Az IJF budapesti elnöki irodájának vendégei voltunk, a Judoinfo kérdéseire Marius L. Vizer, az IJF elnöke készséggel válaszolt. Megtudtuk, hogy nem végleges a két indulós világbajnoki rendszer, akár már Rióban olimpiai szám lehet a judós csapatverseny, s hamarosab búcsút veszünk a sokak sorsát befolyásoló hanteitől, vagyis a bírói döntéstől…
Igazán szerencsés helyzetben van a magyar újságíró, hiszen az anyanyelvén készíthet interjút a sportág legbefolyásosabb személyével, ráadásul túlságosan messzire sem kell utaznia, csak ide, a budapesti belvárosba.
A helyszín stílszerű: az elnöki iroda a Roosevelt téren, no igen, az Egyesült Államokat 1901 és 1909 között vezető amerikai elnök, Theodore Roosevelt barna öves judós volt. Tegyük hozzá gyorsan: az impozáns belvárosi tér, az egykori koronázási helyszín 1947-ben a II. világháború megnyerésében elévülhetetlen érdemeket szerző amerikai elnök, Franklin D. Roosevelt után kapta a nevét.
Az elnöki iroda ellenben hamisítatlanul judós: erről tanúskodik a bejárat melletti tekintélyes címer, a Nemzetközi Judószövetség (IJF) címere, az iroda falán pedig több tucatnyi mívesen bekeretezett fotó, az elmúlt évek judós világversenyeinek emlékezetes pillanatairól.
A Dunára néző elnöki tárgyalóban beszélgethettünk Marius L. Vizerrel, az IJF Budapesten élő elnökével, aki készséggel állt a Judoinfo rendelkezésére.
Bevezetőként értékelésre kértük az elnök urat, az elmúlt időszakban ugyanis rengeteg változás történt a sportágban.
– Két éve, a pekingi olimpiát követően indítottuk el az új projektet, sokat változtattunk a marketing munkában, behoztunk a judóba egy olyan szponzori csoportot, amely biztosítja a fejlesztések finanszírozását – kezdte Marius Vizer. – Nagyon nehéz időszak ez a nemzeti szövetségeknek, hiszen nagyobb anyagi teher hárult, hárul rájuk, nélkülük nem tudnánk ezt a programot sikeresen végrehajtani. Egyelőre az út elején járunk, a terveink pedig merészek a jövővel kapcsolatban.
Ahogyan merész lépés volt a világbajnokság megnyitása is, talán egy kicsit túl merész lépés, megengedtük, hogy egy súlycsoportban két versenyzőt is indíthassanak az országok. Lemértük a judo erejét, lehetőségeit, kihoztuk belőle, amit lehetett. Ennek a változásnak az eredménye igazán majd Párizsban, az idei világbajnokságon érik be, ezután vonjuk le a következtetéseket. Párizs után változtatni fogunk.
– Lehet tudni, hogy hogyan?
– Egyelőre nem, de bizonyosan úgy, hogy az előnyös legyen az összes szövetségnek. Amikor a változások mellett döntöttünk, a judo fejlődését, értékeit, marketing erejét, imázsát néztük a nagy sportokkal szemben, a judo világ és a sportvilág lassan megérti, hogy nemcsak az olimpia fontos, hanem más versenyek is.
– Magyarországon az élsportot, különösen az egyéni sportágakat általában olimpiai szemüvegen keresztül nézzük…
– Márpedig a sportunk stratégiájában fontos szerepe van, hogy elérjük: nem csak az olimpia a fontos, nem csak azután beszéljenek a judóról, más fontos versenyek kapcsán is szó legyen a sportágunkról.
– Néhány éve az európai A-kategóriás versenysorozat mellett elvétve volt más kontinensen is egy-egy rangosabb verseny, most pedig szinte minden hétvégén van Világkupa-viadal.
– Nem erre gondolok. Korábban a világszövetségnek évente egy versenye volt, páratlan években a felnőtt világbajnokság, páros években a junior-világbajnokság és négyévente az olimpia. Ez négyévente öt verseny. Most évente rendezünk tizenegy kiemelkedő tornát.
