„A lelátó tövében ugrál fehér judogiban. Lazítja az izmait. Légzőgyakorlatokat végez. Felnéz a lelátóra, fehér alapon piros körök mindenütt. A japán zászló. Balra néz. Apró, kisfiús alkatú japán kislány...” Hat nap múlva kezdődnek Tokióban az olimpiai judotorna küzdelmei. A hátra lévő napokban az Arcanum segítségével, a korabeli sajtóbeszámolók alapján felidézzük a magyar judosport eddigi érmeinek történetét. 5. rész: 2012, London. Bronzba öntött álom...
London, 2012. július 28.
„Bizonyos Fukumi Tomoko. Az olimpiai ranglista vezetője, a világranglista másodikja, aki aranyért jött Londonba, de csak a harmadik helyért judózhat. Még sosem győzte le őt, épp egy vigaszágas londoni bronzmeccsen sikerülne? – tette fel a kérdést a Nemzeti Sport tudósítója.
Csernoviczki Éva, a 48 kilogrammos magyar cselgáncsozó addigra túl van már egy borzasztó élményen. Az első meccsét még biztonsági judóval hozza a holland Birgit Ente ellen, de a negyeddöntőben hiába irányít, hiába kezdeményez, hiába intik meg az ellenfelét, a belga Charline Van Snicket, elég egy pillanatnyi kihagyás, és vége. Csernoviczki majdnem elájul, félig a fojtástól, félig a csalódottságtól, csak a jó ég tudja, hogyan tud utóbb lelket verni bele édesapja és edzője, Csernoviczki Csaba.
A vigaszág első meccse sétagalopp (a kínai Vu Sukennek a vigaszág is bravúr), a második horrornak ígérkezik a 2009 óta megrendezett három világbajnokságon finalista (egyszer aranyérmes) Fukumi ellen. Csernoviczki mégis látványos magabiztossággal sétál fel a szőnyegre, még iszik egy korty vizet, aztán apja kezébe nyomja a flakont. Jöjjön, aminek jönnie kell!
De nem az jön, aminek a papírforma szerint jönnie kellene, sőt: a magyar lány aktív, támad, az első támadás indítása után a japánnak máris macska ügyességgel kell kifordulnia a dobásból. Meg is intik, amitől kicsit aktívabb lesz, de Csernoviczkinak így is majdnem sikerül a karfeszítés. Közben megintik Csernoviczki Csabát, aki hangosan reklamál Fukumi passzivitása miatt. Lepereg az öt perc, nincs pontot érő akció.
A ráadásban a japán nekiront Évinek, de ő kibújik a fogásokból, amikor pedig ő támadna, az édesapját ismét megintik, és elküldik a teremsarokba – olimpián ritkán látni ilyesmit. Évi egyedül marad, de csak néhány másodpercre. A következő támadás indításból úgy eldobja Fukumit, hogy azt még a japán szeizmológiai állomások is érzékelik. A japán háton, a mi lányunk talpon, aztán kisvártatva már édesapja nyakában. Ennyi külön töltött idő épp elég volt.
„Azt mondtam neki, csinálja csak, amit eddig, de most már egyedül van, erre fel akcióra eldobta a japánt” – mosolyog negyedórával később a büszke Csernoviczki apuka, ami közben a lánya nyilatkozik. Van is mire büszkének lennie: húsz év telt el a magyar judosport legutóbbi olimpiai érme óta. Akkor, Barcelonában Csősz Imre bronzával kezdődött az éremtermelés, és négyig meg sem álltak a mieink...
– Évi szenzációs, nagyon összeszedett volt egész nap. Egyetlen hibát követett el, amikor beragadt abba a fojtásba a belga ellen, az nem volt annyira veszélyes helyzet. Azért is sajnáltam, mert egyben volt, viszont így is tudok örülni, és biztos vagyok benne, hogy mindenki örül. Többször éreztük már úgy, hogy sok mindenre képesek vagyunk, de most ennek kézzel fogható bizonyítéka is van. A japán csajt, aki ranglistavezető, így kézben tartani... Amikor az édesapját kiküldték, már nem taktikázott, megfogta és odaverte, ezzel megalapozza a fiúk, lányok hangulatát. Éppen húsz éve nyertem olimpiát, ez az ajándék a jubileumra. Rengeteg üzenetet kaptam, amelyekben a judós világból gratulálnak Évinek, és ha mindet átadom, fél napig puszilgatni fogom...” – nyilatkozza az olimpiai bajnok Kovács Antal.
