Kevés ember szeretné megismerni, milyen amikor a tűrőképessége határához ér. A rohamlövész nem csupán ezt a határvonalat akarja elérni, hanem át is lép rajta. A magyar bajnok judós Urbancsok Tamás rohamlövész lett.
Tízezer fekvőtámaszt, feülést és guggolást csinált Urbancsok Tamás öt hét alatt
Számolatlanul végzik a fekvőtámaszokat és a felüléseket, hosszú kilométereken át futnak súlyos málhával a vállukon, mindez azonban még csak a belépő a „kínok világába”, az öthetes rohamlövész-kiképzésre.
Jó néhányan vágnak neki a tréningnek, annál kevesebben érnek viszont a végére. Idén negyven mindenre elszánt harcos szánta el magát a megmérettetésre. Öt hét elteltével mindössze hárman kapták meg a rohamlövész-felvarrót. Egyik közülük Urbancsok Tamás (25), aki a Blikknek mesélt a több mint egy hónapos lelki és fizikai gyötrésről. A rohamlövész-kiképzés öt hete alatt minden pillanatban topon kellett lenniük, pedig csak napi négy-öt órát alhattak.
“A nagyjából harmincezer magyar katona közül mindössze hatvanhárom rohamlövész van. Óriási elismerésnek számít közéjük tartozni, de nem adják olcsón a tagságot. Sejtettem, mi vár rám, de azt hiszem, bőven okoztak meglepetést a kiképzők mindenkinek” – mondta Tamás, aki egyébként honvédtisztjelölt, a Ludovika Zászlóalj tagja.
Időnként úgy érezték, megtörték őket, de mindig továbbmentek; végül hárman kapták meg a kitűzőt. A fiatal egyetemista katonának az öt hét alatt jócskán akadt alkalma megismerni lelki és fizikai határait. A rohamlövész-kiképzést egyébként vizsgaidőszaka alatt teljesítette.
“Naponta három, négy órát alhattunk, a nap többi része a próbatételekről szólt. Egyszer például tizenkét másodpercet kaptunk arra, hogy szét-, aztán összeszereljünk egy pisztolyt. Nyolcan voltunk már csak. Ahhoz, hogy továbbléphessünk, mindenkinek végeznie kellett időre. Ha nem, harminc fekvőtámasz volt a büntetés, aztán újra neki kellett futni. Körülbelül három óráig csináltuk, mire mindenkinek sikerült időre. Persze, remegett már a kezem a fáradságtól” – elevenítette fel az egyik legkeservesebb részt Tamás.
A szinte emberfeletti próbákat a kiadós táplálkozások sem segítették. A katonák napjában háromszor ehettek, természetesen ezeket is speciális körülmények között.
“Az egyik ebédet sosem fogom elfelejteni. Egy tál, szinte gőzölgő gulyáslevest kaptunk, néhány szelet kenyérrel. Ígéretes lakoma volt, csak az volt a baj, hogy negyven másodpercet kaptunk rá. A leves égette a szánkat, így hamar lemondtunk róla” – mondta utólag már mosollyal a száján az újdonsült rohamlövész.
A kiképzés harmincöt napja alatt Tamás százhetven kilométert tett meg gyalog, menetfelszerelésben, tízezer fekvőtámaszt, felülést és guggolást csináltattak meg vele kiképzői, és a katonák csaknem húszezer éleslőszert használtak el.
“Volt, hogy megtörtem, de eszembe sem jutott, hogy feladjam. Sérüléseket szereztem, fájdalom kínzott a lábamat borító vízhólyagok miatt, de az elismerést, ami ezzel a felvarróval jár, nem cserélném el semmire” – tette hozzá Tamás, aki tanulmányai végeztével mélységi felderítő szeretne lenni.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2012
Forrás: Blikk,
Cs. Á. írása
Fotó: Koszticsák Szilárd)
