A parasportágak az elmúlt négy évben óriási fejlődésen mentek keresztül, egyre több sportoló, egyre jobb eredményekkel hajt a londoni paralimpiai kvótákra. Néhány sportágban a biztos induláshoz már az sem elég, ha valaki A-szintet teljesít. Magyar sportolók is lemaradhatnak így Londonról. Néhány sportágban adminisztrációs hibák is okoznak zűrzavart.
A pekingi paralimpiára három indulónk készülhetett judóban:
Papp Gábor (balról), Szabó Nikolett és Vincze Gábor. Képünkön Keserű
József szövetségi kapitány és Tardos János nemzetközi bíró társaságában
„Óriási az érdeklődés a paralimpiára, és a versenyzői létszámot az is korlátozza, hogy már az enyhén értelmi fogyatékosok is versenyezni fognak Londonban. Ugyanakkor az ugrásszerű fejlődés is, például ötven méteres gyorsúszásban négy év alatt kilenc másodopercet javult a csúcs, ami megnehezíti a kvalifikációt. Emiatt a sportolóknak is az a feladatuk, hogy ne csak a szintet nézzék, hanem a lehető legjobbat teljesítsék” – mondta Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) elnöke.
Az olimpiai kvalifikációs rendszer viszonylag egyszerű a szintidős sportágakban. Egy adott versenyszámban, mondjuk 200 méteres gyorsúszásban, teljesíteni kell a kijutáshoz szükséges A-szintet. Ha egy adott országból háromnál többen is A-szintesek, a nemzeti szövetségnek kell eldönteni, melyik három versenyzőjét nevezi. Vannak azonban olyan sportágak, például az öttusa, ahol a sportoló eredményével nem magának, hanem az országnak szerez, szerzett kvótát, és a szövetség dönt majd, hogy kit indít az olimpián.
A paralimpiára az előbbi két rendszert ötvöző megoldással lehet kijutni. A nehézséget az okozza, hogy egy-egy ország nem versenyszámonként, hanem sportáganként kap kvótamennyiséget. Természetesen ennek számát befolyásolja a teljesítmény is, nem mindegy, hogy a sportoló hol áll a nemzetközi ranglistákon, de atlétikában előfordulhat, hogy az A-szintes gerelyhajítót kiviszik, míg mondjuk egy másik versenyzőt nem.
Van azonban olyan lehetőség is, hogy a parasportoló névre szóló kvótát kap. Ez a sportág kvailifikációs rendszerétől függ, de van, hogy világversenyt kell nyerni hozzá. A magyarok közül Sors Tamás és Vereczkei Zsolt úszók valamint Szávai Csaba és Sass Sándor erőemelők így jutottak ki.
„A helyzet abból a szempontból egyértelmű, hogy a kvalifikációs időszak kezdetén azt minden sportolónak igyekeztünk tudatosítani, csak akkor tekintheti magának paralimpikonnak, ha már a kezében van a londoni repülőjegye” – mondta Gömöri Zsolt.
Hogy mégsem annyira egyértelmű minden, arról jobbára a nemzetközi sportszövetségek tehetnek, némelyik adminisztációja egyszerűen nem tudja kezelni a felduzzadt létszámot. Vívásban egy már kiírt kvalilkációs versenyrendszert vontak vissza, majd készítettek egy újat.
Majd később a világbajnokság okozott problámát. Kihirdették, hogy a 2010-es párizsi világbajnokság lesz a rangsoroló, kvótaszerző verseny. A magyarok fő ellenfelének is számító kínaiak azonban nem vettek részt a vb-n. Állítólag a rendezők hibájából nem tudtak indulni, ha ez így van kompenzálni kell Kínát. Ha viszont bebizonyosodik, hogy nem a szervezők, hanem a nemzetközi szövetség hibázott, nehéz lesz magyarázkodni.
Papp Gáborral (fehérben) is furcsa eset történt
Más sportágban is történt furcsa eset, a judósoknál kiadtak egy világranglistát, náluk ez dönt a paralimpiáról, csak éppen a világbajnokot hagyták le, a magyar Papp Gábor helyzete is naponta változott, nyolcadik és tizennegyedik helyen is szerepelt, ez csak a két szélsőérték. Csak tiltakozásra készítettek egy újabbat a sportág nemzetközi felelősei.
Papp Gábor története itt még nem ért véget. Március végén úgy utazott el a heidelbergi versenyre, hogy ki-ki meccsen dől el, szerez-e kvótát vagy sem. „Úgy mentem ki, hogy élethalál harc lesz a kanadaival, aztán a helyszínen derült ki, hogy még mérkőznünk sem kell, mert időközben két hely felszabadult, így a világranglistán előbbre kerültünk, ami már kvótát ért.”
