A Magyar Judo Szövetség (MJSZ) főtitkára fiatal ember, alig negyven éves. Nagy Andrást mégis mindenki ismeri ebben a japán eredetű és világszerte egyre népszerűbb sportágban, a judóban, amelyben már ő maga is komoly időt töltött el különböző minőségekben. A Jochapress cikke.
Ami pedig ugyancsak ritkaságszámba megy személyével kapcsolatosan az, hogy édesapja, Nagy György is évtizedeken keresztül többféle feladatkörökben – munkássága utolsó állomásaként főtitkárként – szolgálta a sportágat, mai napig aktív tagja az MJSZ elnökségének.
A mosonmagyaróvári illetőségű Nagy Andrással a szövetségben sikerült összehozni egy hosszabb beszélgetést.
– 2021-ben ért az a megtiszteltetés, hogy az MJSZ főtitkára lettem, előtte 2010-től a sportigazgatói feladatkört láttam el ugyanitt – idézte a fontos dátumokat a főtitkár. – Amikor elődöm, az édesapám, Nagy György öregségi nyugdíjba vonult, doktor Tóth László elnök úr előterjesztését az elnökség támogatta, így én léptem az ő helyére. A legfontosabb az volt, hogy a szövetség életét meghatározó döntések, paragrafusok időt állóak legyenek, illetve szükség szerint folyamatosan aktualizáljuk azokat.
– Mennyiben különbözik ez a munkakör a sportigazgatói teendőktől?
– Itt sokkal nagyobb a felelősség, hiszen az egész szövetség életét alapvetően meghatározó, keretek között tartó rendelkezéseket, szabályokat kell folyamatosan napra késznek tartani, illetve újakat életre hívni. Széles körű szakmai látásomat többoldalú tanulmányok elvégzésével sikerült megalapoznom. A mosonmagyaróvári Delta SE sportolójaként korosztályos válogatottságig jutottam, előbb ötvenöt, majd junior és felnőtt korosztályban hatvan kilóban versenyeztem. Civilben a Testnevelési Egyetemen testnevelő tanári diplomát és judo szakedzői képesítést szereztem, de ezek mellett még – ezt nagyon kevesek tudják – labdarúgó szakképesítéssel is rendelkezem. Nevelőegyesületem egyébként több mint negyven éves múltra tekinthet vissza, és azzal büszkélkedhetünk, hogy tőlünk került ki a birkózás első és eddig egyetlen magyar női világbajnoka, Sastin Marianna.
– Az ottani judós élet motorja pedig az édesapja, Nagy György volt…
– Igen, nagy szerepe volt a Mosonmagyaróvári judo sikereinek elindításában, 1989 óta máig a Delta SE elnöke, szintén testnevelő tanári és szakedzői képesítéssel rendelkezik. Hosszú ideig vezette a városi sportiskolát, majd 1996-ban került be a szövetség elnökségi tagjai sorába. A kisebb egyesületek közé tartozó Delta SE judósai több évben is az első tíz szakosztály között végeztek az egyesületi pontversenyben. Édesapámat korábban az Észak-dunántúli Regionális Judo Szövetség elnökévé is megválasztották, mai napig a régió vezetője. 2005-ben pedig doktor Tóth László elnök úr felkérésére elvállalta a főtitkári feladatkört, amit egészen 2021-ig el is látott, ő lett a sportág történetének leghosszabb időn át regnáló főtitkára. Anyaegyesületemről még csak annyit, hogy – átmeneti helybenjárás után – örömömre, Muszik Zsolt barátom, volt versenyzőtársam komolyan kezébe vette a történéseket és az edző kollégákkal, Heller Józseffel és Glaser Zoltánnal közösen néhány év alatt – alulról erősítve a versenyzői gárdát – már eljutottunk oda, hogy van serdülő válogatottunk is. Hétfőn és pénteken én is tartok otthon edzést, ezzel igyekszem támogatni a gyermekek fejlődését.
– Ön a közhiedelemmel ellentétben előbb lett a szövetség alkalmazottja, mint édesapja…
– Akkor Sági József volt a szakfelügyelő, én pedig 2005-ben sportreferensként kerültem ide, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Józsi bácsi fog engem betanítani azért, hogy amikor ő nyugdíjba megy, a helyére lépjek. Ezt a tervet mindenki tudta, csak Józsi bácsi nem. Amikor pedig ez nyilvánosságra került, nagyon rosszul esett neki. Én három hónap próbaidőt követően elmentem a szövetségből és csak hónapokkal később jöttem vissza félállásba, elkezdeni a szakfelügyelői munkát. Ezt édesapám és sok más szakember segítőkészségének köszönhetően folyamatosan kitanultam és 2010-ig ebben a beosztásban dolgoztam. Ekkor az elnökség a szakfelügyelői státuszt megszüntette, helyére a sportigazgatói munkakört hozta létre, ezt vihettem tovább. Nem mérhető sportágról lévén szó, az évek során óhatatlanul adódtak feszültségek, nézetkülönbségek, de úgy gondolom, mindmáig nyugodtan tükörbe nézhetek az elvégzett munkám, emberi kapcsolattartásom alapján. Ki merem jelenteni, hogy mindig a magyar judo érdekeit tartottam szem előtt.
