A Speciális Olimpiai Játékokon csak értelmi fogyatékossággal élő sportolók vesznek részt. Igaz, fogyatékossággal élnek, de lenyűgöző sportteljesítményre képesek. Ugyanúgy büszkeséget jelentenek az országnak, nekik azonban kevesebb figyelem és jutalom jár, mindössze az olimpiai díjazás egy százalékára jogosultak, sőt van, aki még arra sem. Már annak is örülnek, ha az utazást nem saját zsebből kell kifizetniük, mindezek ellenére nem panaszkodnak, hiszen egyiküket sem a pénz motiválja.
Edzésre rendezik át a budapesti Kassa Utcai Általános Iskola tornatermét a XVIII. kerületben, ahol a judo oktatása az ép és fogyatékos tagok számára szinte teljesen ugyanúgy folyik. Az Abcúg látogatásának apropója, hogy Kovács Ádám, a Pestszentlőrinc-Kassa Sportegyesület egyik versenyzője súlycsoportjában aranyérmes lett a nemrég befejeződött, Abu-Dzabiban megrendezett Speciális Olimpiai Játékokon. A négyévente megrendezett verseny 1968-ban Chicagóból indult útnak. Amíg a paralimpián fizikai és értelmi fogyatékossággal élő emberek versenyeznek, a Speciális Olimpián kizárólag értelmi fogyatékossággal vagy halmozottan fogyatékos, értelmi fogyatékossággal is élő emberek vesznek részt.
A tornateremben a mester, Juhász József a szőnyeg mellől adja a szigorú utasításokat, a fiatalok pedig sorra gyakorolják végig a különböző esés- és a dobástechnikákat. Ádám, az enyhén autista sportoló hatalmas csattanások közepette ér talajt, ilyen az, amikor egy kilencven kilós test találkozik a szőnyeggel.
„Heti három edzéssel készültem az olimpiára, az idén szeptemberében lesz hét éve, hogy Józsi bácsihoz járok judózni. Mivel ez már a második olimpiám volt, nem izgultam. Sokan mondják, hogy nem vagyok az a nagyon izgulós típus, de szerintem nem is kell mindent túlpörögni – meséli a huszonkét éves sportoló, amikor fájó térde miatt néhány perc kényszerpihenőt tart.
Erre az edzésre bárki jöhet, az ép és a fogyatékos sportolóknak ugyanaz a követelmény. Persze vannak, akiknek lassabban megy a helyes technika elsajátítása, ilyenkor az edző odalép hozzájuk, és újra megmutatja a mozdulatokat. Ádám elég gyorsan tanul, a fotometrikus memóriájának köszönhetően pillanatok alatt leképezi, amit lát.
„Ádám ideális sportoló, nemcsak tehetséges, de nagyon kitartó és szorgalmas is, amit mondok, megkérdőjelezés nélkül megcsinálja” –ezt pedig már az edzője, Juhász József, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség judo szakágvezetője meséli. Szeretné, ha edző válna Ádámból is, aki viszont túl nyugodtnak tartja magát ehhez. „Nem tudnék úgy fegyelmezni, mint Józsi bácsi, de ez még nem lejátszott meccs”.
Ádámot szülei kísérik el az edzésre, az édesanya, Balázs Gabriella azt meséli, kicsit féltette fiát, amikor beíratta judóra. De ez mára elmúlt, látja rajta, hogy sokkal magabiztosabb lett a sporttól. Ádám korábban nehezen barátkozott, mostanra sokkal nyitottabb lett, hiszen itt hozzá kell érni a másikhoz. A sportnak köszönhető a megerősödött fizikuma is, mozgás nélkül hajlamos lenne magára szedni a kilókat. A budai Tüskevár Általános Iskola, Szakiskola, Szakközépiskola és Gimnáziumból önállóan jár az edzésekre, ha nem lenne edzés, valószínűleg iskola után otthon ülne a négy fal között, és számítógépes játékokkal játszana” – mondja az édesanyja.
Gabriella online követte végig az olimpiai mérkőzéseket, hiszen egyetlen tévé sem közvetítette őket. Annak viszont örült, hogy idén legalább nem kellett befizetnie az utazásba, nem úgy, mint négy éve, amikor kétszázezer forintjába került, hogy Ádám Los Angeles-ben képviselje Magyarországot. Akkor végül ezüstérmet nyert.
„Nagyon változó, hogy a különböző országokban hogyan kezelik a sportolókat, van, ahol piedesztálra emelik őket, van, ahol saját maguk fizetik a teljes utazást is. Nagyon megtisztelő volt, hogy a köztársasági elnök előtt tehettük le az esküt. Az is hatalmas előrelépés, hogy ingyen tudtak kiutazni a sportolók, azonban az állam idén sem állta a kiutazás teljes költségét, azt a szövetségnek kellett valahogy kigazdálkodnia” – mondja az edző.
Jelenleg egy ép olimpiai bajnok egy aranyéremért harmincötmillió forint díjazásban részesül, ennek a jutalomnak az egy százalékát kapják a speciális társaik. Az anyuka szerint viszont az okozza idén a legnagyobb problémát ebben a sportágban, hogy úgy tűnik, a négy (első-nyolcadik helyezést elért) judós közül csak az egyikük kaphat díjazást az érem mellé. Erről az a jogszabály tehet, amely szerint olyan sportágakban, amelyek nem mérhetők objektíven, „csak egy, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség által meghatározott divízióban első-nyolcadik helyezést elért versenyzők részesülhetnek állami jutalomban”.
„Most biztosan azt fogom mondani, hogy nem tudom jelölni egyik versenyzőmet sem, és megkérem, hogy továbbítsák az ügyet a parlament elé, hiszen így alkalmatlan a jogszabály. Nem fogok különbséget tenni a versenyzőim között”– jegyzi meg József.
„Igazságtalannak találom, mert mindenki keményen megdolgozott érte, persze nekünk sem a pénz, hanem az érem a legfontosabb” – mondja Ádám édesanyja is.
A judo egyébként sem tartozik a „gazdag” sportágak közé, a csapat létszáma nemrég a felére csökkent, mert az egyesületnek emelnie kellett a havi tandíjakat. Az edzők önkéntes alapon végzik a munkájukat, azonban a terem bérleti díját nekik is ki kell gazdálkodniuk, amit nemrég felemelt a tankerület.
Igaz, főleg kerületi gyerekek járnak hozzájuk, de ha nem tudnák kifizetni a bérleti díjat, akkor simán kiadnák a termet felnőtt focira. TAO-támogatásra sem jogosultak, hiszen társasági adót fizető cégek csak bizonyos kiemelt sportágakban tevékenykedő sportszervezeteket támogathatnak, így nem tudtak élni például egy huszonnyolcmilliós felajánlással sem.
A teljes cikket elolvashatja: KLIKK IDE!
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2019
Forrás: Abcúg
Zsilák Szilvia írása
Fotó: Végh László
MSOSZ)
