2016. január 29.

A KSI SE második Európa-bajnoki diadala

Négy évvel ezelőtt, 2012 tavaszán, a londoni olimpia előtt történt: Joó Abigél másodszor is felállhatott az Európa-bajnoki dobogó legfelső fokára: ez volt a KSI SE judoszakosztályának történetében a második felnőtt kontinensbajnoki győzelem. Ezt a sikert idézzük most fel A magyar judo aranykönyvéből.




Pillanatok alatt elszaladt két esztendő… Joó Abigél a bécsi Eb előtt még azért volt nyugodt, mert a mezőnyből szinte senkit sem ismert, most meg azért nem izgul, mert már mindenkiről tudja, hogy mire képes.

A KSI SE még mindig csak huszonegy esztendős reménysége a bécsi arany óta ragyogó eredményeket ért el, megnyert két Grand Prix- és egy Világkupa-versenyt, begyűjtött két U23-as Európa-bajnoki címet, s további két ezüst- és négy bronzérmet az olimpiai kvalifikációs sorozatban. Nem véletlen, hogy a világranglistán bekerült a legjobb hat közé, és most már bizonyosan kiemelt lesz a londoni olimpián. Úgyhogy számára Cseljabinszkban nem a kvótaszerzés lesz a tét. Csak egy kis sikerélményt kellene gyűjtenie London előtt.

A legjobb nyolc közé jutásért Alena Eiglová vár rá, aki tulajdonképpen az életéért küzd. Ha ezen a meccsen nem sikerül nyernie, elúsznak a londoni álmok, s huszonnyolc esztendősen aligha lesz értelme folytatnia. A cseh judós hajszállal maradt le Athénról és Pekingről, s Londonhoz közeledve hiába taktikázott, hiába utazott el a kvalifikációs pontokért a Prágától tizenhatezer kilométerre fekvő Apiába is, már csak halvány reménye maradt arra, hogy eljusson Londonba.

Ehhez azonban a cseljabinszki Európa-bajnokságon az első mérkőzést mindenképpen be kell húznia. Ahogy elkezdődik a meccs, egy csapásra megváltoznak a célok. A rutinos cseh hölgy pánikszerűen menekül Joó elől, a magyar judós ugyanis kiéhezett farkasként veti magát a küzdelembe. Pánczél edző tudatosan „húzta be a féket” az elmúlt két hónapban, nem vitte versenyekre tanítványát, aki most Eiglován vezeti le a benne ezalatt felgyűlt feszültséget.

A menekülést nem díjazzák a bírók, két percen belül háromszor intik a cseh versenyzőt, aki végre megérti, ha nem vállalja fel a küzdelmet, le fogják léptetni.
Végre odaáll, de máris bánja: a 78 kilogrammos magyar judós azonnal felveszi a fogást, és első szándékból a hátára vágja. A szokásos combdobással. Újabb vazari, két vazari pedig ippont ér, vége a mérkőzésnek.
Vége Eiglová londoni álmainak.




Marina Priszcsepa következik. A világbajnoki és Európa-bajnoki ezüstérmes ukrán két éve, a bécsi Eb-n egy életre megjegyezte Joó Abigél nevét, s azóta egy elveszített Világkupa-döntőn tovább mélyítette a magyarral kapcsolatos rossz érzését.
De Priszcsepa jó formában van, Bécs óta hat kvalifikációs versenyen volt dobogós, Kairóban és Madridban nyert is, vagyis erre az összecsapásra nem mondhatjuk, hogy előre lefutott meccs.

Ahogy felállnak a szőnyegre, látszik rajta, hogy most nem adja olyan könnyen a bőrét. Elszántan indul a magyar felé, de meglepetten azonnal hátrahőköl, ahogyan Joó Abigél ráront. Jobb kézzel megragadja Priszcsepa kabátjának hajtókáját, ballal felcsap a hátára, és már indítja is a combdobást. Az ukrán megpróbál kontrázni, ráemelni Joó kísérletére, aki – ha már kártyás kifejezést használtunk – rekontráz, kihúzza ellenfele támaszkodó lábát, így Priszcsepa a saját lendületétől zuhan a hátára. Gyönyörű ippon!
Alighanem minden idők egyik leggyorsabb Európa-bajnoki győzelme, mindössze öt másodperc telt el a „hadzsime” és Priszcsepa esése között…

„A combdobás és a nagy belső horog a két legfőbb technikám, a versenyeken többnyire ezeket alkalmazom. Ami a földharcot illeti, nem vagyunk közeli barátságban. Nem is tudom melyik volt előbb, hogy nem ment, vagy az, hogy nem szerettem. Földön a védekezéssel nincsenek olyan nagy gondjaim, de azért még bőven van mit tanulnom”
– vallja erősségeiről és gyengeségeiről a KSI SE sportolója, hozzátéve, hiába tudják az ellenfelei, hogy mire számíthatnak tőle, a legtöbbször nem tehetnek semmit…
Joó Abigél bejutott az Európa-bajnoki elődöntőbe, s még egy csöppet sem kellett izgulnunk érte.




