A távoli Mongólia magyar szemmel nézve a filléres országok közé tartozik. Miskolci djudós ritkán jut el a Kína és Oroszország közé ékelődött, másfél millió négyzetkilométeres ázsiai országba. A Boon cikke.
Óriási távolságok ide, hatalmas területek oda, a mongolok mindössze három és fél millióan vannak, népességük harmada pedig abban az Ulánbátorban él, ahol a napokban olimpiai kvalifikációs Grand Slam-tornát rendeztek. A férfiak kilencven kilós súlycsoportjában a dobogó harmadik fokára kapaszkodott fel Sáfrány Péter, a Miskolci VSC tagja.
„Köszönöm az elismerést – mondta a vonal végén ásítozva a zöld-fehérek tagja amikor felébresztettük, majd így mentegetőzött: – Nagyon hosszú volt a mintegy tízezer kilométeres repülőút. A fővárosból indultam, az isztambuli leszállást követően pedig Frankfurtban ültem fel a Budapestre tartó járatra. Ferihegyen klubedzőm, Bartha Ákos fogadott, és mindketten alig vártuk, hogy kedden hajnalban Miskolcra érjünk. Ami a verseny illeti, jó erőben éreztem magam és a vigaszágról futottam be az érmesek közé. Öt meccsem volt, négyet nyertem, egyet veszítettem, az összteljesítményemet pedig mindenki a tőlem joggal elvárhatónak minősítette. Ötszáz ötkarikás ponthoz jutottam, most kilencszázötvenhattal a rangsor huszonkettedik helyén állok. Nagy riválisom ezerhatszázharmincöttel rendelkezik: Tóth Krisztián ezzel a nyolcadik, de az a „bibi”, hogy a nemzetek súlycsoportonként csak egy sportolót delegálhatnak a 2024-es párizsi olimpiára. A különbségre utalva azzal nyugtatom magam, hogy egy év van hátra a franciaországi eseményig, vagyis bármi előfordulhat, hiszen nem akármilyen küzdősport a miénk.”
Sáfrány Péter akár napokig is szívesen szunyókált volna, de nem tehette, hiszen a hétvégén már a krakkói Európa Játékok eseményei vártak rá: a mieink a hetedik helyezést szerezték meg, a miskolci judoka egy mérkőzést vívott, azt meg is nyerte a lengyelek ellen.
„Utána sem lazíthatok: a budapesti Mesterek Tornája, majd a zágrábi Grand Slam következik. Távolabb aligha látok, de annyit mehetek, mint egy külügyminiszter, egymást érik az olimpiai pontokat adó viadalok. Úgy fest az életem, hogy edzőterem, légikikötő, repülés, szálloda, verseny és mindez a négyzeten, aztán vagy kijutok a francia metropoliszba, vagy nem.”
A köznyelvben vasutas judósnak hívott huszonegy éves fiatalembertől mongóliai útibeszámolót is kértünk.
„Sok tekergésre nem volt lehetőségem, de azért természetesen nyitott szemmel jártam – közölte „idegenvezetőnk”. – Nagyon kellemes volt az idő, az eső csak egyszer zendített rá. Amikor sétálgattam, több új japán autót láttam, a luxust jelentő márkákból azonban itthon sokkal több szalad az útjainkon. A helyiek öltözködéséről semmi különös nem maradt meg bennem, inkább a nomád életre figyeltem fel. A dombokon mindenhol volt jurta, a pásztorok pedig terelgették az állatokat, főleg a szarvasmarhákhoz hasonlító jakokat. Hamar rájöttem, hogy nekem, mint európainak érdemes ott vásárolnom, a saját pénztárcámhoz viszonyítva arrafelé nagy az olcsóság. Vettem néhány palack, hazai léptékkel mérve fillérekbe kerülő izotóniás italt. Ezek az üdítők sokat segítenek nekem a szénhidrátok pótlásában, aztán gyors energiaforrást jelentenek. Telepakoltam a kosaramat csokikkal, teákkal, fűszerekkel és hoztam néhány emléktárgyat, és a végszámla nem ingatta meg az anyagi helyzetemet.”
Sáfrány Péter edzője a Miskolci VSC-nél Bartha Ákos. A tréner a Boon munkatársának elmondta: nagyon elégedett tanítványa most nyújtott teljesítményével, akit rendkívül szorgalmasnak és célratörőnek tart. Bízik abban is, hogy a szezonban még sok jó eredményt, helyezést fog elérni Sáfrány Péter, s az utolsó pillanatokig harcban lesz az olimpiai kiküldetésért.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2023
Forrás: Boon
Kolodzey Tamás írása
Fotó: IJF, Gabriela Sabau)