Látszólag átlagos nyári nap. Reggeli narancslé, gyümölcsrizs, nyújtózkodás, tévé bekapcsolás. Nehéz levegővétel, mintha Thaiföldön, az Indiai óceán gyöngyszemén, Phuketen ébredne az ember. A levegő nehéz, szinte zsíros, a hőség már-már magába nyel, mint egy nagy száj. De Londonban nincs ilyen gond, az idő tavaszias, és felkelnek, versenyre indulnak a mi lányaink és fiaink.
Itthon a hírek szokás szerint borzalmasak. Autóbalesetek szerte az országban, rablások, mindent visznek, ami mozdítható. De most ez sem számít, az ember a tévé elé ül kábán, s arra gondol, hogy már az első nap mámoros lehet az örömtől és a büszkeségtől. Beindul, pillanatok alatt beindul a nagyüzem. Böngésszük a programot, ízlelgetjük a versenyszámokat, hogy akkor most, ezen a forró, párás szombaton...
Látszólag könnyűnek tűnik. Látjuk őket, a sportolókat edzéseken, hétköznapokon, izzadva, nyilatkozva. Látjuk rajtuk az elszántságot, a győzni akarást és naiv módon azt hisszük, ez is csak egy verseny. De az olimpia attól is különleges, hogy még a legjobbak is bukhatnak, elbizonytalanodhatnak.
Cseh Laci, ez a harmadik olimpiád, ez a te versenyed, London a te városod! Aztán mégsem. Rossz a taktika, s mi megkönnyezzük, hogy a harmadik olimpiádon sem úszhattál boldogságban – legalábbis egyelőre.
Egyébként is, a boldogságot nehéz meglelni önmagunkban, máshol fellelni viszont lehetetlen. De üres fecsegés ez, amikor Csernoviczki Éva rohan, szinte repül az apja felé. Nem kell ide szó, nem kell költészet vagy filozófia, a látvány önmagáért beszél. A huszonöt esztendős tatabányai lány hihetetlen akaraterőtől vezérelve fektette két vállra a japán Fukumi Tomokót, a világranglista vezetőjét, és nyert ezzel bronzérmet. Üzent ezzel Tatabányára, Magyarországra.
Mi ebből a törékeny lányból merítettünk erőt szombaton, miközben megveregettük volna Cseh Laci vállát, megvigasztaltuk volna Hosszú Katkát, biztattuk volna a feszülten versenyző Berki Krisztiánt.
Ráéreztünk London ízére. A szomszédban színes rakétákat lőttek az ég felé. Ránk még vár az igazi ünnep.”
OLIMPIAI HELYEZÉSEINK
ARANYÉRMES (1)
Kovács Antal (1992, Barcelona)
EZÜSTÉRMES (3)
Hajtós Bertalan (1992, Barcelona)
Csák József (1992, Barcelona)
Ungvári Miklós (2012, London)
BRONZÉRMES (5)
Tuncsik József (1976, Montreal)
Kincses Tibor (1980, Moszkva)
Ozsvár András (1980, Moszkva)
Csősz Imre (1992, Barcelona)
Csernoviczki Éva (2012, London)
ÖTÖDIK HELYEZETT (11)
Hetényi Antal (1972, München)
Szepesi István (1980, Moszkva)
Bujkó Tamás (1988, Szöul)
Hajtós Bertalan (1988, Szöul)
Dubovszky István (1988, Szöul)
Wágner József (1992, Barcelona)
Csák József (1996, Atlanta)
Kovács Antal (1996, Atlanta)
Karakas Hedvig (2012, London)
Joó Abigél (2012, London)
Ungvári Miklós (2016, Rio de Janeiro)
HETEDIK HELYEZETT (12)
Szabó Ferenc (1972, München)
Csák József (1988, Szöul)
Gyáni János (1988, Szöul)
Gránicz Éva (1992, Barcelona)
Hadfi Dániel (2008, Peking)
Csernoviczki Éva (2008, Peking)
Baczkó Bernadett (2008, Peking)
Mészáros Anett (2008, Peking)
Bor Barna (2012, London)
Csernoviczki Éva (2016, Rio de Janeiro)
Karakas Hedvig (2016, Rio de Janeiro)
Joó Abigél (2016, Rio de Janeiro)
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2021
Forrás: Arcanum
Népsport)
