Esni tanítják a mozgásukban korlátozott gyermekeket, s persze ennél jóval többre, a judo alapjaira is oktatják őket egy pesterzsébeti iskolában, amelyről Juhász József számolt be az Egészség Magazinnak.
„Kevesen tudják, hogy az összes létező sportágat figyelembe véve a küzdősportokban, ezen belül pedig éppen a judóban legritkább a komoly sérülés! A labdajátékok, a szertorna, a lányok sportágai – például az aerobik – mind megelőzik a judót a sérülések számában” – bocsájtja előre Juhász József, a Pestszentlőrinc-Kassa Sportegyesület Sportérdeméremmel is kitüntetett edzője, a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség judo szakágának vezetője.
Európában az elsők között, hazánkban pedig elsőként kezdték – 2002 februárjában – szervezett formában és iskolai keretek között oktatni a tanulásban akadályozott, eltérő nevelési igényű, Down-szindrómás, autista vagy mozgáskorlátozott gyerekeket a sportág alapjaira. Most mintegy félszáz gyermek vesz részt folyamatosan a programban, amit a pesterzsébeti speciális iskolában teljes szívvel támogatnak.
Vannak, akikkel egyénileg foglalkoznak, mások az elkülönítve folytatott edzések mellett rendszeres résztvevői a szakosztály többi tagjával folyó munkának is. Persze a mozgáskorlátozott gyereknél a legfontosabb kérdés: képes-e arra, hogy az éppen aktuális feladatot elvégezze, így neki nem annyira a sportágat, inkább a komplex mozgásanyagot oktatják.
– Hogyan edzenek ezek a gyerekek?
– Mondanék egy példát. Van nálunk egy kisfiú, aki a Pető Intézetből került hozzánk. Ott úgy érezték, már tovább nem tudják fejleszteni a mozgáskészségét. Mi elértük nála, igaz, kitartó és türelmes munkával, hogy ma már képes segítség nélkül eljutni a tornaterem másik végébe, olyan mozgással, amire már mondhatom, hogy csaknem futás. Más gyerekek – ha szervezetük ad rá módot –, megtanulhatnak például egy csípődobást. Mivel nem minden technikát képesek elsajátítani a judo tudományából, van amit nem is oktatunk.
A szándékot tartom a legfontosabbnak. Ha látom, hogy egy gyerek agyában már létezik a mozdulat, amit meg kell tanulnia, onnantól nyert ügyünk van. Ismét egy példát említek. Egy mozgássérült kisfiú mindkét lába annyira sérült, hogy alig tud menni. Nála nagy problémát okozott, hogyan tudna páros lábbal ugrani? Mikor láttam, hogy összeállt gondolataiban a mozdulat, csak még nem tudta kivitelezni, akkor edzésenként hosszú ideig csak ezzel foglalkoztunk. Mára eljutott oda, hogy páros lábbal ugrik. És ez számára – számunkra – olyan előrelépés, mint más sportolónak egy olimpiai helyezés.
Juhász József állítja, hogy a judo a gyermekek magabiztosságát, belső egyensúlyát rendkívüli mértékben javítja, stabilizálja, ezáltal magatartásbeli, tanulási és egyéb képességeik is jelentősen javulnak, a figyelmét is könnyebben meg tudja osztani, mint mielőtt sportolt. Fejleszthető – és ez mozgáskorlátozottak esetében is különös jelentőségű – az egyensúly, a stabilitás, a térkoordináció, összehangolhatók a nagyobb és finomabb mozgások, javítható a szem és a kéz koordinációja, általuk ügyesebbé, bátrabbá válik a gyermek, s tulajdonképpen egész személyisége komplexebbé válik, jótékonyan fejlődik.
A módszer és az eredmények felkeltették több külföldi, többek közt a cselgáncs őshazájának tekintett Japán külön erre specializálódott egyetemének érdeklődését is. A program sikerének hírére 2008 szeptemberében Japánból meglátogatta az egyesületet Tosikazu Kimura, a Nemzetközi Budo Egyetem professzora. A látogatás előzménye, hogy a mozgássérültek küzdősport-oktatásáról egy két évvel ezelőtti edzőtanfolyamon a japánok tartottak egynapos képzést Magyarországon. Itt ismerkedtek meg Juhász József módszerével, valamint az épek és fogyatékosok integrált edzésével, amelyről Kimura professzor elismerőleg jegyezte meg, hogy amit Pesterzsébeten látott, az valódi világújdonság.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2016
Forrás: Egészség Magazin
Hamary Dénes írása)
