Mestermunka című sorozatában az Utanpotlassport.hu hétről hétre olyan edzőket mutat be, akik a pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre a tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká. Az eheti vendég Pánczél Gábor, a férfi felnőtt válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, 2017-ig a KSI SE, az idei évtől pedig a Pénzügyőr SE szakosztályának vezetőedzője.
Mesteredző, sportágában többször megválasztották az év legjobb utánpótlásedzőjének. Legsikeresebb tanítványa a kétszeres felnőtt Európa-bajnok Joó Abigél, valamint a felnőtt világbajnoki ezüstérmes Tóth Krisztián.
Van, akit a véletlen vetett a judósok közé, Pánczél Gábort viszont a lustaság vezette ebbe a közegbe. Persze, nem az övé, hanem egy ismerős fiúé, akivel egy születésnapon találkozott. A kényelmes srác ahelyett, hogy megmutatta volna neki a kért fogásokat, inkább elhívta edzésre. Az akkoriban még lelkesen futballozó Pánczél Gábort annyira megragadta a legendás Tóni bácsi, vagyis a KSI judoszakosztályát megalapító dr. Hetényi Antal Gábor személyisége, hogy többet nem is gondolt a focira.
„Ő lett a példaképem, s bár birkózóként talán eredményesebb lehettem volna, Tóni bácsi miatt mégis maradtam – emlékszik vissza Pánczél Gábor a sportággal való megismerkedésére, és nyomban az edzői személyiségben rejlő kettősségre hívja fel a figyelmet. – Elengedhetetlen a karizmatikus egyéniség, de ha ehhez nem társul tökéletes szakmai tudás, a legnagyobb tehetség is könnyen félrecsúszhat. Egyszerre adomány és átok ez. Ezért kellenének a legkisebbekhez a legjobb szakemberek. Edzőnek ugyanakkor születni kell, a gyerekekhez ugyanis nincs általános sablon. Finoman kell hozzájuk nyúlni. Érezni kell, melyiküket lehet simogatni, s melyiküket fegyelmezni a szavakkal. Egy húszfős gyerekcsoportban legalább három különböző pedagógiai megoldás alkalmazására is szükség lehet.”
Ezüstöt érő hajkorona 2014-ben
Pánczél Gábor huszonhét esztendős edzői karrierje legnagyobb pedagógiai sikerének Joó Abigél útját tartja. A magas, vékony, sírós kislány a bátyja miatt próbálkozott meg a judóval, de viszonylag hamar elment tőle a kedve. Úgy tűnt, a küzdősport egyáltalán nem az ő világa. A nagymamájához vágyakozott a Balaton-partra, ahol kedvére festegethetett vagy makramézhatott volna.
„Irtózott az erőszaktól, már az is zavarta, hogy a zsúfolt, budapesti buszokon lökdösődnek az emberek. Kényszerrel nála semmire sem lehetett menni. Ezért arra kértem, készüljön fel az ifjúsági Európa-bajnokságra, és utána abbahagyhatja. Bronzérmes lett, és persze folytatta. De a legbüszkébb arra vagyok, hogy ma már a civil életben, építőmérnökként is megállja a helyét. Pedig nem volt könnyű »oldalazva«, a lelkét ápolva dolgozni vele. Nem is gondoltam, hogy egy nap visszasírom majd. A tatamin rendíthetetlen volt. Azóta sincs hozzá hasonló szellemiségű tanítványom” – jellemzi ötödik danos judokáját a mester.
Joó Abigél a százszázalékos erőbedobáson kívül semmi mást nem ismert. S bár megesett, hogy két edzés között szundított néhány percet, a szőnyegen senki sem volt éberebb a hatszoros korosztályos Európa-bajnoknál. De kitartóbb sem. A londoni olimpián porcleválással a térdében is folytatta a versenyt, a bronzmeccset bicegve vállalta a francia világ- és Európa-bajnok Audrey Tcheumeo ellen.
