„Ma már megállapítható, hogy a cselgáncs tömegsporttá vált. Ehhez – úgy véljük – nagymértékben hozzájárult a mi generációnk is.” Madari István írása egy nagy generáció találkozójáról.
„Azonban azt tapasztaljuk, hogy ránk már nem nagyon jut figyelem. Ami természetesnek tekinthető, mert éppen elég komoly feladat a gombamódon szaporodó szakosztályok munkáját összehangolni, nem különben a válogatott nemzetközi szereplését világszínvonalra vezetni.
Ezért mi öregfiúk úgy döntöttünk, hogy önmagunkat menedzseljük. Ennek tudható be, hogy bizonyos időközönként összejövünk, felidézve emlékeinket a pilleszárnyon tovaröppent ifjúságunkról, cselgáncsmúltunkról. Mert – legalábbis magunkról úgy véljük – mi is voltunk „gémlábú sasok, csodalények”.
Legutóbb a mi kertünkben találkoztak az Újpesti Dózsa és a Közgazdasági Egyetem csapatának öregfiúi, de köztünk volt Hólya István volt főtitkár is. Az ő tevékenysége idejére esik – Kovács Antalnak köszönhetően – az olimpiai és az első világbajnoki arany megszerzése, de az ő diplomáciai sikere az is, hogy a japánok minden évben részt vettek a Hungária-kupán.
Köztünk volt Gyebnár Ferenc, aki Tuncsik József első Európa-bajnokunk edzője volt, itt volt Andrássy László, aki éveken át a női válogatott edzőjeként tevékenykedett, nem mellesleg az Újpesti Dózsa kiváló versenyzője volt. De együtt volt velünk Ipacs László is, aki két olimpián is képviselte Magyarországot. Nem feledkezhetünk meg Putnik Bálintról, aki nemzetközi bíróként szintén nagy szaktekintély volt.
Juhász Árpád szintén kitüntette társaságunkat, aki előbb a Haladás, majd az Újpest színeiben versenyzett, geológusként nemzetközi hírre tett szert, huszonhat könyve és számtalan természetfilmje örökíti hírnevét. Jómagam is öt évig voltam a válogatott tagja.
Összesen tizenöt öregfiú volt jelen az összejövetelen, Maradiné Sarolta szakácstudásának köszönhetően kiváló gulyásleves volt a főétel, de nem maradhatott el a vidám nótaszó sem, amit Juhász Árpád gitáron és Ipacs László hegedűn kísért.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2023
Forrás: Madari István)