Amikor a nemzetközi szövetség élére kerültem, tudtam, hogy egy kicsit le van maradva a judo, de évi egy versennyel is megmaradt az olimpai családban. Ez számomra egyértelműen azt mutatta, hogy a judo egy jó termék, csak nincs megfelelően kihasználva. Átszerveztük a versenyrendszert, de még a mostani sem elég, a nagy sportágakhoz képest még mindig kevés a rangos judo esemény. A foci, a tenisz, a golf, sőt már a rögbi is hetente jelenik meg a képernyőkön, táplálják a nézőket, szolgáltatják a szükséges adrenalint, mi ezt csak havonta tudjuk nyújtani. Márpedig ha nincs meg a folyamatosság a sportáletben és a médiában, akkor lemarad a versenyben a sportág.
– A szabályváltozások azt is szolgálták, hogy a hétköznapi emberek számára is nézhetőbbé váljon a judo?
– Az a dolgunk, hogy minél jobban egyszerűsítsük és modernizáljuk a sportágat, igazodjunk a mai technológiához, a társadalmi és gazdasági környezethez. A japánok nehezen értették ,meg, hogy a sportunkat változtatni, reformálni kell, de bebizonyítottuk neki, hogy ez a jó út és most már ők is kiveszik a részüket a munkából.
Marius Vizer a Roosevelt téri elnöki irodában
– A jövő az internet tévéé, egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk erre, ám egyelőre a hagyományos televíziós csatornák fontosabbak. Az elmúlt években megközelítettük az összes nagy csatornát, háromszázhatvan tévétársasággal állandó kapcsolatban vagyunk, információkat, híreket, összefoglalókat biztosítunk számukra, lehetőséget adunk nekik arra, hogy népszerűsítsék a judót.
A munka dandárját 2009-ben kezdtük és 2010-ben már megjöttek az első eredmények. Részt vettünk Monte-Carlóban a legnagyobb sportmédia kiállításon, ahol sok kapcsolatot építettünk, ennek később eredménye, kifejezetten pénzügyi eredménye is lett.
Ma már partnerünk a Fuji TV, a Tokyo TV, a Canal Plus, az Eurosport, a Globo Sat, amely Brazíliát és Dél-Amerikát fedi le, az ESPN-en is megjelentünk, az Universallal egészen az olimpiáig kötöttünk szerződést, Ázsiában az Eurosport Asia és az al-Dzsazíra, Afrikában a Canal Plus tolmácsolja a judót, no és a nemzeti csatornák, többek között Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban.
Magyarországon a DigiSport közvetít élőben, a környező országokban, Romániában, Szlovéniában és Csehországban is műsoron vagyunk. Ha lehetett volna, még többet változtatunk, de sokat kell dolgozni, ezek a befektetések meg fogják hozni az eredményt.
Persze, már vannak nagyon biztató részeredményeink. A tokiói világbajnokság után készült média értékelésben például az szerepelt, hogy a vébé média és marketing értéke ezerhétszáz pontos volt. A szponzorok közül a Mastercard egész évre várt tőlünk négyszáz pontot, ezt egyetlen esemény jelentősen túlszárnyalta. Ez a jó példa jelzés mindenkinek.
Ugyanakkor a verseny rendezésben még szükségünk van további fejlesztésekre, több koordinációra, hogy kialakítsunk egy olyan márkát, egy olyan brandet, amit aztán sokkal könnyebb lesz továbbadni.
Az elnök a judo egyik legnagyobb támogatójával,
az orosz miniszterelnökkel, Vlagyimir Putyinnal
– Be tudtunk hozni jelentős szponzorokat, akik meglehetősen óvatosan álltak a judóhoz. De az eltelt időszak után eddig mindenki nagyon elégedett, most már nem szkeptikusan nézik a sportágat, hanem komolyan számításba veszik a marketing stratégiájukban.
