A Zaol sorozatában ezúttal Mester Józsefné, az NTE 1866 judoszakosztályának vezetője és edzője eleveníti fel a számára legemlékezetesebb nagykanizsai sportpillanatot.
„Már az általános iskolában is mozogtam, kizárólag arra koncentráltam, hogy sportoljak – mondta a csurgói születésű Mester Józsefné, Detty a Zaol munkatársának. – Amit a somogyi kisvárosban lehetett sportolni, azt kipróbáltam. Kézilabdáztam, kosárlabdáztam, de az atlétikában is jól szerepeltem. Főleg az iskolai viadalokon vettem részt. Ezen kívül talán a lövészet állt hozzám a legközelebb, ugyanis azt versenyszerűen űztem, edzésekre jártam és szerettem. Aztán a középiskolába kerülve újra kosárlabdáztam, sőt még a tornában is kipróbáltam magam. Örökmozgó lány voltam, a tanulásban inkább az irodalom érdekelt. A színjátszó szakkör tagjaként részt vettünk egy fesztiválon, amelyre a környékről érkeztek a fellépők, az egyik zenekar rajongója volt a nagykanizsai Mester József. Tizenöt éves lehettem, amikor egymásra találtunk.
A judosporttal először akkor találkozott, amikor a berzencei határőrség bemutatót tartott a középiskolájában. Dettynek megtetszettek a dobások, a sportág keménysége és határozottsága. Bár ígérték, hogy indul később tanfolyam, de elmaradt.
„Amikor a mostani férjemet megismertem ő már judózott Molnár József tanárnál Nagykanizsán – folytatta. – Amikor kiderült, hogy engem is érdekel a sportág, néhány fogást már tanított. Aztán Kanizsán alapítottunk családot és legközelebb 1987-ben a nagyobbik fiamat, Szabolcsot is levittük edzésre akkor még a MÁV NTE munkacsarnokba, a mai Tungsram-csarnokba, hogy erősödjön kicsit. Végül szülőként maradtunk, a fiunk viszont nem találta annyira érdekesnek. Akkor Gábris Lajos tartotta a tréningeket, viszont látta rajtunk, hogy szorgalmasan és eltökélten készülünk. Talán a lelkesedésünk miatt elküldött bennünket az iskolába, hogy szerezzük meg a megfelelő képesítést. Ekkor már Gábris edző a visszavonuláson gondolkodott, ezért ránk hagyta a szakosztály irányítását, és 1990-től az MÁV NTE szakosztályát a férjemmel együtt irányítottuk. Ebben az időben költöztünk a vasútállomással szemben lévő NTE pálya melletti csarnokba.”
Detty hozzátette: a kisebbik, Marcell fia tulajdonképpen a tatamin tanult meg járni, és ő magába is szívta a sportág szépségeit, sőt az eltelt évek során rengeteg szép eredményt ért el. Magyar bajnokságokon, nemzetközi kupákon szerepelt jól és trénerként is helytáll.
„Az eltelt harmincnégy évben voltunk lent és fent egyaránt, de ha egyfajta számadást kellene végeznem, akkor csak a jó emlékek tódulnak a gondolataimba – mesélte. – Rengeteg fiatallal szerettettük meg a sportágat, mind közül talán az a legnagyobb elismerés, amikor az egykori judokáink a gyermeküket hozzák el judózni. Viszont a korábbi sportolóink is örömmel köszönnek és örülnek annak, hogy még mindig kitartunk. Máig a legeredményesebb versenyzőnk, Mihovics Szabina, aki 2008-ban a szarajevói ifjúsági Európa-bajnokságon az ötvenhét kilogrammban ötödik helyet szerzett. Erre az időszakra mindig szívesen emlékszem vissza.”
Mester Józsefné szerint a judo számára a mindennapok részévé vált, egyfajta életforma, ami nélkül nem lenne teljes az élete. Jelenleg a Kanizsa Plazában tartanak edzéseket, de nagyot fordult a világ. Úgy érzi néhány szülő csak azért választja a judót, hogy a gyerekét mozgásra bírja. Amint minden sportágban, náluk is kevesebb a gyermek, de szerencsére mind a hat korosztályban vannak olyanok, akik komolyan gondolják és ehhez odateszik magukat, szorgalmasan edzenek.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2024
Forrás: Zaol
Benedek Bálint írása
Fotó: Szakony Attila)
