Először 1968-ban, ipari tanuló korában a Békéscsabai Honvéd Szalvai SE ifjú cselgáncsosaként szagolt bele a számára legtestreszabottabb sport atmoszférájába, és idén, az év elején, a Békés Megyei Kano Judo SE judósaként akasztotta szögre a bő öt évtizedes sportpályafutást. Persze sohase mondd, hogy…  – Such Tamás írása.




(A judo magyarul körülbelül azt jelenti: lágy út. A nevét egyedül hazánkban keresztelték át cselgáncsra – amely egyébként rém zseniális. Lehet, hogy Karinthy volt az elkövető. Még József Atilla is megénekli A hetedikben: „csellel, gánccsal mind nem elég, a hetedik te magad légy!”)

Szóval a csaknem hatvanhét esztendős békéscsabai Magyar Pál – illetve ahogy a barátai hívják, Magyar Palcsi – elmondása szerint békéscsabaibbnál nem is lehetne békéscsabaibb, hiszen ötvennyolc éven át a Kis-Tabán utcában (amit korábban Ságvári Endrének hívtak) lakott, majd Jaminába költözött, ahonnan hóban, szélben, napsütésben szinte majd’ mindig bringával érkezett a sportcsarnoki edzésekre – ez légvonalban oda-vissza is nagyjából nyolc kilométer.




Pali bácsi


Amiután letette a szakmunkás vizsgát, kezdetben kárpitos, majd azt követően kerek harminchárom esztendeig mentőápoló volt. A cselgáncshoz-judóhoz azonban végig hűséges maradt; jó ideig edzősködött is.

„Másodikos ipari tanuló voltam – meséli –, amikor az egyik haver kitalálta, hogy menjünk el cselgáncsozni. Bekukucskáltunk a kezdők edzőteremébe, egyből megtetszett, hogy szép fehér ruhában dobálják egymást a srácok. Hamar elfogadtam, hogy ez nagyon kemény sport. Majd később, amikor már a Honvéd Szalvaiba jártam, télvíz idején szinte sírtak a falak… Azaz, amikor edzés után kimentünk a folyosóra, a padlón vagy két centi magasan állt a víz, vagyis a pára.”




A Honvéd Szalvai SE judósai, jobbról az ötödik Sarkadi János edző


Hozzáfűzi, hogy aki szereti a pacalt, az szereti, aki nem, az pedig nem… Ő is így van a judóval: nagyon imádja, rendkívül szeretett edzeni, de őszintén megvallja, valahogy nem volt igazi versenyző típus.

„Az edzéseken szinte mindenkit meg tudtam verni – folytatja –, de mégsem voltam versenyzőalkat. No persze az elmúlt ötven év alatt azért nyertem vidékbajnokságot, voltam országos bajnoki helyezett, illetve ötödik az első osztályban.”

Amikor 1993-ban megszűnt a Szalvai, néhány társával újra elkezdtek cselgáncsozni a rendőrségen, majd ’97-ben csatlakoztak a Gyáni János által alapított Békés Megyei Kano Judo SE-hez.




Pali bácsi ezüstéremmel, mögötte Gyáni János


Közben az elmúlt évezred végétől Magyarország is bekapcsolódott a veterán judo vérkeringésébe, és a bő húsz év alatt Pali bácsi tizenhét érmet (ebből három arany), és két-Eb bronzot vihetett haza.

„A minap Gyáni Janival abban állapodtunk meg – fűzi hozzá –, hogy a későbbiekben akkor hagyom abba az edzést, amikor akarom, mert szerintem ezt körülbelül hatvan éves korig lehet büntetlenül csinálni. A szív még szeretné, de a test már sajnos nem engedelmeskedik…”




Akik egymást generálják: Tóth József, Magyar Pál, Moka István és Kovács Antal


És akikre büszke, hogy megismerhette őket: „Sarkadi János, Gyáni Jani, Román Zoli, Kovalszki Pali, Petrovszki Misi, Kovács Zoli, Hipszki Pali, Döme Géza és természetesen még sokan mások…”


 
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2020
Forrás: Behir
Such Tamás írása)