Cseljabinszk mindent megtett azért, hogy emlékezetes Európa-bajnokságot rendezzen. Bizonyára nem mindenki vágja rá egyből, hol is fekszik ez az orosz város. A kontinens keleti határán, Budapesttől nagyjából háromezer kilométernyire északkeletre, az Urál-hegység déli csücskénél. Igazi iparváros, fontos kereskedelmi és közlekedési csomópont, Oroszország nyolcadik legnépesebb települése, több mint egymillió lakossal.
A judónak szobrot emeltek Cseljabinszkban, az Eb kedvéért a fél várost felújították, a sportcsarnok és a repülőtér mellett a nagyobb szállodákat és a sétálóutcákat is kicsinosították, feldíszítették, itt valóban nagy eseménynek számít egy kontinensbajnokság.

Tegyük gyorsan hozzá: az újra elnökválasztáson induló Vlagyimir Putyin kedvenc sportágában.
Az oroszok a tatamin is remekelnek, már van három aranyérmük az első két napról, s ma is két döntőben érdekeltek. Mondjuk a két döntő ma nekünk is összejöhet, Bor Barna menetel a nehézsúlyúaknál, s máris tatamira lép Joó Abigél a 78 kilósok elődöntőjében.

A német Luise Malzahn pedig pillanatok alatt gondoskodik róla, hogy elszálljon a nyugalmunk. Tavaly az isztambuli Eb negyeddöntőjében és a bakui Grand Prix fináléjában is a magyar nyerte kettejük párharcát, de most Malzahn akarja a főszerepet: az első megfogásból eldobja Joót…
Szerencsére nem vezeti végig jól a dobást, így „mindössze” jukót kap érte, ez pedig a két gyors és látványos győzelem után elegendő ahhoz, hogy visszarángassa a földre hősnőnket.

És Joó Abigél sebességet vált. Nagy iramot diktálva őrli föl Malzahn erejét és ellenállását, hogy aztán két és fél perc után a „szokásos” combdobás-nagy belső horog kombinációval ipponnal vessen véget az elődöntőnek.
„Higgye el nekem, egy pillanatra sem féltem attól, hogy elmehet a meccs – értékel szenvtelen arccal Pánczél Gábor. – A német dobásával nem volt gond, nem lehetett nagyobb értékű, a jukóhátrányból pedig Abigél stabil taktikai előnyt épített fel, csak idő kérdése volt, mikor töri meg végleg ellenfele ellenállását.”
Joó Abigél amúgy nemcsak taktikai előnyt képes felépíteni, ha hiszik, ha nem, felsőfokon tanulja ezt a mesterséget, a Szent István Egyetem Ybl Miklós építőmérnöki karának hallgatója. És olimpia ide vagy oda, nem kért halasztást, egyszerre áll helyt a judo világában és az egyetemen. Ez amúgy nem ritkaság ebben a sportágban…




Következzen Joó Abigél második Európa-bajnoki fináléja! A döntő, alighanem a kontinens két legjobb 78 kilósával. Az ellenfél ugyanis a francia Audrey Tcheumeo, a súlycsoport világ- és Európa-bajnoki címvédője. Az egymás elleni mérlegük egy egy, de ha a judóban lennének fogadóirodák, bizonyára a francia győzelméért fizetnének kevesebbet, egyértelműen ő a favorit. 2011-ben például mindössze két meccset veszített el – igaz, az egyiket éppen Abigél ellen –, s az idén is remekelt. Eddig.

Tcheumeo fehér judogiban, a bal kezén kötés. Láthatóan siettetné a dolgot, jóval hamarabb a küzdőtér szélén áll, mint ellenfele.
Egy kicsit jobban is kezd. Ahogyan Joó Abigél már említette, a francia is tudja, mire számítson, amikor Pánczél Gábor tanítványa indítja a combdobást, Tcheumeo próbálja a súlypontot közelebb húzni a tatamihoz, sikerül is ledöntenie ellenfelét, akkor sem szólhatnánk semmit, ha jukót adnának érte.
De nem adnak, szerencsére.

Az első perc végén hasonló a szituáció, Joó indít, Tcheumeo húzza lefelé, hátrafelé, ezúttal azonban senki sem zuhan a földre.
Pánczél Gábor nagyon dühös. A gyorsaságot hiányolja  versenyzőjétől. „Határozottabban, gyorsabban!” – kiabálja, Joó Abigél azonban egyelőre nem siet. Állva várja, hogy a francia közelebb jöjjön hozzá, de Tcheumeo is tudja, tartania kell a távolságot, különben máris a hátán van a magyar bal keze, ez pedig határozottan veszélyes, még egy Európa-bajnoki címvédőre nézve is.
Másfél perc telt el.

