Sohasem gondoltam, hogy egy kitűnő judós szakemberről úgy fogok majd írni, hogy felkészülésként atlétikai előtanulmányokat kell végeznem. Márpedig a sokoldalú testnevelő tanár, számos sportág elkötelezettje, Dorogi László esetében ez lett a sorrend. Meglátogattam ugyanis a ma már nyolcvannegyedik évében járó „all round” sportembert óbudai lakásában, ahol kedves feleségével hármasban idéztük fel ennek a sikerekben gazdag testnevelőnek, a magyar judo egyik komoly elkötelezettjének az életpályáját.
Amielőtt a hosszú és sikeres pályafutás legfontosabb állomásait felidézném, néhány mondat erejéig el kell időznöm annál a könyvnél, amelynek szerzője Dorogi László. Az írói vénával is megáldott sportember könyvét az Ezüstgerely-pályázatra írta még 2000-ben, és egy nagyon hálás, de egyben legalább annyira izgalmas témát választott. „A küzdelem igazsága” címet viselő könyv főhősének ugyanis a magyar atlétika egyik legmarkánsabb egyéniségét, Zsivótzky Gyulát, az Évszázad magyar atlétáját szemelte ki.
Márpedig e sorok írója erősen elfogult Zsivótzky Gyulával szemben. Annak idején, amikor 1965-ben, a debreceni Nagyerdőn lévő stadionban világcsúcsot ért el kalapácsvetésben, jómagam is írtam néhány, felsőfokon elismerő sort az akkori Népsport „Olvasóink írják!”rovatába. „Valamivel” (negyvenegy évvel) később, 2006-ban pedig ő vezette azt a magyar delegációt, amely az 1956-ban, az ausztráliai Melbourne-ben megrendezett nyári olimpia ötvenedik évfordulója emlékére megtartott nemzetközi randevún Magyarországot képviselte. Jómagam Zsivótzky Gyula főszervező jóvoltából – egy visszalépő utas helyett – lehettem ott, fizető részvevőként.
A könyv persze nem az ausztrál kalandot eleveníti fel, de hogy az létrejöhetett, ahhoz többek között Zsivótzky Gyulának meg kellett nyernie az 1968-ban, Mexikóvárosban megrendezett olimpia kalapácsvető versenyszámát. A kiadvány tehát Zsivótzkyról szól, s elsősorban persze a két ötkarikás ezüstérmet 1968-ban követő olimpiai aranyról. A kezdetektől egészen a beteljesülésig, a dobogó legfelső fokáig.
Izgalmas téma, nagy merészség volt belevágni. Dorogi László azonban nem ijedt meg, hanem érdekfeszítő módon jelenítette meg egykori TF-es versenyzőtársa és barátja legnagyobb sportsikerét, 1968-as olimpiai győzelmét. Szó esik benne Zsivótzky első számú példaképéről, Helsinki bajnokáról, Csermák Józsefről, az 1968-ban harmadik helyezett Lovász Lázárról és az olimpiai ötödikként is kitűnő Eckschmiedt Sándorról – két kalapácsvető társáról – is. És természetesen a szovjet Klimmel folytatott idegháborújáról. A soha vissza nem térő alkalomról, amelyet oly életszerűen ad vissza Dorogi László könyve.
A negyedik danos judomester pályafutásának főbb állomásait a szaggatott beszélgetéssel párhuzamosan görgettem magamban a megfelelő helyekre. Dorogi László 1936. március 25-én született Nyíregyházán, és egészen fiatalon a sport vonzásába került. A Testnevelési Főiskolán megszerzett tanári diplomát követően néhány évet kisebb településeken töltött testnevelő tanárként, de mindenütt maradandót alkotott. Perkáta és Etyek után Miskolc-Perecesen szolgálta a testnevelés és a sport ügyét.
Huszonhat évesen, 1962-ben már belépett a judosport erőterébe: megalakította a Borsod Megyei Cselgáncs Szövetséget. Röviddel később Budapestre vezetett az útja: a VI. kerületi Szondy utcában lévő Faipari Szakiskola testnevelője lett. Két évvel később – a változatosság kedvéért – az Újpesti Dózsa MNK-győztes jégkorong csapatának vezetőjeként tűnt föl. Ugyanebben az esztendőben a margitszigeti Úttörő stadionban judoszakosztályt alapított.
Életében egymást követték a rangos tanintézmények: a II. kerületben az akkori Vöröshadsereg úti iskola, majd a Marczibányi téri Kodály Zoltán Zenei Tagozatos Iskola és a mai Csik Ferenc Iskola elődje, a Bem utcai oktatási intézmény; mindenütt testnevelő és sportágak meghonosítója is volt egy személyben. Dorogi Lászlónak közben arra is volt ideje és ereje, hogy megalkossa a tehetséggondozás iskolai modelljét. Később a judosport alternatív testnevelési tantervét is elkészítette, amelyet az ország valamennyi tanintézményében átvettek, ahol ennek gyakorlati hasznosítására adottak voltak a személyi és tárgyi feltételek. Így vezették be a III. kerület óvodáiban és iskolában a judo alapelemeinek oktatását, Ozsvár András, az Óbudai Judo Club elnöke sikeres pályázatát követően.
Amint ismeretes, a Bem utcai iskola vette fel az 1936-os, berlini olimpia gyorsúszó bajnoka, Csik Ferenc nevét. Dorogi László ezt követően megalakította a Csik Ferenc Diáksport Egyesületet, amelyben olyanok oktatták a sportágak alapjaira a kiválasztottakat, mint Horváth István nyolcadik danos judomester és Széles Sándor úszó mesteredző. Az ő javaslatára, pályázat alapján Japán első alkalommal küldött Magyarországra önkéntest a Kodokan Judo Egyetemről, Szudo Maszahiro személyében.
És a sort még hosszan lehetne folytatni. Talán kiemelést érdemel az 1996-os esztendőben történt eset, amelynek lényege: a Csik Ferenc DSE három diákját vihette magával az 1996-os, atlantai nyári olimpiai játékok megtekintésére!
„A férjem működésének kedvenc mottója ez volt: Tehetséges gyermekekhez tehetséges edzők kellenek! – mondta a nyugdíjas biológia-földrajz szakos tanárnő-feleség, aki a szenior atlétikai világ-és Európa-bajnokságokon gerelyvetőként többször is indult férjének hivatalosan is az edzője volt. – Amíg egészsége engedte, rendkívül aktív volt. Ha bárhova elutaztunk egy világversenyre, sohasem csak azon voltunk, hogy ott részt vegyünk, vagy felügyeljük a ránk bízottakat, hanem mindig rászerveztük egy, a versenyhelyszínhez közeli turisztikai vagy kulturális központ meglátogatását, hogy minél többféle élményanyaggal, videofelvételek sokaságával térhessünk haza.”
Végül arról is szó esett, hogy Dorogi László felesége révén tiszteletbeli tagja a „Jászjákóhalmáról Elszármazottak Baráti Társaságának”. Így ő is külön fejezetet kap a társaság által a közeljövőben megjelentetni kívánt könyvben. Ami pedig legalább ennyire fontos: a Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium egyik tornatermét Dorogi Lászlóról nevezték el!
„2016-2017 óta a férjem egészségi állapota rosszabb, mint korábban volt, ennek megfelelően visszavonultabban élünk. Kevés számú programunk egyik biztos pontja a Csik Ferenc Nap eseménysorozata, amelyet rendszeresen márciusban rendeznek meg. Oda mindig meghívnak, mi pedig nagyon szívesen és örömmel teszünk eleget az invitálásnak.”
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2019
Jocha Károly írása és fotói)
