Ilyés Gyula sokat látott ember. Szeretett sportágában megjárta a poklot és a mennyországot is, hogy végül „hazatérjen”. Fiatalok képzésével foglalkozik, de mellette a mozgással sem állt le. A Veresi Küzdősport Egyesület megálmodójával beszélgetett a Flyerz munkatársa.
– Milyen impulzusok hatására kezdtél sportolni, és választottad a judót?
– Még nem voltam tizenegy, amikor elegem lett a sorozatos iskolai piszkálódásokból. Kövér gyerek voltam, sokan csúfoltak – válaszolt Ilyés Gyula. – Egy nap a suli két rémálma talált meg magának, csúnyán összevertek, és ott elfogyott a türelmem. Hajtott a bosszú, és kapóra jött, hogy egy alsóbb évfolyamba járó fiú judózott, őt kértem meg, hogy vigyen le edzésre. Így kezdődött. Itt otthonra találtam, szeretetet kaptam, de a ranglétrát nekem kellett megmásznom. Első látásra szerelem lett a judo, ami a mai napig tart. Kellett hozzá egy remek edző, Kéri Sándor, aki megszerettette velem a judót, és édesapám, aki a kezdeti sikertelen időszakban nem engedte, hogy kiszálljak. Igaza lett.
– Miben más, nehezebb vagy éppen jobb a küzdősport, mint mondjuk a labdajátékok?
– A judo egy tradicionális japán olimpiai sportág, az egyik legnépszerűbb küzdősport a világon. Fegyelemre és tiszteletre nevel, japán metodika alapján. Az önvédelem egyik nagyon hatásos eszköze, egészen idős korban is gyakorolható, léteznek benne nagyon szép formagyakorlatok, és parázs küzdelmek egyaránt. Ha valaki csak néhány évig gyakorolja, olyan koordinációs képességekre, illetve készségekre tesz szert, hogy azokkal bármelyik másik sportágban előnnyel indulhat. Kialakult versenyrendszere van, a test egészét fejleszti, így aki elhivatottan gyakorolja, annál megjelenhet a test, a szellem és a lélek harmóniája. Ezt így összegezve, úgy gondolom, más sport nem tudja.
– Kérlek, mesélj egy kicsit az elért eredményeidről! Mire vagy a legbüszkébb a pályafutásodban?
– Aktív judós pályafutásomat két részre bontanám. Ez kétszer tíz év. Az első periódusban igen jó eredményeket értem el. Többször voltam országos bajnok, nemzetközi versenyek érmese, helyezettje. Nagy terveim fűtöttek, válogatott voltam. Rengeteget jelentett, és jelent ma is a címer, képes lennék meghalni érte. Aztán jött egy súlyos gerincsérülés. Még nem voltam húsz éves, amikor eltört a gerincem. Nyolc év kálvária következett, betegséggel, reménykedéssel, küzdelemmel, öt súlyos gerincműtéttel. Már mindenki lemondott rólam, mikor elkerültem egy természetgyógyászhoz, aki három hónap alatt csodát tett velem: újra edzhettem, sportolhattam, fél év múlva pedig már versenyezhettem is. Innen kezdődik a második tíz év. Újra első osztályú versenyző lettem, a masters korcsoportban országos bajnok lettem, a világbajnokságon ötödik, illetve hetedik helyig jutottam, Európa-bajnokságon bronzéremnek örülhettem. Köszönet és örök hála ezért Garamvölgyi Józsefnek, aki meggyógyított, illetve Zita lányomnak, aki a motivációm volt a legnehezebb időszakban.
– Mivel telnek a napjaid mostanság, milyen célok hajtanak?
– Tizenhét éves koromban kaptam először csoportot, mint edző. Akkor is, ma is, úgy gondolom, fantasztikus dolog gyerekekkel foglalkozni. Több egyesületben is dolgoztam edzőként, amíg feleségemmel, Ilyés-Dubecz Dorottyával megalapítottuk a Veresi Küzdősport Egyesületet. Napjaimat részben az egyesület körüli teendők töltik ki, ha nem ott vagyok, akkor pedig sportolók mentális felkészítését végzem, mint pszichológus, illetve sportcoach. Nagyon izgalmas munka, és büszke vagyok, hogy kiváló eredményekhez segíthettem hozzá több élsportolót. A célom? Minél több egészséges, becsületes gyermek nevelése. Cél, hogy szeressék a mozgást, és ha versenyzéshez támad kedvük, akkor addig kísérni őket, ameddig csak lehetséges. A feleségem Dorka, a lányom Zita, a fiam Gyuszkó, és az unokám Fanni is szeretik a mozgást, a sport örömét. Boldog vagyok, mert szép családom van, szeretem a munkám, és úgy érzem maradandót alkotunk.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2018
Forrás: Flyerz
Tóth Krisztián Márk írása)
