Nagysolymosi Sándor, a Kecskeméti Judo Club vezetőedzője gondolt egyet hajdanán és egy szarkási erdőben létrehozott egy bázist a KJC judokáinak. A Solykatanyán járt a baon.hu stábja.
– Induljatok el Hetény felé, aztán forduljatok balra Miklóstelep irányába. Amikor átmentek a felüljárón és vége a kövesútnak, akkor forduljatok jobbra, majd az első közön balra és 300 méterre jobbra megtaláljátok a Solykatanyát – igazít útba bennünket Nagysolymosi Sándor, a tanya gazdája, névadója. Az elmondottak tökéletesek, könnyebben eligazodunk, mint egy GPS-szel. Annál is inkább, mert a balra kanyartól már egy kimonóba öltözött báb mutatja, hogy merre tartsunk.
A bejárati kiskapu előtt elbizonytalanodom, hogy nekivágjunk-e a befelé vezető ösvénynek, mert nehezen hihető, hogy itt ne lennének kutyák. A fotós kollégám nyugtat, hogy ha vannak, akkor sem lehetnek fenevadak, hisz az erdő mélyéből gyerekzsivaj hallatszik. A tisztásra érve megnyugszom. Mert kutya van ugyan (nem is kicsi), de épp egy hét év körüli kisfiú nyúlkál a szájában, egy másik a hátán lovagol, az eb pedig ránk sem hederít.
– Még fiatal, másfél éves, remekül érzi magát a kölykök társaságában – mondja Nagysolymosi Tibor, Nagysolymosi Sándor (becenevén Solyka) fia. Az édesapja nincs itthon, így ő kalauzol végig bennünket a birtokon. A legendás Solykakörrel kezdjük.
– Amikor a 90-es években apu megvásárolta azt a területet, akkor itt egy gondozatlan erdő volt. Azzal kezdte, hogy kialakított egy körülbelül 830 méteres futópályát, ennek a neve lett a Solykakör. Mivel sík volt a terület, mesterséges dombokkal tarkította, a judo is olyan sportág ugyanis, hogy folyamatosan változik a szervezet terhelése.Sokan megkedvelték ezt a futópályát, fiatalok és veteránok egyaránt szívesen róják a köröket rajta. A Kecskememéti JC judokái hétköznaponként a Bóbis Gyula Edzőcsarnokban edzenek, vasárnaponként pedig, aki akar, itt. Nyaranta edzőtáborokat szervezünk, az idén is van két csoportunk, az egyiket épp most fogadjuk.
A Solykakör óta természetesen színesedett a sporteszközök palettája. A saját készítésű nyújtótól kezdve a fal nélküli, tetővel ellátott, tatamival borított „judoteremig”. De idekerült a régi uszodából a Kecskemét testvérvárosától, a német Rüsselsheimtől kapott néhány kondieszköz is. Jól lebetonozva, nehogy balesetet okozzon. És van kosárpalánk és pinpongasztal is. Az egyik legnagyobb sikernek azonban a homokgödör örvend, benne egy csúszdával, amibe időközönként vizet engednek, aztán jöhet a dagonyázás.
– Sanyi bácsi azt mondta, hogy délben mehetünk dagonyázni – jegyzi meg egy kisfiú Tibi bácsinak. Gondolja, ha nincs itt a „főnök”, akkor talán sikerülhet a csel. Nem sikerül. Szó sem lehet a legmelegebben a dagonyázásról, egyébként is, még csak tíz óra. Amúgy sem csak bulival telnek a napok a Solyka tanyán. Kell itt edzeni is keményen, kicsitől nagyig egyaránt. Utóbbiak épp az övvizsgájukra készülnek.
Mi is készülődünk, bár maradnánk szívesen, akár napokig is.
– Gyertek bármikor – jegyzi meg Nagysolymosi Tibor. – Ma este remek lecsó lesz a vacsora…
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2017
Forrás: Baon.hu
Borbély Károly írása)
