Joó Abigél 2010 áprilisának végén, tizenkilenc évesen robbant be a felnőtt női mezőnybe: Bécsben Vlagyimir Putyin szeme láttára szerzett Európa-bajnoki címet, ráadásul a világbajnok ellen. A Samsungsport a londoni olimpián is szép reményekkel induló sportolót faggatta az ötkarikás kilátásokról.
– Európa-bajnokként és több világkupa-verseny győzteseként hogyan látja az esélyeit a londoni olimpián?
– Mivel ez egy olimpia, ezért teljességgel kiszámíthatatlan. Úgy értem, hiába vannak jó eredményeid, bárkitől, bármikor kikaphatsz – válaszolt a KSI SE huszonegy esztendős judósa. – Ebből már kaptam némi ízelítőt, mert az év elején volt egy-két versenyem, ami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de a hazai világkupán már harmadik lettem. Nagyon nehéz jóslatokba bocsátkozni, az olimpiára mindenki nagyon készül. Mondhatnánk, hogy ugyanolyan verseny, mint a többi, de ez nem lenne igaz. A legnagyobb sportesemény, hatalmas presztízzsel, így hiába ugyanazokkal kell megküzdeni, mégis más. A világranglistán jelenleg hatodik vagyok, így pontszerző helyre, esetleg éremre is pályázhatok. De még egyszer mondom, bármi lehet, az aznaptól függ, attól, hogy kelek fel.
– Nem mindennapi dolog, hogy a hetvennyolc kilogrammosok között hamarabb lett felnőtt, mint U23-as Európa-bajnok, ráadásul a döntőben a világbajnok Verkerket győzte le. Sőt, az a sztori is járja, nem is tudta, hogy az aktuális világbajnokkal mérkőzik.
– Nem, tényleg nem tudtam, mivel két éve, 2010-ben váltottam súlycsoportot, és akkor még nem voltam képben a felnőtt mezőnyt illetően, a hetvennyolc kilóban meg főleg nem. Nem is kérdeztem meg az edzőmet, hogy ki ellen lépek tatamira. Persze, a rangosabb versenyeken be szokták mondani, ki az, és akkor hallottam, hogy valami világbajnok, de nem arra figyeltem. Amikor győztesen lejöttem a szőnyegről, akkor mondták az újságírók, hogy ez a világbajnok volt, és akkor azt kérdeztem, hogy „Kicsoda? Tényleg? Úristen!”
– Európa-bajnokként hogyan látja a társak, és a judo, mint szakág esélyeit Londonban?
– Van, akinek ez lesz a második olimpiája, azt hiszem, ez nagyon sokat számít. Nekik már nem lesz új a légkör, nem fognak annyira izgulni, mint mondjuk én, akinek ez lesz az első ötkarikás versenye. Számukra ez nem új inger, szóval tőlük is sokat várok, ahogy persze magamtól is.
– Fel kell tennem az ilyenkor kötelező kérdést: a teljes magyar küldöttséget tekintve hány aranyat, milyen eredményeket vár az olimpián?
– Erre igen nehéz felelni, természetesen minél többet. Remélem, lesz köztük judós arany is.
– Mi pedig abban reménykedünk, hogy esetleg ön nyeri azt a judós aranyat.
– Nagyon szeretném, ha jobban szerepelnénk, mint Pekingben. Legalábbis mi judósok, mert ott volt hosszú idő után az első olimpia, amelyen hat magyar is elindult, és most egy fővel népesebb lesz a küldöttség, hiszen hét kvótát szereztünk. Úgy gondolom, elég jó csapatunk lesz, remélem, egyikünk sem fogja túlizgulni a dolgokat. Nem szabad, hogy az elvárások túlságosan nyomasszanak minket. Sokan ugyanis azt gondolják: „Hú, a judóban biztos érem lesz!” - és ez nem mindig jó.
– Tehát leginkább az izgalmon, a lámpalázon múlik?
– Nekem azt mondták az edzőtársaim, például a Pekingben induló Baczkó Berni is, hogy az olimpia előtti felhajtás nagyon nem tesz jót a sportolóknak. Ő például teljesen összeomlott és alulteljesített. Nagyon bízom benne, hogy velem ilyesmi nem fog előfordulni, és jól sül el a dolog…
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2012
Forrás: Samsungsport,
Horváth László írása
Fotó: IJF, Záhonyi Tamás)