– 2012-ben bővült a tevékenységi köre.
– Olyan határozat született, hogy a szakágvezetőt ne az elnökség, hanem a közgyűlés válassza meg. A közgyűlés döntése alapján 2013 elejétől a 2017-es budapesti világbajnokság végéig a sportigazgatói tennivalóim ellátása mellett még a sportág szakágvezetői feladatkört is én láttam el. Ez komoly plusz tennivalókkal járt, folyamatos kapcsolattartás a felnőtt és U23-as korosztállyal foglalkozó szakemberekkel, válogatási elvek kidolgozása, betartása, versenyekre való jelölés valamint az utazások megszervezése az iroda-, későbbiekben a technikai vezetővel együtt. A korábbi elvekhez hasonlóan a prioritás a műhelymunkán volt. Ráadásul a versenysport bizottság 2008-ig volt vezetője, a pekingi olimpiát követően lemondott mind VSB-elnök és olimpiai sportágvezető, ezért Hangyási László tennivalóit is átvettem. Így 2009-től mindmáig én vagyok a versenysport bizottság vezetője, ezáltal az MJSZ elnökségének tagja, valamint olimpiai sportágvezetője is egy személyben. Egyelőre csak remélem, hogy ez a munkabeosztás a párizsi olimpiát követően valamelyest széttagozódik majd, hiszen a főtitkári tennivalók önmagukban is bőven adnak elég munkalehetőséget. Az optimális az lenne, ha a versenysport bizottságot is vezetné valaki – ezt a tevékenységet már megpályáztattuk. Tanácsadókban bővelkedünk, a munkakörre pályázókkal annál kevésbé…
– Hogyan látja a sportág jelenlegi helyzetét?
– Döntő ráhatása van az életünkre a 2013-ban foganatosított kormánydöntés, amely szerint a judo a kiemelt sportágak közé nyert besorolást. Pillanatnyilag el sem tudom képzelni, hol tartanánk a kiemelt támogatási rendszer nélkül. A sportágnak kétéves olimpiai kvalifikációs rendszere van, rengeteg versennyel, amelyek kihasználása a központi támogatás nélkül lehetetlen lenne. Igaz ugyan, hogy a korábbi évtizedekben is élt és létezett a sportág, de a feltételrendszer alapvető változását kényszerpálya követésével kell megoldanunk. Nagyon fontos volt életre hívni az MJSZ informatikai integrált rendszerét, amely rendszerünk időben történt megalkotására büszkék lehetünk, ez világ- és Európa-bajnokunk, a jelenlegi női szövetségi kapitány, Braun Ákos nevéhez kötődik.
– Mi minden van ebben az informatikai rendszerben?
– Megtalálható benne több mint kétszáz szakosztály minden szükséges adata, alapinformációja. A licenccel és minimum tíz, igazolt versenyzővel rendelkező klubok száma mintegy százharmincra tehető, amelyek működőképesek és élők. A licensszel rendelkező judósok száma négy- és ötezer között mozog, de a regisztrált tagokkal, fiatalokkal és idősebbekkel együtt ez a szám jóval nagyobb. Alapvető stratégiánk, hogy a judo alapjait minden gyermek sajátítsa el, erre nagyon nagy szükség van. Például a sportsérülések elkerülése, illetve minimalizálása érdekében a legfontosabb alapmozdulatokat, az esések technikáját és sok minden mást ebben az időintervallumban kell, hogy megtanuljanak.
– A Magyar Olimpiai Bizottságnak van egy nagyon érdekes és tanulságos összegzése arról, hogy az utánpótlás korosztályokban sikeres versenyzők igen jelentős része a felnőtt korhoz érkezve már lemorzsolódik és elvész a minőségi sport számára.
