot, sőt pontokat szerzett a magyar cselgáncssportnak, hiszen ötödiknél rosszabb nem lehetett!
És közben a másik ág küzdelmeiről is érkeztek a hírek. Méghozzá nem is akármilyen hírek! A nagy esélyesek közül előbb a japán Minami vérzett el a francia Delvingt ellenében. Aztán a szovjet Zurabiani kapott ki az olasz Mariamtól! Ha Tuncsik a B-csoport döntőjében legyőzi a kubai Rodriguezt, legrosszabb esetben ezüstérmes. de még az olimpiai arany sem elérhetetlen számára – gondoltuk végig, miközben tatamira lépett a két kitűnő versenyző. Rodriguez, a kubaiak legjobb, legeredményesebb cselgáncsozója világversenyeken is bizonyította már képességeit, heIyezést is szerzett, mégsem tűnt legyőzhetetlen ellenfélnek. És aztán...
Aztán Tuncsiknak nem sikerült a nagy bravúr. Rodriguez belső combdobása ellen nem tudott mit tenni. Az éremremények azonban még nem szálltak el. A visszamérkőzések során a lengyelek kiváló képességű, fiatal csengáncsozója, az Eb-bronzérmes Standowicz jött fel Tuncsik mellé és így Európa-bajnokunk vele vívta a harmadik helyért folyó nyolc perces mérkőzést.
Tuncsik a rá jellemző lelkesedéssel kezdett. Kisbelső horogdobásai ellen nem tudott védekezni a fiatal, még tapasztalatlanabb lengyel fiú. Tuncsik két jukó és egy koka birtokában kissé megpihent, hogy aztán végső, mindent eldöntő támadássorozatát elindítsa.
„Most már megvan” – mondta Molnár Karcsi, a klubtárs, aki sokat segített a felkészülésben is. A szintén kiváló cselgáncsozó ugyanis megérezte, hogy Tuncsik döntő rohamra készül. Egy rendkívül gyors indítással Tuncsik vazarit ért el, kis belső horog és válldobás kombinációval. Kinézett Horváth Istvánra, a válogatott keret edzőjére és elszánt arca azt mutatta: megszerzem a bronzérmet, ha itt halok is meg.
Meg is szerezte. Megszólalt a duda, és a vezető bíró azonnal hirdette, győz: Tuncsik József. Tuncsik a magasba szökkent, ölelték, csókolták. Megérdemelte ezt a kitörő erejű ünneplést, hiszen a magyar cselgáncssport eddigi legnagyobb eredményét érte el. Hetényi Münchenben ötödik lett, s most Tuncsik József az Európa-bajnoki címe mellé megszerezte az olimpiai bronzérmet.
63 KG. Olimpiai bajnok: Hector Rodriguez (Kuba), 2. Csang (Dél-Korea), 3. Tuncsik József (Magyarország) és Mariani (Olaszország), 5. Pointner (Ausztria) és Standowicz (Lengyelország)
ELSŐ ÉRMEK ÉVE
Pénteken már délután gratulálni akartunk Tuncsik Józsefnek. Kitért előle, hogy arra még ráérünk. „Azért meglesz az érem!” – biztatta önmagát is, és olyan elszánt arcot vágott, hogy nem lehetett nem elfogadni a gratuláció elhalasztását.
Pedig amikor oly büszkén húztuk ki magunkat, hogy magyar cselgáncsozó olimpiai csoportdöntőt vívhat, átvillant bennünk a sportág sok-sok hazai erőfeszítésének története. Éveken át Európa-bajnoki éremre áhítozott a sportág. Sokáig nem sikerült, de a kudarcok is erősítették a magyar cselgáncsot.
Aztán meglett az első érem az új rendszerű Európa-bajnokságok történetében: 1971-ben Szabó Ferenc hozta haza Göteborgból. De nem ez volt a vágyak végállomása. A következő évben egy olimpiai helyezésért reszketett a sportág... Meghozta Hetényi Antal Münchenből.
1976 pedig – éppen a péntek estével – végképp az újfajta premierek éve lett. És Tuncsik József éve! Tavasszal megszerezte a magyar cselgáncs első Európa-bajnoki címét, pénteken este pedig első olimpiai érmét.
