„A Blaugrana csarnokban hétfőn délután megkezdődött a cselgáncsozók olimpiai küzdelme. A férfi +95 kilogrammban huszonkilencen, a nőknél a +72 kilogrammban huszonegyen léptek tatamira...” Hét nap múlva kezdődnek Tokióban az olimpiai judotorna küzdelmei. A hátra lévő napokban az Arcanum segítségével, a korabeli sajtóbeszámolók alapján felidézzük a magyar judosport eddigi érmeinek történetét. 4. rész: 1992, Barcelona. Érem a szentélyben...
Barcelona, 1992. július 27.
„Ha létezik a cselgáncsban törzsszurkoló, akkor Nagysolymosi Sándor, a KSC volt válogatott judósa az. Abszolút maszekként utazott el Barcelonába, hogy megnézze a 78 kilogrammos versenyzője, Zsoldos Zsolt olimpiai szereplését – így kezdődik a Nemzeti Sport tudósítása. – Hivatalos belépője nem volt, leszurkolt ötezer pesetát, hogy szurkolhasson a cselgáncsozók első napi küzdelmei során.
Ekkor a nehéz fiúk és lányok küzdöttek egymással a Blaugrana csarnok két tatamiján. A férfiaknál huszonkilencen, a nőknél huszonegyen küzdöttek az érmekért és a helyezésekért. A fesztivált a spanyolok, a franciák és a japánok adták. Az előbbiek elsősorban a szurkolóik jóvoltából, ám a franciák és a japánok versenyzőikkel is műsoroztak.
Legelőbb nézzük a +95 kilogrammos Csősz Imre útját, mert érdemes, örömteli győzelmekkel kikövezett út az övé. Az amerikai Keeve csak az első percben volt nehéz ellenfél. Addig, ameddig kóstolgatták egymást a debreceni sportolóval. Amikor aztán kinyíltak, kiderült, hogy a mesterség ismerete Csősz oldalán van. Előbb egy ötpontos akcióval szerzett előnyt, majd szabálytalan fogás miatt büntették a magyarnál alacsonyabb amerikait.
Az olasz Venturellit a tavalyi vb-n is legyőzte a sajátságos frizurájú Csősz, akinek a hajmaradéka leginkább egy csikó sörényéhez hasonlítható. Lehet, hogy ebben „hordja” az erejét? Mindenesetre az olasz csak huszonkét másodpercig tudott ellenállni, akkor kiemelés, hátravágás formájában jött a tízpontos győzelem!
Az ágdöntőért a bolgár Sztojkovot kellett legyőznie. Megtörtént... Az első vészjelzést akkor kaphatta a bolgár, amikor versenyzőnk fejen átdobása hét pontot ért. A másodikat meg akkor, amikor szabálytalan fogás miatt megintették őt. Ez már hétpontos büntetés volt, a két hétpontos akció újabb tízpontos győzelmet jelentett.
Nagy magyar ünnep volt a késő esti, sőt inkább már az éjszakai órákban, Csősz Imrét ünnepelték, aki a vb-bronzérme mellé (azt is ebben a csarnokban szerezte 1991-ben) megszerezte az olimpiai bronzérmet is!
Lendülete ugyan egy pillanatra megtört, hiszen a döntőbe jutásért zajló mérkőzésen kikapott a FÁK-beli Hahalejsvilitől. Imre nagyon erőltette a fejen átdobást, és a kontra hét pontot ért, a hátrányt pedig már képtelen volt behozni Csősz az ellenfele ellen, aki a japánok csodajudósát, Ogavát is pillanatok alatt intézte el a döntőben.
Így volt ez a vb-n is, és akkor is bronz követte az esetet. Most is. A szintén vb-bronzérmes belga Van Barneveld ugyanis hamar ellőtte a puskaporát a harmadik helyért folyó mérkőzésen. Az ötpontos kardobására Csősz is ötpontos nagy belsőhorog kontrával válaszolt, majd tizenhat másodperccel a vége előtt ő csinálta meg a horogdobást hétpontosra és ez már a bronzot jelentette. Örömtáncra perdültek a magyarok.
„Két éremért jöttünk, s lám, a fele már az első napon megvan. Csősz felülmúlta önmagáta a világbajnoki bronzérmes belga ellen” – mondta Moravetz Ferenc szövetségi kapitány.
