Olasz Gyula 1979-ben, Paks várossá válásának évében, ötven iskolás gyermekkel indította el a judo szakosztályt, amely harminchét év elteltével, egyedülálló módon, olimpiai, világ- és Európa-bajnok versenyzőket is adott a magyar judosportnak.



1982-ben Tuncsik József – az első Európa-bajnok (1976, Kijev), olimpiai bronzérmes (1976, Montreál) –, a sportág egyik ikonikus alakja a paksi egyesülethez került, ez pedig tovább népszerűsítette a judót a városban. Az ő nevéhez fűződik a paksi judo szakosztály megalapozása, valamint elévülhetetlen érdemeket szerzett a Bezerédj István Általános Iskolában meginduló judo oktatás beindításában, amely napjainkig eredményesen szolgálja az Atomerőmű SE utánpótlásának a biztosítását, s éves szinten több száz gyermek számára teremt lehetőséget a judóval való megismerkedéshez.

A bajai születésű Hangyási László – a jelenleg legsikeresebb magyar judo mester – az 1980-as évek közepétől kezdődően építgeti nem mindennapi életművét a Tolna megyei városban. Több évtizedes paksi edzői pályafutása során számos alkalommal is sporttörténelmi sikert ért el, hiszen az ő irányítása alatt született meg Kovács Antal olimpiai és világbajnoki aranyérme, Braun Ákos Európa-bajnoki és világbajnoki győzelme, és Mészáros Anett első Eb- és vb-érme.




Hangyási László nem hagyta abba a csúcson, jelenleg a háromszoros U23-as Európa-bajnok, háromszoros felnőtt Eb-ezüstérmes, világbajnoki ezüstérmes Bor Barna, a többszörös Világkupa-érmes, olimpikon Csoknyai László, a kétszeres GP-bronzérmes Cirjenics Miklós és számos tehetség felkészítését végzi, egészen a serdülő korosztálytól. A hetedik olimpiájára készülő mester ismét nagyon húzhat, jelen állás szerint három versenyzője – Bor Barna (+100 kg), Csoknyai László (81) és Cirjenics Miklós (100) – is kvótás helyen áll a riói olimpiára.

Kanyarodjunk vissza egy kicsit az időben: 1992-ben megszületett a szakosztály – és egyben a magyar judo – mai napig egyedülálló, legnagyobb sikere az ötkarikás játékok tekintetében. Az akkor mindössze húsz esztendős Kovács Antal a barcelonai olimpián aranyérmet szerzett a 95 kilogrammos súlycsoportban. Az ország kedvencévé váló Atom Anti a rákövetkezendő évben ismét diadalmaskodott, a kanadai Hamilton városában felállhatott a világbajnoki dobogó legfelső fokára.

2005-ben újabb, máig példátlan siker született paksi részről, Braun Ákos májusban Európa-bajnoki, szeptemberben világbajnoki címet szerzett a 73 kilogrammosok között. Ákos tavaszi győzelme a szakosztály első, Magyarország kilencedik Európa-bajnoki címét jelentette.




„Nagyon szerencsés vagyok, mert edzőként mindent elértem, amit elérhetek, Kovács Anti olimpiát és világbajnokságot nyert, most már van egy Európa-bajnok tanítványom is Braun Ákos személyében – nyilatkozta az Eb-győzelem után a paksiak vezetőedzője, Hangyási László. – Ráadásul a véletlenek úgy hozták, hogy nagyon erős, és igen jó szellemű csapat állt össze a klubunkban, Pakson.”

A rotterdami Eb-n Braun Ákos győzelme mellett másik két paksi fiatal is kitűnően szerepelt, Mészáros Anett harmadik, Bor Barna pedig ötödik helyezéssel tette le névjegyét.

Bor Barna tizenhat évesen, mintegy két évvel a holland Európa-bajnokság előtt kereste meg Hangyási Lászlót, hogy ha van rá mód, szeretne Pakson edzeni. Korábban is, és azóta is mentek már Paksra fiatalok judózni, így például Rajcsányi Gergő és Mészáros Anett is leutazott „körülnézni”. Mindketten kiemelkedő utánpótlás eredményekkel érkeztek Illés Sándor mestertől, az UTÉ-ból. Vannak, akik maradtak, voltak, akik máshol folytatták, de egyben mindannyian egyetértettek: kemény munka folyik a paksi műhelyben.