Azt gondolom 2013 és 2017 között még nagyobb lépést tudtunk majd tenni a nagy sportok felé. Addig az a legfontosabb, hogy minden hónapban fontos eseményeket szervezzünk, hogy a judo többet szerepeljen a tévében.
– A változások része volt a pénzdíjak megjelenése. Ennek milyen hatása lehet a judóra?
– Nagyon fontosnak ítélem, hogy a sportolók a judóban pénzt tudjanak keresni. A többi nagy sportban ugyanis rengeteg pénzt tudnak keresni, meg tudnak belőle élni. A sportolók feláldozzák a gyermekkorukat, olykor kényszerből hanyagolják az iskolát, a továbbképzést, az aktív karrier végén pedig ott állnak, hogy most mihez kezdjenek.
Megadjuk a lehetőséget a judóban, hogy a sportolóink tudjanak pénzt keresni a versenyeken. Ez csak a kezdet. Miközben ezt a folyamatot is folytatjuk, igyekszünk a nemzeti szövetségek anyagi helyezetén is javítani. Az olimpia után az olimpiai pénzek felét a nemzeti szövetségeknek, felét a kontinentális szövetségeknek juttatjuk majd el és a marketing bevételekből is adunk a nemzeti szövetségeknek. Ezt már korábban is megtettük, tavaly egy millió dollárt adtunk a rászoruló országok szövetségeinek, de ez még így is kevés volt. Országonként hétezerötszáz dollár nem egy nagy összeg, mégis ad egy kis lehetőséget a fejlődésre.
Igyekszünk a források terén is változtatni, előkészítek egy reformjavaslatot a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, amelyben javaslom, hogy az olimpiai bevételek nagyobb részét adják a nemzetközi szövetségeknek, jelenleg ugyanis a kétszázöt nemzeti olimpiai bizottság ugyanannyi támogatást kap, mint a nyári olimpiák huszonnyolc nemzetközi sportszövetsége, amelyek egyenként legalább száz-százötven tagállamot számlálnak.
– Ha már az olimpiáknál tartunk… Az elmúlt évtizedben jó néhány jóslata valósággá vált. Jósolna valamit a magyar válogatottnak a londoni olimpiára?
– A magyar judo, amióta Tóth László barátom az elnök a magyar szövetségben, egyre magasabb színvonalat képvisel, ma már a top országok közé tartozik, még egy utolsó lépést meg kell tennie, hogy meglegyenek az áhított érmek az olimpián.
Úgy gondolom, az olimpia sokkal egyszerűbb torna, mint egy világbajnokság vagy a versenysorozatunk nagy eseményei, ha ezeken az élversenyeken a magyar sportolók ott vannak a dobogón, akkor az olimpia már csak a megfelelő formaidőzítés kérdése.
Lacival sokat beszélünk a magyar judo helyzetéről, a magam részéről megpróbálok segítséget nyújtani egyfajta szakértői konzultációs lehetőséggel, ami előnyös helyzetbe hozhatná a sportolókat és az edzőket is Magyarországon.
A foci egyik legendás alakjával, Lothar Matthausszal
– Mondjuk úgy, vannak különös vízióim. Két dolgot jósoltam a ’kilencvenes évek végén. Az egyik az volt, hogy Európának hiányzik egy európai olimpia, azok a városok, amelyek alul maradtak az olimpiai pályázatukkal, megkaphatnák az európai játékokat. Ez olyan kis országoknak is jó lehetőséget adna, mint Magyarország vagy Csehország. Akkor mindenki messze állt az ötletemtől, azt mondták nem lehet megvalósítani, nem illik az európai stratégiába. Most ott tartunk, hogy 2015-ben akarják megrendezni az első európai játékokat.
Láttam a jövőjét a fiatalok olimpiájának is, igaz, én egy kicsit másként képzeltem. Jó hogy elindult az ifjúsági olimpia, de rögtön a szingapúri verseny után nagyon fontos változtatásokat javasoltunk a Nemzetközi Olimpiai Bizottásnak. A javaslatainkat egytől egyig figyelembe is veszi a NOB.
