Felnőtt válogatottunk kedden délután utolsó keretedzését tartotta az UTE Megyeri úti csarnokában, hamarosan mind a tizenhárom vb-indulónk útnak indul Szibériába. Az elvárás: egy érem és egy pontszerző helyezés, de valami azt súgja, ezt sikerül majd túlteljesíteni!




Kis ünnepség a keretedzés előtt: Forever Living pakkot kapott útravalóul a válogatott


„Régen volt ilyen, mindenki egészséges, nincs komolyabb sérülés, a hangulat bizakodó, és ehhez még hozzájárul az ifjúsági olimpián nagyon meggyőzően küzdő Gercsák Szabina aranyérme is – jegyzi meg Nagy András szakágvezető a bemelegítés közben (amúgy szinte nincs is ember a csarnokban, aki ne mondana néhány elismerő szót Szabina hétfői meneteléséről). A felnőtt csapat felkészülését és versenyeit koordináló szakembert természetesen a célkitűzésről is faggattuk. – Bíró Tamás szakmai alelnökkel egyetértésben egy érem és egy pontszerző helyezés megszerzését tűztük a csapat elé. Tény, hogy több éremesélyes versenyzőnk is van, de a judo világbajnokságán igen sűrű lesz a mezőny, százhúsz ország hétszázötven versenyzőjét nevezték be, a férfiaknál öt súlycsoportban is betelik a hatvannégyes tábla, de lesz olyan női súlycsoport is, ahol ötvennél többen indulnak. Elégedettek leszünk, ha sikerül a célt teljesíteni, de én leszek a legboldogabb, ha ennél is jobban szereplünk.”

Arra a kérdésre, hogy mely versenyzőink lehetnek éremesélyesek a világbajnokságon, a szakágvezető diplomatikusan elhárította a választ, talán azért, mert magunktól is felsorolhatjuk. Az első napon tatamira lépő, olimpiai és vb-bronzérmes, kétszeres Európa-bajnok Csernoviczki Éva az első reménységünk, jó néhány nagy tornán adta meg a ragyogó alaphangot, s az Ippon Judo Tatabánya 48 kilós klasszisa többször bizonyította már, hogy jól bírja a terhet.

A nőknél az 57 kilós Karakas Hedvig is egyre jobb formába lendül. A Honvéd-Kipex vb- és Eb-bronzérmes versenyzője a napokban nyilatkozta, úgy érzi, már megközelíti 2009-es formáját. Már pedig abban az évben jó néhány címet és érmet sikerült begyűjtenie, a világbajnoki bronzmeccsen végrehajtott, az azóta már olimpiai bajnok japán Macumoto elleni akcióját például bármikor szívesen felidézzük (tartson velünk, csak néhány emlékezetes másodperc)!



Ugyancsak éremesélyes a 78 kilogrammos Joó Abigél. A KSI SE kétszeres Európa-bajnoka a világbajnokságokon eddig nem volt kifejezetten szerencsés, „csak” egy hetedik helye van (2011, Párizs), eljött az ideje, hogy megszakadjon ez a sorozat. Abi ebben az évben négy nemzetközi tornán – köztük a montpellier-i Eb-n és a budapesti Grand Prix-n – egyaránt bronzérmes volt...

A férfiaknál a 73 kilogrammos Ungvári Miklós évek óta minden tornán éremesélyes, s nála nagyobb hatékonysággal kevesen szedik össze a medálokat. A súlycsoportváltás nehézségei ma már nem jelentenek beszédtémát, Mikinél inkább az a legnagyobb gond, hogy nem százhatvannyolc órából áll egy nap. Akkor jutna idő a judo mellett minden másra, lovakra, vadászatra, s még ki tudja mire. „Nincs ezzel gond, Miki igazán szerencsés fickó, hogy ezekkel teljesen ki tudja kapcsolni magát, el tudja terelni a figyelmét...” – vélekedik Petrányi Imre, az UTE szakosztályvezetője, aki azért tegyük hozzá, kissé elfogult, ha lovakról és judóról egyszerre van szó.