„Mindenkit szívesen látunk, akár egy-egy edzés erejéig is, ha azt fegyelmezetten végig csinálja. Az athéni olimpia előtt egy görög nehézsúlyú judós, Harris is ugyanilyen célzattal jött Paksra „körülnézni”– kezdte történetét a „látogatókról” Hangyási mester. – Körülbelül egy időben érkeztek Barnával, s mindketten itt ragadtak. Tetszett nekik a munka – bár valljuk be, eleinte nagyon szenvedtek –, amit Antival végzünk, és persze nem utolsó szempont, hogy Antival egymásra edzőpartnerként is számíthattak.




Ezek kölcsönösen jó megoldások. Annak is jó, aki eljön egyet-egyet edzeni, és a paksi fiataloknak is jót tesz, ha egy-egy új arccal mérhetik össze az erejüket. Barna még fiatal volt, úgy érezte itt szeretné folytatni, van kivel edzenie, van kitől tanulnia. Antinak is jól jött még egy ügyes edzőpartner az olimpia előtt. Így alakult, hogy Barna aztán tizenhat évesen ide igazolt.

Ez egyébként nem egyedi eset. Átmenetileg szoktak nálunk készülni egy-két hónap erejéig máshonnan érkező fiatalok. Annak idején a nehézsúlyú Csősz Imre is végig csinált nálunk „néhány” edzést, amikor Debrecenben nem talált partnert. Harrisnak is ő mesélt erről a lehetőségről, Harris aztán jött és több mint egy évig volt itt Pakson, távol az otthonától.

Egy 73 kilogrammos horvát srác, Dragan Crnov is töltött itt rövidebb-hosszabb időt. Neki is jó volt, s Ákosnak is, és a fiatalabbaknak sem ártott, ha eggyel több a partner, amúgy is hiány van Magyarországon edzőpartnerből sajnos.

Több magyar fiatal is készült már nálunk, sorolhatnám. Van néhány kikötésem, például az, hogy tartsák magukat az edzésprogramhoz. Ráadásul maximalista vagyok. Azonban, ha ezekhez tudnak alkalmazkodni, akkor tudunk együtt dolgozni. A fiatalok még könnyen alakíthatóak, foglalkozni kell velük. Volt már, aki úgy jött ide, hogyha itt nem folytathatja, nem tudja hol folytatni, lehet, hogy abba is hagyja. Ha tehetségesek, és látom, hogy komolyan szeretnék csinálni, és mindezt itt Pakson, amíg nincs teltház, én nem fogom elküldeni őket.”




2006-tól napjainkig eltelt tíz évben Bor Barna sikert sikerre halmozott, s felnőtt mellé Csoknyai László, aki immáron második olimpiájára készül. A Honvédból átigazolt Cirjenics Miklós is Paksra szállítja már az eredményeket, nem is akárhogyan, jelen állás szerint ő is az utazó keret tagja az augusztusi riói olimpiára. A fiatalok közül Pupp Réka junior Európa-bajnoki címe, valamint a felnőttek között elért nemzetközi bronzérme és pontszerző helyezései pedig már a jövőt vizionálják.


Judo oktatás Pakson
A paksi Bezerédj István Általános Iskolában 1985-ben indult be a kísérleti judo oktatás Galla Ferenc tananyagát követve. Az első judós osztályfőnök Vági Miklós testnevelő-edző személyében érkezett. Az akkori ötödikesekkel huszonhét év múltán készített mélyinterjúkból kiderült, hogy nagyon szerették és tisztelték Vágit, aki az osztályfőnöki órákon is sokszor a judo szellemiségéről, és a benne rejlő értéktartalmakról beszélt.


Az akkori tanítványok kiemelték, hogy ez a mindennapos bensőséges hangulat nagyban hozzájárult volna ahhoz, hogy éveken keresztül sikeresen végig tudják csinálni a fárasztó, sokszor nagy odafigyelést, fegyelmet kívánó edzéseket. Azért kell feltételes módban beszélni erről, mert Vági Miklós mindössze egy tanévet töltött az iskolában, 1986-ban elhagyta Paksot. Távozásának indokai között sok fejtegetéssel lehetett találkozni, de a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy úgy érezte, az akkori tanári kar nem annyira befogadó különös személyisége iránt. Vági igazi mester volt. Küldetéstudata nem állt meg az edzések befejezésekor, hanem a judo szellemiségéből eredő értékeket sugározta személyes példamutatással a mindennapjai során is.