„Most már jöhet a parola! – mondta a Bp. Honvéd pehelysúlyú versenyzője a sorsdöntő mérkőzés után. – Olyan boldog vagyok! Tudtam én, az első pillanattól kezdve éreztem, hogy nem hiába vagyok itt Montrealban. Pedig hosszú volt az út idáig...”
Ez az út valójában 1971-ben kezdődött. Horváth István, a válogatott edzője akkor figyelt fel a mokány kis kőműves erejére. „A munkája rendkívüli módon megerősítette a csuklóját – emlékezik vissza az edző a felfedezés éveire. – Ennek igen jó hasznát vette a cselgáncsban, és ami még inkább figyelemreméltó volt, Jóska minden nemzetközi versenyről, olykor bravúrok árán, eredményekkel tért haza. A nagy versenyeken mindig képes volt kihozni magából a maximumot.”
Mégsem könnyen került a válogatottba. Abban az időben, amikor a magyar cselgáncs a nemzetközi rangért küzdött, éppen a pehelysúlyban, Tuncsik súlycsoportjában élvezett már köztiszteletet Pulai János ízig-vérig judós voltával, Szabó Ferenc pedig japános lendületével. Ellenük, velük küzdve nőtt fel Tuncsik József.
Felnőtt, mert akart! A makacsságig kitartó, az erőszakosságig akaratos. Tud foggal és körömmel küzdeni. Mindez a jó versenyzők tulajdonsága. Ráadásul nem is könnyen megelégedő típus. A verseny után például azt mondta: „Ha nincs az idei sok huza-vona, a bizonyítás az Európa-bajnokságon, meg egyebek, talán még előbb is végezhettem volna.”
Talán... De bizonyítania kellett, s most a bronzérem megszerzése újabb bizonyítás. Hólya István, az MCSSZ főtitkára értékelt a legpontosabban: „Ez több, mint amennyire számítottunk, de nem érdemtelenül került dobogóra magyar cselgáncsversenyző.”
Egyszóval volt öröm péntek este! Ecuo Anzaj, válogatottunk japán edzője magyarul még nem nagyon tud beszélni. Ő csak simogatta Tuncsik fejét, veregette a hátát. A versenyző nyakában csak úgy táncolt az érem.
A nagyon szép bronzérem!
A magyar cselgáncssport első olimpiai érme...”
OLIMPIAI HELYEZÉSEINK
ARANYÉRMES (1)
Kovács Antal (1992, Barcelona)
EZÜSTÉRMES (3)
Hajtós Bertalan (1992, Barcelona)
Csák József (1992, Barcelona)
Ungvári Miklós (2012, London)
BRONZÉRMES (5)
Tuncsik József (1976, Montreal)
Kincses Tibor (1980, Moszkva)
Ozsvár András (1980, Moszkva)
Csősz Imre (1992, Barcelona)
Csernoviczki Éva (2012, London)
ÖTÖDIK HELYEZETT (11)
Hetényi Antal (1972, München)
Szepesi István (1980, Moszkva)
Bujkó Tamás (1988, Szöul)
Hajtós Bertalan (1988, Szöul)
Dubovszky István (1988, Szöul)
Wágner József (1992, Barcelona)
Csák József (1996, Atlanta)
Kovács Antal (1996, Atlanta)
Karakas Hedvig (2012, London)
Joó Abigél (2012, London)
Ungvári Miklós (2016, Rio de Janeiro)
HETEDIK HELYEZETT (12)
Szabó Ferenc (1972, München)
Csák József (1988, Szöul)
Gyáni János (1988, Szöul)
Gránicz Éva (1992, Barcelona)
Hadfi Dániel (2008, Peking)
Csernoviczki Éva (2008, Peking)
Baczkó Bernadett (2008, Peking)
Mészáros Anett (2008, Peking)
Bor Barna (2012, London)
Csernoviczki Éva (2016, Rio de Janeiro)
Karakas Hedvig (2016, Rio de Janeiro)
Joó Abigél (2016, Rio de Janeiro)
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2021
Forrás: Arcanum
Népsport)
