Lackfi János az egyike azoknak, akik átértelmezték azt az íróképet, amit a tanulmányainkból ránk hagytak. A József Attila- és Prima Primissima-díjas író elsősorban versekben és novellákban remekel, nemrégiben megjelent regénye, a Levágott fül egyfajta kirándulás az ő számára is írói pályáján. Erről és családjáról is beszélgetett vele Farkas Éva, a Nők Lapja Café munkatársa.
– Hanyadik regényed a Levágott fül?
– 2007-ben jelent meg a Halottnéző, gulyás-kommunizmusbeli gyerekkorom átgyúrt krónikája – válaszolt Lackfi János. – Előtte volt még két kisregényem, novellát is sokat írtam. Tíz évig készülődtem a regényre. Több hosszú próza félbemaradt, amígnem sikerült végre kiküzdenem a módszert. Nagyon szeretem Murakami Harukit. A Miről beszélek, amikor a futásról beszélek? című esszékötete egyrészt hobbijáról, életformájáról, a maratonfutásról szól, másrészt a regényírásról, mint ezzel párhuzamos történetről. Ekkor jöttem rá, mi a gondom. Eddig rövid lendületekre specializáltam magam, nagyon szeretem átlátni a szöveget, amin dolgozom. A regény éppen ennek az ellentéte. El kellett engednem azt az igényt, hogy végig kézben tudjam tartani és minden mozzanatában átlátni a nagy egészet. Muszáj haladni előre, mintha csak a La Manche-csatornát fúrnám. Jó esetben a végén kibukkanok a túlparton, utólag pedig mindent átszerkesztek alaposan. Murakami adott egy-két alapvető tippet, nekem be is jöttek. Például nem akkor kell kiszállni az írásból, amikor már nem megy, amikor kiszáradt a kút, hanem amikor a legjobban megy. Rossz érzés abban a pillanatban, de másnap egész másképp ülök a géphez. A regényírás maraton, nem lehet rövidtávfutói módszerekkel nekimenni. Ahogy erre ráébredtem, fokozatosan belerázódtam a dologba. A végén pedig többször átdolgoztam a szöveget, ebben nagy segítségemre voltak előolvasóim: Szabó T. Anna, Margit lányom és M. Nagy Miklós, aki fantasztikus szerkesztője volt a kötetnek.
– A regény hihetetlenül szerteágazó – ismerve a te asszociatív gondolkodásodat – azzal abszolút összhangban van. Szeretsz elkalandozni. Elkezdesz valamit, azután belekapsz valami másba. Totál szürreális, ahogy jár az agyad, de mindig visszatalálsz az eredeti fonalhoz.
– A regény krimihelyzetre épül. Adott egy átlagos kamasz, aki levágott emberi fület talál az ablakpárkányukon. Akkor most ebből magánnyomozás legyen vagy rendőrségi ügy? Végül mindkettő összejön, de egyik sem úgy, ahogy naivan elképzeli. A tizenhét éves mesélő szemével látjuk a sztorit, meg még azt a másik ezer sztorit, ami az agyában zsibong. Ezeket szedi az internetről, látja a környezetében, hallja a családban, a suliban, ministráláskor, judoedzés után. Elég sokféle közegben mozog, és ezekből a hatásokból, mint igazi kamasz, nem tud szintézist csinálni. Minden egyszerre fortyog benne: a düh, az élni vágyás, a vágy arra, hogy jó ember legyen, hogy menőnek látsszon, hogy megtalálja a tökéletes szerelmet, hogy minden nőt megkapjon, aki tetszik neki. Rácz I. Péter írta kritikájában, hogy a regény stílusa mintha a rákos sejtburjánzást imitálná. És van egy dupla rákos betegség is a regényben, mégpedig a vak lánynak az életében, aki a másik elbeszélő. Burjánzanak a sejtek, burjánzik a szöveg. Lesz benne ámokfutás, a srác megismeri, hogy milyen a bűn, amikor nincs hozzá filmzene meg elegánsan felhajtott gallérú nyomozós nagykabát, hanem tényleg undorító és pitiáner. Amikor az egyik ember a másikat rabszolgának használja minden gond nélkül. Az a kérdés is végigvonul a könyvön, hogyha van egy jó célom, akkor ennek elérése érdekében, mintegy mellékesen, hány hulla mehet a plaza betonjába? Vagy hányszor tehetem meg, hogy nem kérek áfás számlát? Hiszen ez a kisember dilemmája is. Rázzuk az öklünket, hogy persze a nagyok, a politikusok, a maffiózók, ők tehetnek! Az ő bűnük sokkal nagyobb, mi tehát nyugodtan élhetjük apró megalkuvásokkal, ügyeskedésekkel az életünket. És ha mégis úgy van, hogy apró megalkuvásaink összeadódnak, és ezért működik a világ így, ahogy? A kamasz nem akar megalkudni sosem, ő az igazság harcosa, csak hát az igazságért harcolni nem könnyű műfaj.
– Szerintem te mindent beletettél ebbe a regénybe, ami téged foglalkoztat mai világunkban és persze nagyon sok más embert is. Mintha néznénk egy tömény híradót, és jönnek, jönnek egymás után a hírek. Látlelet a huszonegyedik század második évtizedének közepéről.
– Ez afféle univerzális belekukkoló könyv. Rengeteg sztori van benne, anekdotikus próza, és én azt remélem, hogy ez a sok-sok történet sodorja magával az olvasót a végkifejlet felé. Mert a végén szépen kiderülnek a titkok, kinek a fülét vágták le és miért, mi köze van egymáshoz a fiúnak és a lánynak, mit jelentenek a rejtélyes fejezetcímek, milyen jó cél érdekében csinálja végig a főhős ezt az őrült vágtát.
A teljes cikk elolvasható a Nők Lapja Café oldalán.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2019
Forrás: NLCafé
Farkas Éva írása)
