Háromszoros Európa-bajnok, három világbajnoki bronzérem tulajdonosa Ungvári Miklós, a magyar judo egyik londoni reménysége. A Ceglédről indult, Kecskeméten és az MTK-n keresztül tavaly ősszel Tatabányára érkezett 66 kilós versenyzőt először a klubváltás miértjéről kérdezte a mob.hu szerkesztősége.



– Tatabányán mindent összevetve jobb körülmények között tudok felkészülni Athén és Peking után életem harmadik ötkarikás megméretésére, ezért döntöttem a bányászváros mellett. Annál is inkább nyugodtan válthattam, egyesületet, mivel első számú edzőm továbbra is az a Bíró Tamás maradt, akinél Cegléden, kilenc éves koromban az első leckéket vehettem – válaszolt Ungvári Miklós.

– Huszonhárom év óriási idő. Ilyen hosszú edző-versenyző kapcsolat igazán nem mondható mindennaposnak.
– Így igaz, nekem egyszerűen mondva, hatalmas szerencsém van vele. Mindez azért is történhetett meg, mert Bíró Tamás ahhoz a kisebbséghez tartozik, aki él-hal a sportágáért és bármilyen feltételek mellett képes is dolgozni azért. Ő nem sajnálja a kezdőkre sem „rádobni” az idejét, szemben azokkal a szakemberekkel, akik szívesebben vesznek át másoktól többé-kevésbé kész versenyzőket. Bátran mondhatom, ő ma is az egyik legjobb szakember a tatamik környékén megfordulók között.

– Éppen tíz esztendeje, amikor első, hangos nemzetközi sikerét elérte: Európa-bajnok lett, s ezt a bravúrt két, másik kontinensvetélkedőn is meg tudta ismételni.
– Ha valamire, hát arra a ritka sorozatra mindenképpen büszke lehetek, amelyet az Európa-bajnokságokon elértem. Összesen ugyanis hat alkalommal vívhattam Eb-döntős mérkőzést, tehát a három első hely mellett három másodikat is elértem.

– Az Európa-bajnokságokon 2002 és 2009 után 2011-ben is a dobogó legfelső fokára állhatott fel. A tavalyi, isztambuli győzelme jelent valamiféle lelki pluszt a londoni olimpia felé vezető úton?
– Csak azt merem kijelenteni, hogy az Európa-bajnokságokat rendre áprilisban vagy májusban bonyolítják le, s hogy én ebben az időszakban rendre kirobbanó erőben és jó formában szoktam lenni. Idén azonban megelégednék egy Eb-bronzzal is, azzal a kiegészítéssel, hogy a csúcsformám inkább július végére, az olimpiai küzdelmek napjaira alakuljon ki.

– Köztudott, hogy öccsével, a 73 kilósok mezőnyében kiválóan indult, ám sajnálatos módon kétéves eltiltást kapott Ungvári Attilával igen jó a kapcsolata. Az ő kényszerű leállása mennyiben hatott ki Miklós teljesítményére?
– Attila, sajnos, még egy évig nem edzhet és nem is versenyezhet. Egyelőre nem különösebben érdeklik a sportág eseményei, amin nem is csodálkozom. Nagyon remélem, hogy a nyár folyamán, az eltiltás lejártának közeledtével majd megjön a harci kedve. Szerencsére a testsúlya nem szaladt el, így a nagy fogyasztások veszélye nem fenyegeti őt. Gondolhatja, engem is nagyon bántanak a történtek, s csak remélni tudom, hogy az olimpiáig mindinkább sikerül majd függetlenítenem magamat ettől a lehangoló helyzettől.

– Hogyan áll a konkrét előkészületeket illetően?
– Január óta már a harmadik edzőtáborozáson vagyok túl és sokkal jobb állapotban vagyok, mint voltam az év legelején. Ausztria, Franciaország és Németország után a közeljövőben, Csehországban is gyakorolhatunk a válogatottakkal, majd Tata következik. Az Oroszországban esedékes Eb-t követően pedig a konkrét olimpiai készülődés kerül a célkeresztbe.

– Milyen esélyekkel számol Londonban? Vannak-e „mumusai”, akiket szeretne elkerülni a sorsoláskor?
– Legalább öt-hat olyan judós van, akik egyértelműen beleszólhatnak az érmes helyezések eldöntésébe. Jómagam senkitől sem tartok: a bírók változó felfogásától jobban félek, mint bármelyik riválisomtól. Azért azt csak nem hallgatom el, hogy szeretnék két, sikertelen olimpia után a harmadikról már valamilyen éremmel hazajönni!

 

 
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!

(Judoinfo.hu 2012
Forrás: Jochapress.blog.hu,
Jocha Károly
Fotó: IJF, Záhonyi Tamás)