Sokan féltették Karakas Hedviget, amikor úgy határozott, két hónapra Japánba utazik edzőtáborozni. Toncs Péter tanítványa egyedül vágott bele élete nagy kalandjába, amely bevallása szerint nem csak szakmai feltöltődést hozott neki.
A végéhez közeledik Karakas Hedvig távol-keleti nagy kalandja. Vi- lágbajnoki bronzérmes judósunk két hónapos edzőtáborozásra utazott Japánba, ahol a sibatai Szendai Egyetemen tölti a mindennapokat. Idegen kultúrában, idegen környezetben kell egyedül boldogulnia, ám pályafutása jelenlegi szakaszában pontosan ez az, amire szüksége volt.
„Többször jártam már Japánban, edzőtáborban és versenyeken is, de eddig mindössze egy hónap volt a leghosszabb idő, amit itt töltöttem, és akkor sem egyedül, hiszen velem volt az edzőm, Toncs Péter. Most két hónapra egymagam érkeztem, ami sokak számára furcsának tűnt, nem értették, mi szükségem van erre a kalandra, miért vágok bele, hozzátesz-e a fejlődésemhez annyit, hogy megérje az utazás. De én biztos voltam benne, hogy helyesen döntök. Szakmailag egyértelmű, hogy a sportág hazájában, a minden szinten erős japán judo módszereivel dolgozni, minden áldott nap kiváló edzőpartnerekkel küzdeni hasznos lesz számomra” – mondta Karakas Hedvig, aki pazar körülmények között készülhet a szigetországban.
A Szendai Egyetem a sportolók számára paradicsom, a campuson öt tornacsarnok, uszoda, atlétikai pálya, konditermek és kiszolgáló létesítmények várják a versenyzőket, a judocsarnokban több tatami áll Karakas Hedvig rendelkezésére, valamint egy összetartó, erős csapat, amelynek tagjaként megtalálja a mindennapi kihívásokat.
„Körülbelül harmincan dolgozunk együtt, és csak ketten nem vagyunk ázsiaiak, kicsit kakukktojásnak is érzem magam a fotókon. A japánok nem beszélnek túl jól angolul, de remekül megértjük egymást, és ha nem vagyunk hulla fáradtak, még viccelődni és mosolyogni is marad erőnk. Az edzéseken persze nincs barátság, de ez így természetes, nem cserediáknak érkeztem üdülni” – folytatta a sportoló, aki hétfőtől szombatig napi két edzésen vesz részt, és ahogy mondja, a kemény munka fizikailag és lelkileg is nagy hatással van rá.
Pedig tartott tőle, hogy idegen környezetben kell boldogulnia, sok helyzetben nem lesz kire támaszkodnia, az anyanyelvén kihez szólnia. Aztán mindez átfordult benne. A helyzet félelem helyett inkább motivációt adott neki, s úgy döntött, ezt a két hónapot egyfajta önismereti túraként, tréningként fogja fel.
„Nehéz időszak van mögöttem, sérülések, kihagyások, versenyhiány, időnként a vártnál gyengébb eredmények, de sohasem adtam fel, s minden mélypontban találtam pozitívumot, amelyet a saját és a pályafutásom építésére tudtam felhasználni. Japánban, egy keleti, befelé forduló kultúrában még inkább magamra találhatok. Furcsa kimondani, de még jobban megismerhetem magam, a képességeimet, az akaraterőmet, a határaimat és azt, hogyan kerülhetek közelebb az álmaimhoz, amelyek még mindig vannak, s ezekről továbbra sem vagyok hajlandó lemondani” – mondta a sportoló, akinek már csak néhány napja van hátra a sibatai kalandból, amelyhez – természetesen már a 2020-as tokiói olimpiát is szem előtt tartva – meg is találta a tökéletes jelmondatot: „Big in Japan, azaz naggyá válni Japánban!”
MOTIVÁCIÓ
„Bár az edzőm, Toncs Péter nincs velem, a napi kommunikáció nem okoz gondot, amolyan »e-trénerként« itt van velem, és segíti a munkám. Természetesen tudom azt is, hogy október végén ő lett a női szövetségi kapitány, így szerintem most mindketten elmondhatjuk, nagyon motiváltak vagyunk, hogy újra sikeres legyen a sportágunk” – vallott Toncs Péter kinevezéséről Karakas Hedvig.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2017
Forrás: Nemzeti Sport
Lipiczky Ágnes írása
Fotó: Facebook)
