A népszerű színész házaspár, Munkácsi Anita és Nagyidai Gergő volt a Bencs villa vendége. Az interjúból kiderült az is, hogy lesz egy ceglédi judós fiúból Nyíregyházán színész.




– Úgy, hogy elmegy az esze – ezt válaszolta nevetve Kováts Dénes kérdésére a Bencs villa Töbszemközt sorozatának estjén Nagyidai Gergő, a Móricz Zsigmond Színház művésze, aki színésznő feleségével, Munkácsi Anitával ült a pódiumon, hogy együtt meséljenek a színészlét kihívásairól, ­megismerkedésük történetéről, és arról, mihez kezdenének, ha nagyon sok pénzhez jutnának.

– Sokáig azt hittem, hogy nekem egy utam van, a judo. Aztán láttam egy diák-színjátszóköri előadást, Orwell Állatfarmját adták elő, bekopogtattam a vezetőjükhöz, Andó Lászlóhoz és megkérdeztem, bekerülhetnék-e a csoportba. Egy ideig zászlót lengettem, utána már mondhattam egy-két szót, majd jöttek a négysoros refrének. Azt nem tudom, tehetséges voltam-e, de megkaptam a lehetőséget és megpróbáltam élni vele. A színház és a judo sok mindenben hasonlít: a tatamira egyedül megyek fel, de ahhoz hogy odaállhassak, nagyon sok ember munkájára van szükség. Kell partner, szövetség és bizalom – a színház is erről szól.

(Nagyidai Gergő nagyon tehetséges judós volt, 1993-ban bronzérmes volt, egy évvel később már a dobogó legfelső fokára állhatott a diák A-korcsoportos országos bajnokságon, 1995-ben pedig ezüstérmet szerzett a serdülő ob-n – a szerk.)

Anita tudatosabban készült a színpadra: ötévesen esténként koncertet adott otthon a pléden. Táncdalokat énekelt a samponos dobozba, és mivel az édesanyja egy idősek otthonában dolgozott, elég korán elkezdett műsorokat készíteni, amit az otthon lakóinak adott elő. Amikor kilenc évesen egy könyvtári szavalóversenyre Goethe-verssel készült, a tanárai is látták, hogy nem átlagos kisdiák, és mindenben segítették.

Többször is felvételizett a Színművészeti Egyetemre, de a sokadik rostán mindig kiesett, azt viszont mindig elmondták neki, hogy „magából bizony színésznő lesz”. Többen is úgy gondolták, az opera állna igazán jól neki, de tiltakozott ez ellen – most viszont örül, hogy a klasszikus zene iránti szeretete megmaradt, ahogy annak is, hogy a színpadon ezt az oldalát is meg tudja mutatni. – Lassú, de tudatos folyamat volt, amíg elértem idáig – mondta.




Nagyidai Gergő a Krúdy Kamara világosító hídjáról nézett egy előadást, amikor kiszúrta Anitát, és ahogy fogalmazott: azonnal tudta, hogy neki kell ez a nő. – Ehhez képest három hónapig nem mert hozzám szólni, csak figyelt – emlékezett vissza Anita, aki azt mondta, az első pillanattól szerelmes volt Gergőbe, és bár meg kellett szenvedniük egymásért, azt mind a ketten tudták, hogy egyfelé tartanak.

– Az első három évben még repültek a tányérok vita közben, de azóta egymás mellett futunk és nem egymással szemben. A legmélyebb félelmeinkről is tudunk egymással beszélgetni, és csak akkor van köztünk feszültség, ha nem töltünk elég minőségi időt együtt. Én beleállok a konfliktusokba, szeretek jól vitázni, Gergő viszont magában őrlődik, és sokszor nem mondja el a problémát annak, akinek kellene, de egyre bátrabb ezen a téren. Ami az én erősségem, ő abban gyengébb és fordítva, én hamarabb hivatkozom az agyamra, addig ő szívből mindent megold.

– Számomra a feleségem a jelzőtábla, ő csinált a fatuskóból Pinocchiót – mondta Gergő, aki szerint Anitán kívül ez senkinek sem sikerült volna. Igyekeznek nem hazavinni a munkát, megpróbálják az épületen belül hagyni a színházzal járó feszültséget, és a lehető legtöbb időt együtt tölteni. Mert nekik úgy a legjobb.


 
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2019
Forrás: SZON
Fotó: Dodó Ferenc)