A magyar judo kiválóságai már gőzerővel készülnek a 2020-as tokiói olimpiára. A Magyar Judo Szövetség elnökével, Dr. Tóth Lászlóval készített interjút az Inter Japán Magazin, a cikkből kiderült, hogyan zajlik a felkészülés, mit jelent a sportág őshazájában megmérettetni és azt, hogy milyen eredményeket várhatunk a legjobbjainktól.
Dr. Tóth László sokat vár a japán együttműködéstől
A judo (cselgáncs) gyökerei egészen a XIX. századig nyúlnak vissza. A sportág atyjának a japán Kano Dzsigoro karate mester tekinthető, aki a küzdősporton keresztül kívánta megismertetni a szamurájok szellemiségét és küzdőtechnikáját a fiatalabb generációval. Magyarországon először 1906-ban találkozhattunk a judóval. Ekkor látogatott el hazánkba Kano Dzsigoro egyik tanítványa, Szaszaki Kicsiszaburo mester, hogy egy négy hónapos kurzus keretei közt megismertesse a sportágat a BEAC lágymányosi sporttelepén.
A japán mester nem jósolt nagy sikert a komoly fegyelmet és kitartást igénylő judónak hazánkban. Kételyei elsősorban abból fakadtak, hogy a hatvan fős kurzust mindössze négyen fejezték be. „A magyar sportolók nem elég kitartóak” – jegyezte meg Szaszaki. A történelem viszont rácáfolt a mester szavaira, hiszen az évek során remek harcosok kerültek ki a Magyar Judo Szövetség műhelyeiből. 1992-ben Barcelonában Kovács Antalnak olimpiai arannyal sikerült megkoronáznia az évekig tartó kemény munkát.
Kovács Antal 1992-ben nyerte a magyar judosport első olimpiai aranyérmét
A sportágnak a mai napig vannak neves képviselői (például Csernoviczki Éva, Tóth Krisztián, Ungvári Miklós vagy Karakas Hedvig). Reményeink szerint valamennyiükért a soron következő 2020-as tokiói olimpián is szoríthatunk majd, amely kiemelt jelentőséggel bír a judo számára, hiszen a sportág éppen a japán fővárosban, az 1964-es tokiói olimpián került fel az ötkarikások játékok palettájára.
– Bemelegítésnek egy kis múltidéző. A riói olimpián egy ötödik és három hetedik helyezést értek el a mieink. Mennyire volt elégedett az elért eredményekkel?
– Feltétlenül jobb eredményeket vártam – válaszolt Dr. Tóth László. – Úgy gondolom, kettő, de akár három érem megszerzésére is reális esélyeink voltak. A versenyzőink felkészülten vághattak neki az olimpiának, de a judo annyira kiélezett sportág, hogy sokszor csak nüansznyi különbségek döntenek a párharcok végkimenetelében. Ezt a különbséget a pillanatnyi lelkiállapot is jelentheti. Sajnos ezekből a szituációkból akkor és ott nem mi jöttünk ki jól. A versenyzői kvalitások alapján előkelőbb helyeken is végezhettünk volna, mint tettük azt Londonban.
– Az idén májusban megkezdődtek az olimpiai kvalifikációk, a kvóták megszerzésért folytatott küzdelmek. Hol tart most a felkészülés?
– Mivel a riói olimpia olyan felemásra sikerült, úgy éreztük, arra van szükség, hogy visszakanyarodjunk a sportág japán gyökereihez. Ennek eredménye egy igazi sztárigazolás lett. Az év elejétől a Magyar Judo Szövetség Micutosi Nandzsót, a Szendai Egyetem professzorát, a a japán női judo válogatott korábbi vezetőjét is a szakmai stábjában tudhatja, aki szaktanácsadói pozícióban segíti a válogatottunkat.
