Két szó: „Cápa” és Szentkirályi. Ha ezeket halljuk, bizonyára nem egy sós vízi ragadozóra gondolunk, hanem a magyar üzleti világ egyik legmeghatározóbb üzletemberére, Balogh Leventére, helyesen. A Ma7 cikke.
A karizmatikus vállalkozó üzleti pályafutása akkor kezdődött, amikor mindenét eladva a Szentkirályi Magyarország Kft.-be fektette vagyonát. Az ásványvíziparban elért sikerei révén elismerést vívott ki magának otthon és külföldön, de ambiciózus természete lévén nem elégedett meg azzal, hogy csak egy iparágban brillírozzon. Új kihívást keresve az élelmiszeriparon túl a szépségipar világába is belevetette magát, ahol innovatív megközelítései és üzleti szemlélete új dimenziókat nyitott és határokat lépett át, hiszen már a Felvidéken is elérhetők a termékei.
– Ahány interjút néztem, olvastam önnel, két dolog mindig szóba került, amiért most itt tarthat, ahol van. Az egyik a sport, a másik pedig édesapja útmutatása. Milyen értékeket és lehetőségeket adott önnek a sport, amelyekkel a világban jól eligazodó, gyakorlatias emberként élni tudott?
– A sportnak köszönhetek majdnem mindent – válaszolt Balogh Levente. – A szülőket is arra kérem, hogy a fiúkat, de a lányokat is, írassák be valamilyen küzdősportra, mert kitartást, hitet, magabiztosságot és közösséget ad, amire most nagy szüksége van a fiataloknak. Látom a gyerekeimen is, hogy mennyire magányosak tudnak lenni, ha nem tartoznak egy közösséghez. A cselgáncs végigkísérte végig az életemet. Egy példaértékű sport számomra, már a ruházat is tükrözi az adott ember tudását. Ha valaki egy hófehér kimonóban áll a tatamin és egy fekete öv van rajta, jelzi a magas szintű tudását, ami feljogosítja arra, hogy ezt a ruhát felvegye. Ez pedig az üzleti életben is így van, azt kommunikálom és azt csinálom, amivel hiteles vagyok és ami megfelel a valóságnak. A hitelesség tehát nagyon fontos. Azt kell képviselnem, aki és ami valójában vagyok, amit a termékem tud és amilyen erőt képviselek a sportban.
– Az üzleti világban ellenfelei vagy versenytársai vannak?
– Eleinte vannak ellenfelei az embernek, de az is egy tanítás, hogy nem szabad foglalkozni a konkurenciával, azzal, hogy más mit csinál. Figyelni persze lehet a reakciókat egy-egy aktuális ötletünkre, de közben tenni kell a dolgunkat. Az erőnket és kreativitásunkat kell használni arra, hogy növekedni tudjunk. Arra gondolok, hogy nem a versenytárs legyőzése a cél, hanem az, hogy a mi termékünk legyen sikeres a piacon.
– Mi az, amit édesapjától emelt be az üzleti világba?
– Édesapámtól a szakmai elhivatottságot és a szerénységet hozom, azt, hogy az üzleti életben sohasem bízom el magam. Ugyanazt képviselte a szakmában, amit én a sportban. A magyar üdítőital-gyártás egyik úttörője volt, nagyon sok jó terméket fejlesztett és tulajdonképpen ő indította el a gyümölcslevek palackozását Magyarországon.
– Mi az, amiben teljesen más, mint az édesapja az üzleti életben?
– Tényleg teljesen más vagyok, azért is kellett kiválnom a családi vállalkozásból 2003-ban. Ő a kommunizmusban szocializálódott, vaskalapos vezető volt. Nála divat volt az, hogy féltek a kollégák tőle, és nekem ez nem tetszett. Továbbá én mindig mindenben maximalista vagyok, ezt a sportból hoztam. Ha azt mondom, hogy a világ legjobb ásványvizét palackozom, akkor azt a világ legjobb gépével kell palackozni, ezért megvettem az akkori legdrágább palackozó gépet. Édesapám ebben is más volt, nem nagyon ruházott be drága gépekbe, mindig a legolcsóbbat választotta, ami végül drágábbra jött ki a javítgatások miatt. Az élet viszont engem igazolt, mert ami után megvettem ezt a gyártósort, azután ismert el a multinacionális szakma.
– Milyen főnöknek és üzletembernek tartja magát?
– Határozott, szókimondó és igazságos vagyok. Szerintem emiatt szeretnek is a kollégáim. Az igazságtalanságot nem tudom elviselni. Ami a szívemen, az a számon. Eljutottam már oda ötvennégy évesen, hogy nem köntörfalazok senkinek. Elmondom, mi a véleményem arról, amit csinál. Egyébként elfogadom az ellenvéleményt is, ebben is toleráns vagyok. Azt gondolom, hogy a harmincéves szakmai út és tapasztalat, ami mögöttem van, elég határozottá tesz engem a magán- és üzleti életben egyaránt.