– Mondana példákat is?
– A sok közül kiragadnám a legfontosabbat, a korosztály kérdését. A jelenlegi szisztéma szerint generációk maradhatnak le az ifjúsági olimpiáról, ez pedig nem korrekt. Azt javasoltuk, hogy a jövőben a tizennégy és tizennyolc éves kor közöttiek vehessenek részt az ifjúsági olimpián.
– Nagy sikert aratott ellenben Szingapúrban a csapatverseny. Hallani, hogy a judo a „nagy” olimpián is színre lépne a csapatversennyel.
– Régóta dolgozunk ezen. Már korábban benyújtottunk egy kérelmet a londoni játékokra, ezt elsőre visszautasították, mert az angolok nincsenek felkészülve plusz egy napos programra, ezért szervezőként nem támogatták ezt a javaslatot. A riói szervező bizottság viszont hozzájárult, szívesen látná a csapatversenyt 2016-ban. Erről 2013-ban születik majd döntés, addig erősítjük a csapatversenyeket, a párizsi világbajnokság utolsó napján lesz a csapatverseny, jövőre pedig Sao Paulóban lesz külön csapat világbajnokság.
– A NOB bizonyára nem járulna hozzá a sportolói létszám emeléséhez, vagyis a csapatversenyben az egyéniben kvalifikált versenyzők vehetnének részt?
– Így van. A létszám nem növekszik, de egy nappal hosszabb lesz a judóverseny és az érmek száma is növekszik. Azok az országok, akik rendelkeznek legalább három kvalifikált versenyzővel, azok már tudnak csapatot kiállítani, hiszen három meccset kell megnyerni a győzelemhez. Már csak az marad hátra, hogy bebizonyítsuk a NOB-nak, hogy megéri.
– Tanúi lehettünk egy másik korosztály, a masters versenyzők bevonásának is, nálunk rendezték az első Európa-bajnokságot, tavaly pedig Budapesten zajlott az IJF masters-világbajnoksága is.
– Fontos, hogy mindenki, aki valaha judózott, részt vegyen a judo mozgalmában. Annyi levelet kaptam öregebb fiúktól, akiknek a múltban korlátozták az indulási lehetőségüket, azt írták, ők a tatamin szeretnének meghalni, csak adjuk meg nekik a lehetőséget. Nyitottunk a korosztály felé és idővel sok dolgot változtattunk. Természetesen nem lehet mindenki elégedett, de számomra az a fontos, hogy a judo érdekét képviseljük.
– Nemcsak a versenyrendszerben történtek jelentős változások, a tatamin is érezni lehetett a változást.
– A versenyszabályokon is változtattunk, hogy visszaadjuk a judo tradícionális értékeit. Ez a változás nagyon előnyös volt a japánoknak, akik a súlycsoportonkénti két induló lehetőségével együtt kiemelkedően szerepeltek a tokiói világbajnokságon. De idővel ezt a hátrányt a többi ország is behozza majd.
– Nem volt erős lobbi, mondjuk, a szovjet utódállamok részéről a különféle birkózótechnikák mellett?
– Egyáltalán nem, a változások szükségességével mindenki egyetértett, annak ellenére, hogy a lelkük mélyén sokan nem igazán támogatták. Bizonyos technikákban nagyon közel álltunk más sportokhoz, ez pedig csökkentette a judo előnyét más sportágakkal szemben. Visszatértünk a vertikális pozícióhoz, nincsenek lábakasztások, sőt, ezen a jövőben tovább akarunk lépni, még dolgozunk rajta, az olimpia után beszélhetünk majd róla.
Természetesen ezek a változtatások bizonyos országok számára rövid távon akár nagyon hátrányosak is lehetnek, de nagyon fontos volt a judónak, a sportág fejlődése érdekében kellett döntéseket hoznunk. A fejlesztést pedig nem tudjuk megállítani azért, hogy megvárjuk a hátramaradottakat. Az olyan lenne, mintha a Trabant miatt leállna a Mercedes, amíg behozza a lemaradását.