Karakas Hedvig és Pupp Réka (az első sor közepén) Japánban
A csapatunk egy része már a Szendai Egyetemen készül. Pupp Réka és Karakas Hedvig idén már hat hónapot töltött el Japánban, ez pedig szemmel láthatólan remek hatással volt a két versenyzőre, hiszen figyelemre méltó fejlődésen ment keresztül az utóbbi időszakban. A férfiak Kokusikanban készülnek, Szuzuki Keiko mester támogatásával. Elsősorban azért tartjuk fontosnak, hogy minél több időt tölthessünk el Japánban, mert versenyzőink ott tudnak olyan minőségi edzőpartnerekkel küzdeni, akik segítségükre lehetnek a későbbi fejlődésükben. Mondhatni ez egy bevett szokás már a top judóban, hiszen a világ legjobbjai is a sportág őshazájában készülnek fel.
– Kiktől várhatunk kiemelkedő eredményeket?
– Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a judoválogatott jelenleg generációváltáson megy keresztül. Vannak idősebb versenyzőink, mint például a Csernoviczki Éva, aki tapasztalatának köszönhetően komoly eséllyel lép fel a nemzetközi tatamikon, és olyan, ereje teljében lévő judósaink is vannak, mint Tóth Krisztián, akitől szintén szép eredményekre számíthatunk. Nyolc-kilenc fős kvalifikációt szeretnénk a tokiói olimpiára delegálni. Ekkora létszámból úgy gondolom reális esélyeink lennének ahhoz, hogy éremmel, érmekkel térhessünk haza.
Csernoviczki Éva (jobbról) a londoni olimpia dobogóján
– Mit jelent a szövetség és a versenyzők számára, hogy a judo őshazájában, Japánban készülhetnek fel, mérettethetnek meg?
– Igazi különlegességnek, tradíciónak számít, hogy visszatérhetünk a Budokanra, ahol ötven évvel ezelőtt az olimpiai játékok zajlottak. Már rendelkezünk a szükséges együttműködési megállapodásokkal a helyi judo szövetséggel, így minden segítséget megkapunk a felkészüléshez. A japánok remek vendéglátók és mi igyekszünk ezt a vendégszeretet meghálálni. Jól mutatja az ottani respektünket, hogy amikor elhagytuk a Szendai Egyetemet, külön levélben köszönték meg, hogy milyen kulturáltan viselkedett a csapat, illetve azt, hogy mindent tisztán hagytunk magunk mögött. Úgy gondolom ezek fantasztikus és fontos dolgok is egyben. Büszke vagyok a versenyzőinkre, hogy a sportteljesítményük mellett, ilyen módon is képviselik a magyar színeket.
– A felkészülések és a verseny alkalmával hogyan hat a sportolóra, hogy éppen hol kell versenyeznie? Mennyit látnak ilyenkor az adott országból és annak kultúrájából?
– Az idén november elsejétől ismét Szendaiban bérlünk egy nyolc fős házat, ahol versenyzőink közel lehetnek az edzőteremhez. Az, hogy az olimpiai játékok helyszínén készülhetnek, nagyban segíti a versenyzőinket, hogy mentálisan is összeszedettek legyenek. Ezért törekszünk arra, hogy a sportolóink minél előbb megismerkedhessenek az adott országgal és annak szövetségével. Összességében tehát igyekszünk sok időt eltölteni Japánban, így – mondhatni – van idejük megismerni az ottani körülményeket.
És meg is kell, hogy ismerjék, hiszen az olimpiára való felkészülés nem csak testedzést jelent, de azt is, hogy hozzászoknak az ottani klímához, időeltolódáshoz vagy a gasztronómiához. Utóbbival nem lesz gond, mert a csapat kizárólag japán ételeket fogyaszt. Csupán néhány hazait szoktunk vinni, paprikát vagy szalámit. Az étkezés egy másik fontos szerepet is betölt a válogatottunk életében. Nevezzük rituálénak. Nagy versenyek előtt a szövetség mindig közös vacsorával kedveskedik a versenyzőinek.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2018
Forrás: Inter Japán Magazin
Nagy Zoltán írása)