A francia edző jóval nyugodtabbnak látszik, vélhetően a megbeszéltek szerint küzd a tanítványa. A világbajnok most ügyesen tartja távol magától Joó bal kezét, a magyar próbál indítani, de fogás nélkül neki sem megy, térdre rogy ellenfele előtt, állásból kell folytatni.
Az ellenfél edzője most nem is szól tanítványához, csak bólint.

Három perc van még hátra.
A bíró Tcheumeót figyelmezteti.
Aztán újra összekapaszkodnak. És már mindenki tudja, hogy mi következik. Joó Abigél indít, mindkét judós fél lábon ugrálva próbálja a maga javára billenteni ezt a helyzetet, Pánczél mester széles karmozdulatokkal mutatja, gyerünk, gyerünk, tovább, Tcheumeo nem tudja előretolja vagy maga felé húzza-e a magyart, végül a húzás mellett dönt, hősünk pedig ezt szempillantás alatt felismerve kis belső söpréssel fejezi be a kombinációt.
Ippon!
Mindenki tudta, hogy mi következik. A világbajnok mégsem tehetett semmit.
Csak annyit tehet, hogy gratulál Joó Abigél második Európa-bajnoki aranyérméhez…




A sors furcsa játéka, hogy a két klasszis alig néhány hónappal később a londoni olimpia bronzmeccsén újra találkozott. Az a meccs is izgalmas küzdelmet hozott, pedig korántsem voltak egyenlőek a feltételek.
Joó Abigél a későbbi olimpiai bajnok Kayla Harrison elleni küzdelemben vazaris vezetésnél súlyos sérülést szenvedett, a támasztó lábára rá sem tudott állni, de folytatta a küzdelmet, az amerikai pedig végül ipponnal fordított a könnyeivel küszködő magyar lány ellen.

Az első diagnózis szerint porcleválás történt, Joó Abigél azonban így is a folytatás mellett döntött. Dr. Hidas Péter keretorvos és Tóth István masszőr igyekezett „összedrótozni” kétszeres Európa-bajnokunkat, míg Pánczél Gábor és Joó István, a sportoló testvére a tüzet igyekezett tartani benne. Abigél végül a lengyel Pogorzelec ellen heroikus küzdelemben, óriási bravúrral, az utolsó másodpercekben dobott ipponnal nyert még egy meccset.

A bronzmérkőzésen, Tcheumeo ellen is igyekezett helytállni, talán csak furcsa, bicegő mozgása árulta el a kívülállóknak, hogy valami nincs rendben vele.
Az olimpiai érem a franciáé lett, de Joó Abigél is nyert.
A legszebb ötkarikás eszméket idéző hősies küzdelmét nagyon sokan látták Magyarországon, tettét példaként emlegetik.
A letört porcdarabot eltávolították, a lüktető fájdalom már régen elmúlt, s az elveszített olimpiai érem felett érzett szomorúság is „gyógyítható”.
Mert pillanatok alatt elszalad négy esztendő…


A magyar judo felnőtt Európa-bajnokai

Tuncsik József (63 kg, 1976, Kijev)
Hajtós Bertalan (71 kg, 1986, Belgrád)
Csák József (60 kg, 1986, Belgrád)
Tolnai László (open, 1990, Frankfurt)
Nagy Zsuzsa (65 kg, 1991, Prága)
Csősz Imre (open, 1995, Birmingham)
Hajtós Bertalan (81 kg, 1998, Oviedo)
Ungvári Miklós (66 kg, 2002, Maribor)
Braun Ákos (73 kg, 2005, Rotterdam)
Hadfi Dániel (100 kg, 2007, Belgrád)
Ungvári Miklós (66 kg, 2009, Tbiliszi)
Mészáros Anett (70 kg, 2010, Bécs)
Joó Abigél (78 kg, 2010, Bécs)
Ungvári Miklós (66 kg, 2011, Isztambul)
Joó Abigél (78 kg, 2012, Cseljabinszk)
Csernoviczki Éva (48 kg, 2013, Budapest)
Csernoviczki Éva (48 kg, 2014, Montpellier)


 
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2016
Forrás:
Gombkötő Roland:
A magyar judo aranykönyve
Fotó: IJF, Záhonyi Tamás)



KSI SE

Szakosztályvezető:
Dr. Hetényi Antal Gábor

Honlap:
www.ksijudo.hu





Edzőterem címe:
Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok
Budapest XIV., Istvánmezei út 3-5.


Galéria