– Ön szerint mi kell ahhoz, hogy a dolgozók lojálisak legyenek a céghez?
– Lehet, hogy nem leszek szimpatikus a dolgozók szemében, de azt meg kell tanulnia mindenkinek, hogy nem szocializmus van már, tehát nem a cég van a dolgozóért, hanem a dolgozó a cégért. Ha a munkavállaló biztonságban van, jó körülmények között, jó fizetést kap, megbecsülik a munkáját, elismerik, akkor szerintem jó munkahelye van. Legfőképpen a munkavállaló feladata, hogy olyan helyen legyen, ahol szeret dolgozni. Nem szeretem azokat a kollégákat, akik pénteken már pucolnak haza, hogy nekik elég volt. Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal dolgozni kell, de én kezdetben gyűlöltem a hétvégét, mert nem tudtam dolgozni, nem tudtam azt csinálni, amit szeretek. Sokszor kérdezik tőlem, hogy miért nem vonulok vissza, hiszen már megengedhetném magamnak. Azért, mert boldoggá tesz a munka a mai napig.
– Ez a több mint harminc év az üzleti világban hogyan formálta az ön személyiségét, jellemét? Hogyan képzeljük el a harminc évvel ezelőtti Balogh Leventét?
– A harminc évvel ezelőtti Balogh Levente egy hegyet is el tudott volna a hátán hordani, a mai már nem annyira. Azért az embernek görnyed a háta a teher alatt, de még tartom magam, és ezt is a sportnak köszönhetem. Amíg hetente több órát küzdök huszonévesekkel, addig erősnek tartom magam. Amíg az adrenalinom el tud indulni a sportban, addig el tud az üzleti életben is, és így van lendületem.
– Korábban úgy nyilatkozott, hogy már inkább mentorként szeretne szerepelni, ezt láthatjuk ugye a Cápák között című műsorban. Mi az, ami miatt segíteni szeretné az új vállalkozásokat?
– Szokták kérdezni, hova akarok még eljutni. Mostanában azt szoktam mondani, hogy már nagyon sehova. Most mégis azon dolgozom, hogy jobban részt vegyek az Európai Ásványvíz Szövetség munkájában, akár környezetvédelmi, akár a gyártási, akár a forrásvédelem szempontjából. Nekem az a fő feladatom, hogy átadjam a harminc év alatt megszerzett tudásomat, tapasztalatomat. Az a véleményem, hogy nekünk magyar nagyvállalkozóknak, akik létrehoztak valamit itt a térségben, ez a feladatunk, és egyébként a szlovákiai részt is ide sorolom. Kérdezték tőlem egy külföldiekkel teli társaságban, hogy kinek szánom a Szentkirályi ásványvizet? Válaszom: hoztunk egy íratlan szabályt, hogy a kút ötszáz kilométeres körzetén túl nem lehet messzebb vinni a vizet. Tehát azok kiváltsága a jó minőségű ásványvíz fogyasztásának a lehetősége, akik ott élnek, és ezzel pedig elérjük azt, hogy nem ötven évig elegendő a víztartalék, hanem mondjuk száz évig. Tehát a kérdésre, hogy kinek szánom a Szentkirályit, azt válaszoltam, hogy a tizenötmillió magyarnak. Ilyenkor persze rám szólnak, hogy tízmillió magyar van, de kijavítom őket mindig, hogy tizenötmillióan vagyunk.
– Jó, hogy felhozta a környezettudatosságot, mert volt a tarsolyomban egy ilyen kérdés. A fenntarthatóság mennyire játszik szerepet a vállalkozásaiban?
– A fenntarthatóság nagyon fontos számunkra. Többször hangsúlyozom, hogy nem a kibocsátót kell szidni és büntetni, hanem a szemetelőt. Azt szoktam mondani, hogy a PET-palack azért nagyon jó, mert úszik a víz tetején, a kidobott akkumulátor, a porcelán, a nyomtató lesüllyed a folyók, óceánok aljára és még nagyobb károkat okoz. Véleményem szerint a PET-palack a világ leginkább környezetbarát csomagolóanyaga, akkor, ha megfelelő gondossággal bánunk vele. Nem dobjuk el, hanem szelektáljuk. A körforgásos gazdálkodásban hiszünk, hogy amennyit kibocsátunk, annyit hasznosítsunk újra. Ezt egyértelműen a zászlónkra tűztük, és sok intézkedést teszünk, hogy megfelelően óvjuk a környezetet.
A teljes cikk elolvasható a Ma7 oldalán: KLIKK IDE!
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2023
Forrás: Ma7
Tóth Tünde írása
Fotó: RTL)
