A DVTK ifjúsági olimpiai bajnok sportolója egy olimpiáról már lemaradt, lekéste a 2016-os, riói „csatlakozást”, de nem esett kétségbe, hiszen azt mondta, hogy 2020 és Tokió biztosan az övé lesz. Aztán baj érte, gerincműtéten esett át, és mindjárt bizonytalanná vált a második számú hadművelete.




„Ugyan még nem teljes erőbedobással, de már judózom – mondta Gercsák Szabina az egészségi állapotát firtató kérdésünkre. – Minden jól vagy elég jól megy. Szinte mindent szabadon tehetek, kivéve a küzdelmet, ehhez ugyanis még nem teljesen erős a hátam, a felső izomzatom.”

Arról is kíváncsiskodtunk, hogy mit ért a szabad cselekvésen, amire a versenyző így felelt:

„A dobásokat, a fogásfelvételeket és fogásküzdelmeket. Ezek óriási előrelépést jelentenek a néhány hónappal ezelőtti helyzetemhez képest, azt persze nem állítom, hogy soha sincsenek fájdalmaim, de ezek már elviselhetők. Az engem operáló főorvoshoz legközelebb szeptemberben kell visszamennem, és amiután megvizsgál, választ kapok a nyitott kérdésekre. Most már a reménykedés időszakát élem, és van egy nagy hírem a nekem szorító, az értem aggódó sportkedvelőknek.

Szeptember végére tűztük ki a fél évvel ezelőtti műtétemet követő első versenyemet – emelte meg hangját a válogatott kiválóság. – Persze akkor sem leszek szomorú, ha csak októberben térek vissza a tatamira, tulajdonképpen az egyik és a másik is őszi hónap. Lehet hamarabb, lehet később, ez már nem számít, a lényeg az, hogy ott tartok, ahol az űrhajósok a kilövésük előtt: a visszaszámlálás időszakát élem.”




Gercsák Szabina a munkanapjainak programját sem titkolta:

„Erősítés, judo, gyógy­torna, pihenő, ezek vannak napirenden. A hét végi, Velencén sorra kerülő edzőtábort kihagytam, úgy ítéltem meg ugyanis, hogy most nekem az itthoni szorgoskodásnak van értelme.”

Flórusz János vezetőedző hónapok óta biztatja tanítványát, akinek újbóli felépítéséhez is sokat tesz hozzá.

„Szabinának már egészen jól megy a judo, de fizikailag még fel kell épülnie a korábbi szintjére. Ennek előmozdításán fáradozunk a gyógytornásszal, a kondicionáló edzővel, az orvossal és szinte mindenkivel. Jól mennek a dolgaink, de az edzés nem éles környezet, a versenyhelyzet teljesen más, még szó sincs Grand Prix-ről vagy Grand Slamről. Jósolni nem tudok, nem is akarok, mert ez kockázatos, a probléma pedig összetett. Semmit sem erőltetünk, siettetünk, de úgy látom, hogy Szabina fejben és testileg is egyre jobban készen áll a visszatérésére. Amikor újra élvezni fogja azt, amit csinál és ismét eljut a szőnyegbiztonságig, akkor nyert ügye lesz.”


 
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2019
Forrás: Boon
Kolodzey Tamás írása
Fotó: Boon, Ádám János)