Távozása után a tanári kar judo edzőihez csatlakozott Berecz Pál és Riesz Béla, majd Keszthelyi László is. Az iskolai judo formai kereteinek vizsgálatát az akkori testnevelő-edzők visszaemlékezéseinek köszönhetően tudták felidézni. A 1985-ös kiinduló állapotokat követően természetesen folyamatosan érkeztek a következő évfolyamok, akiknek meg kellett oldani a judo oktatását.

Az alsós judo tanítás a harmadik osztálytól indult, minden harmadik és negyedik osztályos tanulót érintett. Ez a bevezető szakasz heti egy alkalom judo-testnevelés órából állt. Fő célja annak feltérképezése volt, hogy kik azok a tanulók, akik jobban érdeklődnek a judo iránt és tehetségükkel is kitűnnek társaik közül.

Ezen tanulóknak, igény szerint, lehetőségük volt délutáni judo foglalkozásokon is részt venni. Ezzel a lehetőséggel – Keszthelyi László elmondása szerint –, nagyon sokan éltek, így két judo edző-testnevelő foglalkozott velük külön-külön két fiú és két lány csoportban.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy akkoriban a gyermeklétszám lényegesen magasabb volt, mint napjainkban. A Bezerédj iskola, amely saját judoteremmel rendelkezett, közvetlen szomszédságában létrehoztak egy másik judoteremet, amely a „Tanácsterem” elnevezést kapta, utalva a helyiség korábbi funkciójára.



Ezzel megoldottá vált, hogy a nagyszámú judo iránt érdeklődő gyermeknek egy időpontban lehessen edzéseket tartani. Szinte minden délután két-két edzés tartottak az edzők harminc fő feletti létszámokkal, és ez azt jelentette, hogy százhúsz fő körüli volt azoknak a száma, akik az alsó tagozatból judóra jelentkeztek. A gyermekanyag csupán a Bezerédj iskolából érkezett. Habár ez akkoriban nem tűnt különleges dolognak, ha belegondolunk, hogy manapság milyen nehéz egy oktatási intézményből egy sportágnak száz fő fölötti bázist létrehozni, akkor figyelemreméltó adatnak tekinthető. Természetesen nem szabad elfeledkezni az akkori sajátosságokról, ami a választható sportok alacsony számát, és a már említett óriási gyermeklétszámot jelentette.

A felső tagozatba lépvén azok a tanulók kerülhettek judós osztályba, akiket az edzők arra érdemesnek találtak, valamint azok, akik addigi munkájuk, hozzáállásuk, tehetségük révén „kiérdemelték” ezt. Ez nem jelentette azt, hogy akik nyelvi tagozatos osztályban folytatták a felső tagozatot, judo gyakorlásának lehetőségétől megfosztottakká váltak, ugyanis a délutáni edzéseken, mint szakosztályi tagok ugyanúgy részt vehettek, mint sporttagozatos társaik. Kiváló példa erre Till Barbara, aki az ötödik osztályt német nyelvi tagozatos osztályban kezdte, de a korábbi években már megismerkedett a judóval, ezért délutáni edzéseken gyarapította küzdő sport tudását. A kemény munkának évek múltán sok szép hazai és nemzetközi eredmény mellett egy junior Európa- és világbajnoki bronzérem lett a jutalma.

Visszakanyarodva a program felső tagozatos vonulatához, előnyös testnevelés óraszámváltozás figyelhető meg. Ötödik osztálytól mindennapossá vált a testnevelés órák száma. Továbbra is maradt a heti egy judo óra, de mivel a testnevelő, Berecz Pál egyben judo edzői minősítéssel is rendelkezett, megoldhatóvá vált, hogy a hét másik négy testnevelés órájába is „belecsempéssze” azokat a sportág specifikus elemeket, amelyek kiváló alapot nyújtottak a további judo munka fejlesztéséhez. Emellett a mindennapos délutáni edzéseken a délelőtti munka folytatása zajlott.