„Debrecenben most a szüleim a legboldogabb emberek, ha hazamegyek, én leszek az. Életem nagy napját éltem meg ezen a napon, amikor az olimpia legnagyobb meglepetése is megszületett, hiszen Ogavát lesöpörték a tatamiról” – fűzte hozzá Csősz Imre.
Akármennyire is szerettük volna, nem tudtuk megszorítani a kezét annak a nehézsúlyú fiatalembernek, aki már a csetgáncsozók első versenynapja után felíratta a magyar csapatot az éremtáblázatra, bravúrbronzával.
Csősz Imre keze ugyanis tele volt sörrel. No, nem azért, mintha görbe éjszakára készült volna, sokkal inkább annak okán, hogy felidézhesse a régi mondást, miszerint: Amit az úr ad, azt el is veszi... Magyarán: Csősz a doppingvizsgálat tárgyának előcsalogatását kívánta meggyorsítani a keserű itallal. Bár valószínű, hogy hétfő éjszaka még a sör is édessé vált számára.
Boldogan beszélt: – Úgy látszik, a Blaugrana csarnok az én szentélyem. Tavaly itt szereztem a világbajnoki bronzérmet, és most...
Nem akarunk ünneprontók lenni, de tavaly pontosan itt, és pontosan ugyanaz az ember ütötte el a döntőbe jutástól, mint az idén, Hahalejsvili...
– Képtelenség megmozdítani. Mintha a Bazilika egyik oszlopának feszülnék neki. Olyan szilárdan áll, mintha odacövekelnék a tatamira. De amikor ő mozdul, akkor meg olyan, mint amikor a hegy indul el. Ogavát is két perc alatt intézte el az olimpiai döntőben. Aki erre képes, két aranyat is érdemelne. Csodát művelt.
S ez a csodát művelő ember a sajtótájékoztatón büszkén mondta: „Ez az aranyérem a grúz nemzeté, neki szereztem, neki küldöm. A döntő előtt magam is a japánt tartottam esélyesebbnek. Tavaly kikaptam tőle. Most olyan egyszerűnek tűnt minden. Láthatták.”
A nagy vesztes Ogava két rövid mondatot préselt csak kimagából: „Semmit sem tudok mondani. Nem akarok gondolni az egészre, legyőztek.”
Összeölelkeztek az érmesek.
– Csak a vállamat ne nagyon veregessék – mondta Csősz, fájdalmassá váló arccal. – Venturelli ellen megsérült a térdem is, a vállam is, de az orvos, doktor Béres György úgy összerázott, hogy a bronzcsatában nem is gondoltam a sérülésre.
Utólag annál többet kell, mint ahogy nekünk a bronzra...”
OLIMPIAI HELYEZÉSEINK
ARANYÉRMES (1)
Kovács Antal (1992, Barcelona)
EZÜSTÉRMES (3)
Hajtós Bertalan (1992, Barcelona)
Csák József (1992, Barcelona)
Ungvári Miklós (2012, London)
BRONZÉRMES (5)
Tuncsik József (1976, Montreal)
Kincses Tibor (1980, Moszkva)
Ozsvár András (1980, Moszkva)
Csősz Imre (1992, Barcelona)
Csernoviczki Éva (2012, London)
ÖTÖDIK HELYEZETT (11)
Hetényi Antal (1972, München)
Szepesi István (1980, Moszkva)
Bujkó Tamás (1988, Szöul)
Hajtós Bertalan (1988, Szöul)
Dubovszky István (1988, Szöul)
Wágner József (1992, Barcelona)
Csák József (1996, Atlanta)
Kovács Antal (1996, Atlanta)
Karakas Hedvig (2012, London)
Joó Abigél (2012, London)
Ungvári Miklós (2016, Rio de Janeiro)
HETEDIK HELYEZETT (12)
Szabó Ferenc (1972, München)
Csák József (1988, Szöul)
Gyáni János (1988, Szöul)
Gránicz Éva (1992, Barcelona)
Hadfi Dániel (2008, Peking)
Csernoviczki Éva (2008, Peking)
Baczkó Bernadett (2008, Peking)
Mészáros Anett (2008, Peking)
Bor Barna (2012, London)
Csernoviczki Éva (2016, Rio de Janeiro)
Karakas Hedvig (2016, Rio de Janeiro)
Joó Abigél (2016, Rio de Janeiro)
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2021
Forrás: Arcanum
Népsport)
