Európa-bajnoki címet szerzett Novák Szilvia a Zágrábban megrendezett veteránviadalon az F3-as kategóriában, a 48 kilogrammos nők mezőnyében. A tízéves kora óta sportoló versenyző visszatérése ugyanolyan sikeresnek bizonyult, mint aktív sportoló korában.



– Milyen út vezet egy ilyen sikerig?
– Tíz éves koromban kezdtem el cselgáncsozni, és egészen tizennyolc éves koromig versenyeztem is. Folyamatosan magyar bajnok voltam a kategóriámban, de rendre megnyertem a diákolimpiákat is. Vittek Európa-kupákra is, ami azért is nagy szó, mert annak idején többen is versengtünk 48 kilogrammban a tagságért. Sajnos nagy hátránynak számított abban az időben, hogy vidékiek voltunk, a fővárosiakat valahogy mindig jobban pozicionálták. Aztán utána gyermeket vállaltam, családot alapítottam, így a sport egy kicsit háttérbe szorult.

– Milyen volt a visszatérés? Gyorsan jöttek a sikerek?
– Egyre jobban hiányzott a judo. A lányom is felnőtt lett közben, így nyílt újra lehetőségem, hogy visszatérjek a sportba. Láttam, hogy az a korosztály, akikkel régen együtt, vagy éppen egymás ellen küzdöttünk, edzők lettek, és jelenleg is aktív szerepet vállalnak a sportéletben. Ezen elgondolkodva döntöttem úgy, hogy még én is le tudok valamit tenni az asztalra, lehetnek még jó eredményeim.

2014-ben tértem vissza a tatamira, először megcsináltam a danvizsgát, sőt azóta még egyet szereztem. Aztán ezzel a lendülettel mentem is az Európa-kupára, közben magyar bajnok lettem első osztályban, ami azért nagy szó, mert 16-17 éves, erejük teljében lévő lányok ellen kellett küzdenem veteránként, és megszereznem a címet.

Aztán tavaly és tavalyelőtt még az F2-es kategóriában indulhattam, mostanra kerültem át az F3-ba. Igazából már 2015-ben is megnyertem az Európa-bajnokságot Balatonfüreden, 2016-ban egy sérülésből éppen felépülve is bronzérmes lettem. De ebben az évben is elértem, amit célul tűztem ki magamnak: az országos bajnokságon harmadik lettem, és most pedig Európa-bajnok.

Mindeközben azért megszereztem az edzői minősítést is, így most már beugró edzőként is dolgozom, szeptemberben pedig talán már saját tanítványaim is lesznek a Kaposvári Judo Klubban.



– Család, munka, karrier. Lehet ennyi kötelesség mellett világversenyekre készülni?
– Munka után összecsomagolom a sportfelszereléseim zömét, és heti háromszor a Thor Gym Kaposvárnál végzek erőnléti edzéseket Vajda János irányításával, vagy a judoterembe megyek heti kétszer technikai edzésekre. Nem kevés, de szerencsésnek érzem magam, hogy minden kötelességem mellett erre is tudok időt szakítani, és a környezetem megértően támogat. Ez sokat segít a mentális egészségem megőrzésében.

– Ezen a veterán bajnokságon küzdöttél német és francia ellenféllel is.
– Igen, de nagyon élveztem minden meccsemet! Petzold egy német lány volt, vele küzdöttem először. Magasabb nálam egy fél fejjel, és nagyon szikár sportoló. Igazából vertem én már őt meg 2015-ben, de akkor is leszorítással, mert olyan masszív és stabil, hogy megdobni egyszerűen nem lehetett. Én kisebb vagyok, így hozzáférnem is nehéz volt. Próbálkoztam horogdobással, de nem tudtam eldobni. Karfeszítéssel tudtam most is megverni.

Bayle-t, a francia lányt is sikerült legyőznöm. Nála végig éreztem az erőfölényemet, mert ő alacsonyabb nálam egy fél fejjel, és rajta nagyon bejöttek a dobásaim. Kétszer dobtam el, először egy vazarira, de nem kaptam rá ippont, majd másodjára sikerült úgy megmozgatnom, hogy megint eldobtam. Ő az új szabályok értelmében sajnos a dobogóra sem állhatott fel, mivel nem csak tőlem kapott ki, de Petzold is elverte. Két vereséggel már érmet sem kaphatott. Ezt egyrészt megértem, másrészt viszont nagyon sajnáltam a versenyzőt, mert szépen küzdött.



– Folytatódik a sikersorozat?
– Idén októberben lesz a világbajnokság Szardínián, oda mindenképpen szeretnék kijutni. Ott is az F3-ban, 48 kilogrammban szeretnénk indulni, és a mostani bajnoksághoz hasonló eredményeket elérni. De ez sok mindentől függ, hisz indultam már világbajnokságon korábban is, ahol a verseny előtti napon mérlegeltem 48 kilogrammal, majd másnap indoklás nélkül összevonták a kategóriámat az 52 kilogrammos súlycsoporttal. Ott és akkor a tisztes helytállás volt a cél, de most tényleg szeretnék a dobogón végezni. A legjobb lenne annak legmagasabb fokán.


 
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2017
Forrás: Sonline.hu
Barkóczy László írása
Fotó: EJU, Konstadin Andonov)