Marius Vizer a judo egyik jelentős szponzorával,
Csányi Sándor bankelnökkel és dr. Tóth Lászlóval,
az MJSZ elnökével a budapesti masters-világbajnokságon
– Ezek valóban külsőségek, amelyek ugyan fontosak, de más területeken sokkal fontosabb feladataink is vannak. Az egyik ilyen terület a viselkedés a versenyen és a versenyen kívül. Többet kell foglalkoznunk a judo nevelési oldalával, jobban kell figyelnünk a sportunk etikájára, mert ugyan sokat beszélünk a nevelésről, de még mindig nem teszünk eleget érte.
– Arra gondol, amikor egy versenyző nem veszi tudomásul a bíró döntését, cirkuszol a tatamin?
– Nem, szerencsére ez ma már nagyon ritkán fordul elő. Inkább a tatamin kívüli viselkedésre. Az edzőknek példaképpé kell válniuk, a versenyzőknek meg az őket követő generációk előtt kell példát mutatniuk.
– Várható 2011-ben is valamilyen jelentős változás?
– Minél hamarabb szeretnénk megvalósítani, hogy a judóban ne legyen többé hantei, ne a bírók, ne a zászlók döntsék el a mérkőzéseket. A tervek szerint a golden score, az aranypontos hosszabbítás addig tart majd, amíg nincs döntés a győzelemről. Ezt a változást a bírói és a technikai bizottság javaslatára fogjuk meghozni, várhatóan Párizsban.
– Az utóbbi években a bíráskodásban is jelentős változások érzékelhetőek, például jóval kevesebb az intés, mint korábban.
– Ebben nekem is szerepem van, az az elvem, hogy hagyjuk a sportolókra a döntést, hagyjuk a küzdelmet, hogy szabadabban menjen, a sportolók tudjanak gondolkodni, építeni, alkotni. Az utolsó tizenöt-húsz évben eltűntek a klasszikus kombinációk, mert túlságosan versenycentrikus lett a judo.
– Volt egy ilyen kísérletük is, hogy az edzők ne üljenek a szőnyeg mellé, a bizottság vezetője a közleményben hasonló érveket sorakoztatott fel, miszerint hagyjuk a versenyzőt, hogy ő döntsön a tatamin, ne az edző utasításainak megfelelően küzdjön.
– A döntés, amit meghoztunk, hogy az edzők a lelátón legyenek, szerintem jó döntés volt. Ugyanakkor rövidesen észrevettük, hogy bizonyos versenyeken a szervezők nem tudtak megfelelő területeket kijelölni az edzőknek, akik valahol elvesztek a tribünön. Én is edző voltam, ez pedig már a megalázás irányába fordult, ezért változtattunk. Minden olyan témában, amit kipróbáltunk és látjuk, hogy nem eredményes, változtatunk. Senki sem küzd az egója miatt, mindenki a judo érdekeit nézi, s ha kell, korrigáljuk a döntéseinket.
– Összességében jó úton jár a judo?
– Sohasem vagyok elégedett magammal és a pillanatnyi állapottal. Az elmúlt négy évben értünk el pénzügyi és marketing eredményeket, haladunk a fejlesztési programmal, de ez még kevés. Az a célom, hogy a judo top sport legyen a világban, a sportolók sokkal többet tudjanak keresni, a nemzeti szövetségek részesedjenek a marketing programok eredményeiből, legyen több tévés megjelenésünk és a többi. Az első lépéseket megtettük, nagyobb szponzori kört vontunk be, amely megengedte a programjaink végrehajtását, de tovább kell lépnünk. Még több és nagyobb szponzort szeretnénk bevonni, de ehhez még jobb brandet kell mutatnunk. Még csak az út elején vagyunk és bár jó irányba haladunk, még sokkal többet kell tennünk…
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2011
Gombkötő Roland
Fotó: IJF, Záhonyi Tamás
és Gabriela Sabau)
