Az első kétszeres olimpiai bajnok amerikai judóst, Kayla Harrisont folyamatosan csábítják az MMA-ba, ő azonban egyelőre ellenáll, s elmondása szerint hiányzik neki a judo.





– Mennyire változott meg az életed Rio óta?
– A napi három-négy edzést az utóbbi időben felváltották a különféle eseményeken való megjelenések, partik, de az élet így is szép.

– Amerikában a judo nem kap akkora figyelmet, mint a többi nagy sportág, bár mostanában sokkal többen beszélnek a judóról.
– Valóban, az emberek sokkal többet beszélnek a judóról, s ebben nagy szerepe van Ronda Rousey-nak is, aki komoly eredményeket tett le az asztalra a harcművészetekben.

– Hivatalosan is visszavonultál a judótól?
– Igazából még nem döntöttem el. Elégedett vagyok a karrieremmel, már nem kell semmit bizonyítanom, így újabb kihívásokat keresek. Valószínűleg többet már nem fogok versenyezni a judóban, büszke vagyok arra, amit a csapatommal elértünk.

– Gyakorlatilag percekkel a második olimpiai aranyérmed után az embereket az foglalkoztatta, hogy kipróbálod-e magad az MMA-ban.
– Nem érdekel az MMA, ahol a versenyzők egy nagy showbisznisz részei. Engem nem érdekel a show. A judo sokkal inkább szól a tiszteletről. De nem vagyok az MMA ellen, szoktam nézni, sok más sportággal egyetemben. Egyébként elkezdtem bokszórákat venni, hogy mozgásban tartsam magam, s nagyon élvezem, bár határozottan más, mint a judo.

– Bosszant ha az emberek Ronda Rousey-hoz hasonlítanak?
– Nem bosszant, de különböző személyek vagyunk. Ő a mentorom volt, és igazán fontos szerepet játszott az életem egy szakaszában. De én Kayla Harrison vagyok. Ronda Rousey-nak nem sikerült sem a világbajnokság, sem az olimpia megnyerése, de visszatért, és jobb lett, mint valaha.

– Mennyi MMA megkeresésed volt?
– Legalább három igazán komoly. Szóval meg lenne a lehetőségem, hogy harcoljak és egyben pénzt is keressek.

– Mi a terved a következő tíz évre?
– Egyeztetek a Nemzetközi Judo Szövetséggel, hogy a sportág nagykövete lehessek, és növelhessem szeretett sportágam népszerűségét az Amerika Egyesült Államokban. Szerencsés vagyok, több ajánlatom is van, kommentátori, edzői, edzőtermi felkérések is akadnak.

– Kapsz elég elismerést?
– Nem vagyok úszó, atléta vagy kosárlabdázó, sosem fogok abban részesülni, mint ezen nagyszerű sportolók. Ráadásul az Egyesült Államokban el vagyunk kényeztetve győzelmekkel. Míg Azerbajdzsánban az aranyéremért hárommillió dollárt kaphattam volna, nálunk ez nincs így.

– Ki tudnál emelni egy pillanatot a megannyi nagyszerű élmény közül, amely Rio óta történt?
– Rengeteg partin vettem rész, Chuck Norris rólam blogolt, rengeteg klassz dolog történt velem. Nem tudok erre válaszolni most. Hiányzik az az érzés, amikor tatamira lépek és harcolok, nem tudom, hogy meg fogom-e találni az újabb utam.


 
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2016
Forrás: Judoinside.com
Fotó: IJF, Gabriela Sabau)