– A végcél természetesen az lehet, hogy a mi olimpiai sportágunkat minél többen és a legmagasabb szinten reprezentálják. Ez az olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon történő, eredményekben gazdag helytállást jelenti. A cél kettős kell legyen, minél többen sportoljanak és a piramis legmagasabb csúcsait is minél többen másszák meg sikerrel. Sajnos, a világban uralkodó tendenciák alól mi sem jelentünk kivételt annyiban, hogy egyre kevesebben vállalják azt a sok éven át tartó, kemény felkészülést, ami nélkül a nemzetközi sikerek elérhetetlenek. Nagyon fontosnak tartom, hogy olyan embereket is benn tudjunk tartani a legjobbak felkészülési rendszerében, akik pillanatnyilag nem kecsegtetnek hangos sikerekkel. Történjen ez két okból is, a legjobbaknak szükségük van minőségi edzőpartnerekre, másrészt lehetnek olyan versenyzőink is, akik későn érő típusúak és az optimális tudásuk csak késleltetve jelenik meg a tatamin.
– Pillanatnyilag mindenkit elsősorban az foglalkoztat, vajon hány judósunk tudja kiharcolni a párizsi olimpián való részvételt.
– Valóban ez most a központi kérdés. Erre azt tudom válaszolni, hogy optimális esetben nyolc emberünk is kijuthat. A kvalifikációs sorozat 2022 júniusában kezdődött és idén júniusban zárul. A május közepén Abu-Dzabiban következő, legnagyobb pontértékű világbajnokság után már kilencven-kilencvenöt százalékban látható lesz, kikkel számolhatunk. Újabb sportszakmai és sportdiplomáciai siker, hogy Párizsban a nemzetközi bíróink is képviselik hazánkat. Az olimpiára Gosztonyi Balázs, a paralimpiára doktor Fridrich Katalin kapott meghívást. Ennek külön pikantériája, hogy férj és feleségről van szó, amely nálunk nem egyedi, hiszen Tokióban az olimpián Havasiné Fridrich Annamária, a paralimpián pedig férje Havasi Viktor vett részt bíróként.
– Ha ma kell véleményt formálni, mennyi a minimális és mennyi a maximális kijutó létszámunk?
– A realitások talaján állva most öt és hét közé teszem az esélyeinket. Egyébként nemenként hét az indíthatók száma, súlycsoportonként pedig legfeljebb egy versenyző. Tehát összesen tizennégy versenyzőt küldhet egy ország optimális esetben az olimpiai játékokon a tatamira. A következő hetekben egymást érik a pontszerző versenyek. Előbb jön a hétvégén Zágrábban az Európa-bajnokság, majd a következő héten Dusanbe, majd a rákövetkező héten Asztana ad otthont Grand Slam-versenyeknek. A negyedik, egymást követő hétvégén pedig jön a világbajnokság Abu-Dzabiban. Ez a sorozat logisztikailag, szakmailag és gazdaságilag is nagyon megterhelő lesz.
– A négy versenyen való indulások kisakkozása komoly lehetőségeket és akár tévedéseket is kínál. Vannak olyanok, akik ezt a rendkívül sokismeretlenes, négyes sorozatot már nyugodtan figyelhetik?
– Igen, ilyen például Tóth Krisztián, aki nem egyszerűen csak kvalifikálta magát, hanem nagy valószínűséggel a legjobb nyolc közé is bekerül, ami a sorsolásnál jelenthet számára kedvező pozíciót. Ugyancsak a biztos kijutók közé számítom Pupp Rékát és Özbas Szofit is. A következő csoportot a reményteljes helyen álló Gercsák Szabina, Ungvári Attila és Vég Zsombor alkotja. A sérüléssel bajlódó Sipőcz Richárd helyzete nem egyszerű, de még neki is van esélye a kvalifikáció megszerzésére. Maga a sportág egyébként nagyon örülhet, mert a Nemzetközi Judo Szövetség kiváló diplomáciai erejének köszönhetően az általános tendenciával szemben a megszerezhető olimpiai érmek száma nem csökkent, hanem a vegyes csapatverseny programba vitele révén még nőtt is.
– Amiket elmondott, azokból egyértelműen kiderül, milyen szerteágazó, teljes embert igénylő munkaköröket tölt be.
– Magamban sohasem felejtem el leszögezni, hogy a tennivalóimat csak és kizárólag azért tudom ellátni, mert olyan családban nőttem fel, ahol egy életre szóló neveltetésben részesültem. A szakmai rész elsajátításához édesapámtól, valamint a sportágban, a magyar sportban dolgozó kiváló szakemberektől kaptam felbecsülhetetlen értékű támogatást. Mindemellett egy olyan feleségem van, aki három, gyönyörű gyermekkel ajándékozott meg és aki mindenben ideális hátországot biztosít nekem. A felsorolt támaszok hiányában nem juthattam volna el a jelen helyzetemig. Nem utolsó sorban szeretném kiemelni, hogy ez egy csapat munkája, amelyben mindenkinek meg van a szerepe, legyen szó családról, barátokról, kollégákról, versenyzőkről, szakemberekről.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2024
Forrás: Jochapress
Jocha Károly írása)
