Sinka Szabolcs hétévesen ismerkedett meg a judóval, és azóta is hűséges maradt a sportághoz. Szeptember végén pályafutása eddigi legjobb eredményét érte el, miután az amszterdami veterán világbajnokságon aranyérmet szerzett.




„1989 szeptemberében édesapám vitt el az első judoedzésre, de nemcsak engem, hanem bátyámat is, illetve azokat a szomszéd gyerekeket, akikről úgy látta, hogy szeretnek mozogni. Édesapám sportszerető ember volt, korábban tekeedzőként tevékenykedett, futballozott, gyerekkorában birkózott. Azt szerette volna, ha mi is a bátyámmal birkózunk, de mivel erre Csíkszeredában nem volt lehetőség, judózni kezdtünk. Ennek már huszonhat éve, és én azóta is ezen a pályán vagyok” – mondja a nemrégiben világbajnoki aranyérmet szerzett Sinka Szabolcs.



„A rendszerváltás előtt, illetve rögtön utána nehezebben lehetett külföldre menni, az igazi versenyzés 1994-től, szinte öt év judózás után kezdődött, addig csak itthon vetélkedtünk. Akkor jött a nagy áttörés, Pantea Cornel edző irányításával rengeteg versenyre eljutottunk Európa-szerte. A középiskola elvégzése után egy évet intenzívebben sportoltam, juniorként felnőtt országos bajnokságon második lettem, majd elmentem Magyarországra tanulni” – folytatja. Szabolcs Budapesten az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen Pedagógia és Pszichológia Karának testnevelés szakán végzett, ez viszont azt is jelentette, hogy a judóra már kevesebb ideje maradt. Aztán a főiskola elvégzése után hazatért Csíkszeredába, ahol edzőként is tevékenykedni kezdett.

„Nem ezt terveztem, de a csapaton belül sor került egy úgynevezett vérfrissítésre, és én játékos-edző lettem. Három évig csináltam, de nagy volt a nyomás, és éreztem, hogy választanom kell. Végül visszavonultam a profi versenyzésből, 2012-től veteránként versenyzek. Ma már nem felnőtt- és junioredző vagyok, hanem gyerekekkel foglalkozok, így több idő jut arra, hogy én is felkészüljek a versenyekre” – meséli.

Sinka Szabolcs idéntől magyar színekben versenyzik, az amszterdami világbajnokságon a magyar küldöttségből egyedül ő állhatott a dobogó legfelső fokára. „A világbajnokságra tulajdonképpen már tavaly szeptembertől tart a felkészülés, ez idő alatt alig három hét szabadság volt, a napi programban pedig két-három edzés is szerepelt. 2012-ben Európa-bajnok lettem, 2013-ban és 2014-ben pedig világbajnoki ezüstérmet szereztem. Idénre ért be munkám gyümölcse, de többet is készültem. Elmondhatom, hogy szinte annyit készültem az idei vb-re, mint az előző két évben összesen” – állítja.

Hogy milyen érzés volt a világbajnoki aranyérem megszerzése? Azt mondja, szavakba sem lehet azt önteni. „Valami hasonló lehet ahhoz az érzéshez, amikor valakinek gyereke születik. Ezt csak az érezheti, aki részese. Előtte még voltak sikereim, de a világbajnoki aranyérem valami teljesen más érzést adott” – fogalmaz szerényen.

Amszterdam után sincs megállás – derül ki szavaiból –, hiszen jövő hét végén következik a román veterán bajnokság, egy hétre rá már magyar színekben az osztrák bajnokságban mérettetik meg.

„Én nem is tudnék elszakadni a judótól, számomra ez egy életforma” – válaszol arra a kérdésre, hogy mit jelent számára ez a sportág. „Megtanított veszíteni, győzni, túllépni a kudarcokon, fegyelemre, és önbizalmat adott. Sok mindenre tanított, amire az életben szükségünk van. De adott barátokat, egy kiegyensúlyozott személyiséget, egészséget. Nem érzem azt, hogy harminchárom évesen nem lennék jó kondiban ugyanolyan fittnek érzem magam, mint húsz évesen. Persze a napi edzések között ma már több pihenés kell ahhoz, hogy a szervezet regenerálódjon, de jól érzem magam” – magyarázza.

Sinka Szabolcs immár harmadik éve öt-tíz éves gyerekeket, a Sportklub judo gyermekcsapatát edzi, két csoporttal, egy haladó és kezdő csoporttal foglalkozik. „Szeretnék minél tovább sportolni, a gyerekeknek átadni mindazt, amit ettől a sporttól tanultam, átadni a tudásomat és bajnokokat nevelni belőlük. Szeretném átélni azt az érzést is, hogy egy világbajnoknak legyek az edzője” – mondja mosolyogva.


 
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2015
Forrás: Szekelyhon.ro
D. Balázs Ildikó írása)