Az Utanpotlassport.hu Mestermunka című sorozatában hétről hétre olyan edzőket mutat be, akik a pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre a tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká.
E heti vendég Bíró Norbert, a Ceglédi VSE judoszakosztályának utánpótlásedzője, a magyar ifjúsági válogatott keretedzője, a Látássérültek Nemzetközi Sportszövetsége (IBSA) judobizottságának elnöke. A Buenos Aires-i ifjúsági olimpián és az idei korosztályos Európa-bajnokságon bronzérmet nyert Vég Zsombor nevelőedzője, de foglalkozott az argentin fővárosban aranyérmet szerzett Özbas Szofival, és hazánk első juniorkorú világbajnokát, Szabó Brigittát is edzette.
Bíró Norbert tizenhét éves koráig nem sokban különbözött a korosztályos bajnokságok élvonalában versenyző többi judokától. Felnőtt válogatottságról és olimpiáról álmodozott. Egy nap betegség támadta meg a szemét, s látásával együtt dédelgetett álmainak is búcsút kellett intenie. A történet nem rendhagyó, hiszen betegség vagy sérülés miatt élsportoló fiatalok sokasága kénytelen hátat fordítani a versenyzésnek. A ceglédi judós útja azonban nemhogy eltávolodott volna, épp ellenkezőleg, nyílegyenesen vezetett vissza az élsporthoz és sportágához: 2004-ben bronzérmet nyert az athéni paralimpián, edzőként pedig vak és ép gyerekekkel egyaránt sikeresen foglalkozik.
„A történteket nem tragédiaként éltem meg, tudomásul vettem, hogy egy ajtó bezárult, nyitottam hát helyette egy másikat” – mesél betegségéről Bíró Norbert, aki az évek során egyik szemére teljesen megvakult, a másikat pedig tíz százalék alatti hatékonysággal tudja csak használni. – „Testnevelés-földrajz szakos tanár vagyok, s a TF középfokú edzői vizsgáját is azonnal letettem. Mindig megvoltak a céljaim, versenyzőként vagy edzőként egyaránt sikeres szerettem volna lenni.”
Látása elvesztésével párhuzamosan más érzékszervei viszont megerősödtek a ceglédi szakembernek. Megérzéseiben még sohasem csalódott. Az egyik edzőtáborban észrevette, hogy ifjúsági válogatott versenyzője nem úgy mozog, ahogy tőle megszokta. Érezte, valami nincs rendben. Többszöri pulzusmérés után úgy döntött, visszavesz az edzésadagjából, majd kérte a judoka klubedzőit, hogy küldjék el orvoshoz. A vizsgálatok kisebb szívproblémát igazoltak, s több hónapos kényszerpihenőre ítélték a fiatal sportolót. Bíró Norbert megérzése ezúttal sem csalt. Talán még életet is mentett.
„Adományként fogom fel a helyzetemet, az edzéseken többet kell használnom az agyamat, jobban és legfőképpen másra kell koncentrálnom, mint látó kollégáimnak” – avat be mindennapi nehézségeibe a sikeres nevelőedző, aki éveken át foglalkozott vak és gyengénlátó gyerekekkel is. Az ő integrációjukban a tréner szerint különösen fontos szerepet játszik a sport. – „Sokkal kevesebb a különbség a két terület között, mint azt sokan gondolják. Ezért is tudom párhuzamosan és hasonló sikerekkel művelni mind a kettőt. Sportágunk előnye, hogy párban edzünk, a versenyzők mindkét kézzel megfoghatják egymást. Amikor vak gyerekekkel dolgoztam, csak a párcsere jelentett gondot. Mégsem vezettem senkit oda a másikhoz. Kicsit hangosabban, kicsit lassabban, de mindenki megtalálta az edzőpartnerét. A parasportolók számára fontos, hogy a lehető legnagyobb önállóságot adjuk nekik, és csak akkor segítsük őket, ha elengedhetetlen.”
Bíró Norbert paraversenyzőként saját eredményeivel bizonyította elszántságát és sikerorientáltságát. Edzőként mégsem győzelmekben méri munkája gyümölcsét, hanem az egészséges és boldog felnőttekké váló tanítványok számában.
„Olyan kevesen lesznek végül olimpiai bajnokok, hogy a gyerekek egészségét kell szem előtt tartanunk. Ki az, akinek mégis sikerül a csúcsra jutnia? A sikerhez kevés a tehetség, jó nagy adag alázat és bátorság is kell. A mi sportágunkban a küzdőképesség kiemelten fontos. Hiába a jó fizikális, mentális, technikai vagy taktikai felkészültség, akiből hiányzik a mindent elsöprő győzni akarás, abból sohasem lesz eredményes versenyző.”
Az ifjúsági olimpián bronzérmes Vég Zsombor a kezdetektől Bíró Norberttel készült. Igen későn, tízéves korában kopogtatott be a judoterem ajtaján, de néhány év alatt behozta a lemaradását, és korosztálya egyik legjobbja lett. Az utóbbi két évben több mint harminc centit nőtt és harminc kilót erősödött – év eleji sérülése is ennek lehetett következménye. Kezelőorvosa négy hónapra jósolta a felépülési időt, Zsombor azonban két hónap alatt ismét harcra kész volt.
„Ott akart lenni a kontinensviadalon és az azt követő ifi olimpián. Márpedig amit ő egyszer elhatároz, azt meg is valósítja. A judóról szól az élete, már a felnőtt versenyzőket is ismeri, kívülről fújja, kinek mi a gyenge pontja. Szofi épp az ellentéte. Sohasem néz videókat, a sorsolás sem érdekli. Meccs előtt megkérdezi, mi a taktika, és csak akkor foglalkozik a következő ellenféllel, ha már ott áll előtte. Az ő példájukból is látszik, minden gyerek más és más egyéniség. Kis ország a miénk, a judós is kevés. A nagyhatalmakkal csak úgy tudjuk felvenni a versenyt, ha minden egyes gyerekkel külön-külön, személyre szabott módszerekkel foglalkozunk.”
Bíró Norbert háttérembernek tartja magát és boldogan edzi a fiatalokat, épeket és sérülteket egyaránt. A ceglédi szakosztály vezetőedzője bátyja, Bíró Tamás, akit kiskora óta mindig, mindenben lelkesen követ. A judoterembe is az ő példája vezette. A klub sikerei azonban nemcsak a testvérpár több évtizedes munkájának, de a kiváló csapatszellemnek is köszönhetők. A sportágban már utánpótlásszinten is nagyon sűrű a nemzetközi program, több edző olajozott együttműködésére van szükség ahhoz, hogy a versenyeztetés és az edzésmunka sohase menjen a másik kárára.
„Ungvári Miklós a legjobb példa arra, hogyan is működik nálunk ez a csapat. Az olimpiai ezüstérmes, háromszoros Európa-bajnok judoka harmincnyolc éves is elmúlt, mégis bárkivel szívesen leáll edzeni. Még a legkisebbekkel is. Egy gyerek számára pedig ennél nagyobb hajtóerő nem létezik.”
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2018
Forrás: Utanpotlassport.hu
Gy. Szabó Csilla írása
Fotó: EJU)