„Jól vagyok, minden rendben van velem, tényleg csak a lóversenyt sajnálom. Amikor ráértem, nem voltak formában a lovak, most viszont nagyon jók – ingatja a fejét a válogatott korelnöke, a Közgép-Ceglédi VSE harminchárom esztendős judósa, majd amikor szóba kerül a cseljabinszki mezőny (a 73 kilogramm lesz az egyik legnépesebb kategória a maga nyolcvan indulójával), nevetve jegyzi meg: – Szerencsére nem kell mindenkivel küzdenem...”

Tényleg. Egy éremért csak hat-hét győzelemre lesz szükség Cseljabinszkban...



Éremesélyeseink felsorolását a 81 kilogrammos Krizsán Szabolccsal kell folytatnunk. A Honvéd-Kipex judósa tavaly már szép nemzetközi eredményekkel jelezte, hogy a judója „felnőtt” korba lépett, s az idén már a nagy áttörés is megvolt, Szabolcs felállhatott az Európa-bajnoki dobogó harmadik fokára. Az ő súlycsoportja – hasonlóan Ungváriéhoz – nagyon „sűrű” lesz, s bizony neves judósok tucatjai lesznek kénytelenek sikerélmény nélkül magára hagyni Nyugat-Szibériát...

A 90 kilogrammos Tóth Krisztián is joggal állhat sorba az éremért. A KSI SE virtuóza fantasztikus utánpótlás sikerei után alaposan megtorpant, de klasszisát bizonyítja, hogy egy hosszabb rossz sorozatot – sérülést, szabályváltozást, súlybeállítást – követően visszaverekedte magát a legfelső szintre, ahol tavaly világbajnoki ötödik hellyel, az idén pedig Európa-bajnoki bronzzal mutatta be legfrissebb névjegyét. Krisztián jókedvével sincs baj a keretedzésen, szinte már látjuk a lelki szemeinkkel, ahogyan „odapörköl” riválisainak Cseljabinszkban.

Ki van balanszírozva nehézsúlyú nagyágyúnk, Bor Barna is, aki maga is osztja ezt a véleményt. „Tényleg jó passzban vagyok, de rám is fér, szeretném feledtetni az Európa-bajnoki kisiklást. Pedig már olyan jó kis sorozatom volt, négy Európa-bajnokságon sorozatban négy érem...” Az Atomerőmű SE óriása állt már világbajnoki dobogón, a 2011-es open-világbajnokságon, a „szomszédban”, a Cseljabinszktól alig négyszázötven kilométerre fekvő, ugyancsak szibériai Tyumenyben.



Nos hát ennyit az éremesélyesekről, nagyon erős csapatunk van, de jó ezt leírni, mi hetet számoltunk össze, nem elvéve persze a lehetőséget a többiektől, hogy Oroszországban alaposan ránk cáfoljanak. Hét esély ide vagy oda, most az esztendő legfontosabb versenye, a világbajnokság következik, amely már az olimpiai kvalifikációs sorozat része, tele kiélezett, sikerre éhes résztvevővel. Fogalmazzunk úgy, nem lesz könnyű. Valami mégis azt súgja, többször is ünnepelni fogunk a jövő héten...


Útiterv

Nem egyszerű az ember dolga, ha Szibériába akar repülni. Válogatottunk tagjai három turnusban jutnak majd el a helyszínre, az első csapat pénteken indul , a második vasárnap, a harmadik pedig a jövő hét szerdán – így sikerült jegyet foglalni a legrövidebb útra, amely Bécsből indul, majd Moszkván keresztül jut el Cseljabinszkba. A versenyzők reggel indulnak, napközben utaznak, este pedig már az oroszországi szállodában feküdhetnek le aludni. A két évvel ezelőtti Európa-bajnokság tapasztalatai azt mutatják, hogy ezzel a beosztással a négy órás időeltolódást is könnyen át tudják majd vészelni legjobbjaink. A visszaúthoz megint csak útiterv kell, szerdától vasárnapig minden nap felül majd egy-két judósunk a repülőre Cseljabinszkban...


 
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2014
Gombkötő Roland)