Joó Abigél emlékezetes, "féllábas" győzelme Londonban
„Ilyen körülmények között csoda volt az ötödik hely, mégis bánkódtam. De nem az érem elvesztése miatt, hanem azért, mert nem láthattam kiteljesedni a tanítványomat” − kommentálja a Londonban történteket Pánczél Gábor.
„A judo tiszta sport, de vannak extrém helyzetek, én pedig nem bírom az igazságtalanságot. Bárkinek nekimegyek a versenyzőimért” – jelenti ki a felnőtt férfiválogatott jelenlegi kapitánya, aki Joó Abigél esetében még az egyéves nemzetközi eltiltástól sem riadt vissza, amikor a bírók tanítványa ellen ítéltek. Inkább lehívta a szőnyegről.
Az idén szeptemberben, a felnőtt világbajnokságon a szakembert újabb csalódás érte. A tévedések áldozata ezúttal Tóth Krisztián volt. „Mindent úgy csinált, ahogy a nagykönyvben meg van írva, a bírók pedig elvették a meccset. Hangsúlyozom, a mi sportágunkban ez ritka, nem is tudom, hogyan fogom mindezt megemészteni. Első felindulásomban felhívtam a feleségemet, és arra kértem, fiamat, Csanádot inkább vigye el focizni. Abba akartam hagyni az egészet. Aztán rájöttem, hogy ezt nem tehetem meg. Többek között a kis Üveges Attila miatt sem, aki az egyik legtehetségesebb tanítványom. A gyerekeket nem hagyhatom cserben.”
Tóth Krisztián és edzője, Pánczél Gábor
A mesteredző az utóbbi hat-hét évben a legkisebbek oktatására helyezi a hangsúlyt. Tapasztalatai a korai kiválasztás fontosságát igazolták, ezért járja országszerte a kölyökversenyeket. Szerinte ma sincs kevesebb tehetség, mint korábban, csak nehéz megtalálni őket. Ő is Dunakesziig ment a kis Attiláért, akit ottani edzője fedezett fel, de fejlődése érdekében végül Budapestet kellett választania.
„Sokan fogják az edzőjükre, ha végül nem sikerül a karrierjük, pedig mindenkinek magában kell keresnie a bajnokot. Én azért nem lettem nagy versenyző, mert nem voltam alkalmas rá. A sportágakra születni kell, a tehetség pedig mindig megtalálja a saját útját. Ezért is kell annyira óvatosnak lennünk velük, hogy még csak véletlenül se rontsunk rajtuk. Épp ellenkezőleg. Mindenben segítsük a kibontakozásukat. Nekem az edzősködéshez van tehetségem, olyan tónusú a hangom, hogy arra mindenki összerezzen. A legnagyobb termet is hangosítás nélkül beüvöltöm” − élcelődik saját magán Pánczél Gábor, aki a kudarcokat erősebben éli meg, mint a sikereket.
Joó Abigéllel kapcsolatban is azt sajnálja, hogy ott és akkor nem vette észre azt a sok örömöt, amiben közösen részük volt – de képtelen saját elveivel szembemenni. Vallja, hogy a vereségekből lehet csak igazán tanulni. A tanítványai útját is úgy egyengeti, hogy egyikük se maradjon sokáig veretlen.
"Olyan tónusú a hangom, hogy arra mindenki összerezzen"
„Amikor kikapnak, akkor ott a helyem mellettük. A kudarc feldolgozása minden gyereknél kulcskérdés. Ha ezt túl későn tanulják meg, akkor felnőttként fognak térdre esni, ahonnan már nincs felállás. Ezért jobb minél előbb lehozni őket a földre.”
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2018
Forrás: Utanpotlassport.hu
Gy. Szabó Csilla írása
Fotó: MJSZ, Horváth György
IJF, Záhonyi Tamás
EJU, Carlos Ferreira
MJSZ, Emeric Le Person)
