Ezüstérmes lett a Prágában rendezett veterán Európa-bajnokságon a Pécsi VSK judósa, Kersics Antal. Bár nem ő állhatott a dobogó tetejére, ráadásul éppen egy sérülés miatt, úgy fogalmaz: ezzel az eredménnyel, az ott történtekkel talán többet nyert, mintha első lett volna.
Kersics Antal (kékben) és döntőbeli ellenfele, a német Koppe
Nagyon sokan elismerik, és még többen szeretik, kedvelik. Ez derül ki abból a rengeteg gratulációból, hozzászólásból, amit a prágai Európa-bajnokságon elért ezüstérme kapcsán kapott – nemcsak pécsiektől, nemcsak magyaroktól, számtalan kedves üzenet érkezett külföldről is.
„Természetesen nagyon jólesett nekem, kicsit ugyanis magam alá kerültem a sérülés miatt – ismeri el az ötvenegy éves Kersics Antal, aki a prágai Eb-n az M5-ös kategóriában (49–54 évesek) +100 kilogrammban indult. – Írtak nekem oroszok, horvátok, ukránok, csehek, a döntőbeli holland ellenfelemmel, valamint az edzőjével is kapcsolatba kerültem, szóval győzöm fordítani a maileket. Olyan közel kerültem emberekhez, akiket eddig alig ismertem, hogy az hihetetlen! Olyan érzésem van, hogy sokkal többet nyertem ezzel a második hellyel és az ott történtekkel, mintha szimplán első lettem volna.”
S hogy mi történt Prágában? Nos, azért Kersics Antalt alapból nem kellett bemutatni az ottani mezőnynek, hiszen volt ő már masters világ- és Európa-bajnok is, vagyis a mostani második helye nem lenne olyan nagy durranás, nagy meglepetés. A hangsúly inkább a döntőben történteken van: miután előbb átverekedte magát egy cseh (karfeltolásos csípődobással, ipponnal), majd egy grúz (három intéssel) ellenfélen, az aranycsata során a két méter öt centis, csaknem százötven kilós Hendrik Koppe állt vele szemben. Egálban voltak, amikor másfél perccel a vége előtt a pécsi versenyzőnek elszakadt a combhajlítója.
„Elfeküdtem, vissza kellett lépnem, mert nem tudtam ráállni a lábamra. Így lettem második, vagyis akár szomorú is lehetnék, de nem vagyok az, mert nagyon sokat nyertem ezzel a versennyel. Az a kép például, amikor utána átöleljük egymást az ellenfelemmel, bejárta a külföldi sajtót is, megjelent Franciaországban, Hollandiában, Csehországban, Angliában, s a sportbarátság jelképe lett. Nagyon sok versenyzőnek, klubnak a honlapján ez lett a háttérkép. Ennek pedig nagyon örülök!” – fogalmazott Kersics Antal, majd hozzáteszi, el kellett telnie jó néhány évnek ahhoz, hogy igazán megértse Ernest Hemingwayt: „A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni”.
A tanítványai körében pedig amúgy is egyértelmű, hogy ki győzött: Tóni bácsi. Sérülés ide vagy oda, a prágai Eb után sem állt meg a világ, s ahogy hazajött, máris az övvizsgatáborok forgatagában találta magát.
„Három hétig tart, ötven gyerekkel foglalkozunk a Kálvin utcai teremben. Reggel héttől este kilencig ott vagyok, ezért orvoshoz még nem is tudtam elmenni a sérülésem miatt. De nagyon rendesek a szülők, akik között vannak orvosok is: megvizsgáltak az edzőteremben, és oda hozzák nekem a gyógyszereket. Egyébként se nagyon jut eszembe a combom, mert az ifjúság annyi adrenalint hoz elő belőlem, hogy most csak rájuk koncentrálok” – tette hozzá Kersics Antal.
Akit talán azért ölelgetett annyira a verseny után a hatalmas holland, mert ő is tudja, hogy sokkal jobban jár, ha a barátai között tudja a pécsi judóst...
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2014
Forrás: Baon.hu
Mayer András írása
Fotó: EJU, Kostadin Andonov)