A versenyzők a helyszínen tudták meg, hogy az listán előttük szereplő algériai dzsúdós nem ment át a klasszifikáción (független szakértőkből álló orvos csoport szerint nem olyan mértékű a látássérülése, hogy azzal részt vehetne a paralimpián), míg a házigazda britek nem is indítanak versenyzőt a súlycsoportban.
A judósnak plusz pénzébe nem került a verseny, így is, úgy is el kellett volna indulnia rajta egy sajátos, a kijutást nehezítő szabály miatt. A kvótát nem elég megszerezni, azt életben is kell tartani. „Sok versenyző már novemberben megszerezte az indulási jogot, a Látássérültek Nemzetközi Sportszövetségének (IBSA) előírása szerint azonban a kvótásoknak is kötelező legalább egy IBSA-versenyen elindulniuk 2012-ben is, hogy Londonban is versenyezhessenek. Ha ezt nem teszik meg, akkor elveszítik a kvótát. Ez a szabály néhány versenyzőt sajnos arra késztet, hogy sérülten is vállalja a küzdelmet” – mondta Papp Gábor.
Azzal ő is egyetért, hogy sokkal nagyobb lett a mezőny, a súlycsoportjában négy évvel ezelőtt tizenkét-tizenöt versenyző volt, mára megduplázódott a számuk. „Egyre nagyobb a presztízse a paralimpiának és ezzel együtt a pénzben kifejezhető és marketingértéke is egyre nagyobb. Néhány országban, például Törökországban, Kanadában vagy Algériában hihetelen mennyiségű pénzt raknak a parasportokba, nagyon fontosnak tartják, hogy minél több sportolójuk legyen jelen a paralimpián, és igyekeznek az olimpiával egyenragú eseményként kezelni a játékokat” – ad magyarázatot Papp Gábor a nagyobb létszámra.
Az érvényesülés nehéz, de nem London előtt kezdődtek a furcsa dolgok, Papp Gábor már a pekingi paralimpián is megtapasztalta, nem mindig az eredmény számít. „Nem tudom, mi játszódhat le a háttérben, de valahogy mindig egy irányba lejt a tatami. Pekingben már a kínai ellenfelem maga akart lemenni, a bírók rángatták vissza, aztán engem intettek meg, és így nem jutottam a döntőbe.”
A látássérülteknél később az átminősítések okoztak gondot, három kategóriába sorolták őket sérültségük foka szerint, majd a világversenyeken aszerint súlyozva osztották a pontokat. Papp Gábort B2-ből B3-ba sorolták, ezért kisebb lett a szorzója, így az Eb- és vb-ötödik helyéért jóval kevesebb pontot kapott. „A vizsgálattal csak az volt a baj, hogy engem szemüvegben vizsgáltak, holott a tatamin sohasem viselem” – mondta. A pontszámítás talán a nemzetközi szövetségnek is túl nagy falatnak bizonyult, mert hiába zajlott már le az összes kontinenstorna novemberig, márciusig tartott nekik elkészíteni a ranglistát.
Atlétikában akár öt helyet is kaphatnak a magyar paralimpikonok. Gömöri Zsolt ezt egyértelmű sikernek könyveli el, négy éve Pekingben ebben a sportágban nem is indultak. Úszásban tizennégy versenyzőnk lehet, Sors és Vereczkei mellett a ranglisták alapján még tizenketten esélyesek az indulásra.
Arról, hogy ki indulhat, az MPB elnöksége dönt. Gömöri Zsolt szerint viszonylag könnyű dolguk lesz, mivel azokban a sportágakban, ahol a nemzet kapja meg a kvótát az eredmények összevethetők, és a teljesítmények nagyjából előre jelezhetők, ezért a jobb eredmény várományosait jelölik majd az utazó csapatba.
Akik már megszerezték a kvótát
Asztalitenisz: Bereczki Dezső, Csonka András, Pálos Péter
Erőemelés: Sass Sándor, Szávai Csaba
Judo: Szabó Nikolett, Papp Gábor
Kerekesszékes vívás: Dani Gyöngyi, Krajnyák Zsuzsanna, Osváth Richárd, Szekeres Pál, Juhász Tamás, Juhász Veronika, Mató Gyula, Pálfi Judit
Sportlövészet: Dávid Krisztina, Gurisatti Gyula
Úszás: Sors Tamás, Vereczkei Zsolt
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2012
Forrás: Index
Fehér János írása)