Fontos megjegyezni, hogy az is óriási jelentőséggel bírt a gyermekek sport felé irányításában, hogy az edzői kollektívának a délelőttök folyamán is volt alkalma találkozni az edzésre járó gyerekekkel. Következésképpen, folyamatosan nyomon tudták követni nemcsak az aktuális sportformájuk, hangulatuk változásait, hanem osztályfőnökeikkel, tanáraikkal kapcsolatot tartva a diákok osztályzataira is volt rálátásuk.

Tehát ebben az iskolában biztosítva volt, hogy bármilyen probléma, ami a judós gyermekek életében jelentkezhetett idejében felismerésre kerüljön, és a megoldásokat ne a baj megléte után kelljen keresgélni.

Visszatérve a felső tagozatban végzett szakmai munkára, melybe a nyolcvanas évek végétől már Keszthelyi László is bekapcsolódott, ki kell emelni azt, hogy a képességfejlesztés terén is nagy előrelépés volt tapasztalható, hiszen ekkor már nem annyira a játékórák voltak a jellemzőek a tagozatos osztályokban, hanem többnyire a sportághoz szükséges kondicionális alapok megteremtése zajlott. A játékigény kielégítése is inkább játékos erősítések és erőfelmérő versenyek formájában jelentkezett.

Érdekes, hogy az órákon fegyelmezési eszköznek is kiválóan lehetett alkalmazni a judót. Ha a tanár úgy ítélte meg, hogy az osztály nem annyira befogadó az új technikák tanulására koncentrációs problémák miatt, adott esetben sok küzdelemmel, dobásgyakorlással tudta elérni, hogy az egész napos padban ülésre „kárhoztatott” fiatalok levezessék felesleges energiáikat.

Nagy előnyt jelentett a judo sikeres elterjedésében, hogy akkoriban nagyon kevés sportág állt rendelkezésre Pakson. A Bezerédj iskolában például a lányok csak kézilabda vagy kajak-kenu sportágakat tudtak választani a judo mellett. A fiúk annyival voltak előnyösebb helyzetben, hogy ők még a Paksi SE labdarúgó szakosztályában is szerencsét próbálhattak.

Az a tény, hogy egyedüli bázisként a judo ilyen nagytömegű gyermeket vonzott magához, eredmények ugrásszerű fejlődéséhez vezetett. Erre az időszakra tehető a paksi utánpótláskorú lányok megannyi magyar bajnoki arany-, ezüst- és bronzérme, nemcsak egyéni, hanem csapat szinten is.



A heti edzésszámok a kezdőcsoportok esetében – ha a délelőtti foglalkozásokat nem tekintjük – két-három edzést jelentettek, ami a felsőbb tagozatok esetében heti négy-öt alkalomra bővült. A megnövekedett gyermeklétszám maga után vonta újabb edzők bevonását a programba szakosztályi szinten, akik az edzőkollegáik délelőtti toborzásaiból jött gyerekekkel kezdtek el foglalkozni. Ekkor került a paksi judo szakosztályhoz Köves László és Nagy Attila.

Berecz Pál 1990 környékén távozott az iskolából, majd Riesz Béla is külföldön folytatta edzői tevékenységét. A helyettesítésükre tett kísérletek különböző okokból meghiúsultak. Ezért Keszthelyi László az 1996/97-es tanévtől egyedüliként koordinálta a Bezerédj-ben folyó judo oktatást. A délutáni judo edzéseken Keszthelyi mellett továbbra is Nagy Attila, Köves László és később Krausz János oktatta a gyermekeket.

Az iskolai judo oktatással párhuzamosan, illetve abból merítve természetesen volt élsportolóképzés is a szakosztályon belül. A junior és felnőtt versenyzőkből álló csapat Hangyási László mester vezetésével dolgozott a Tanácsteremben, és Kovács Antal sporttörténeti olimpiai aranyérmét (1992) követően négy évvel, 1996-tól egy másik helyszínen, az akkor megnyitott új edzőteremben, a Barátság úti dojóban.

Kiváló közösségépítő programnak bizonyult a minden tanév végén megrendezett napközis judo tábor. Ezek a táborok általában két-három héten át, reggel kilenc órától délután négy óráig tartottak. A táborokban nem ritkán száz fölöttiek voltak a gyermek létszámok, és a judo edzések mellett nagy vonzerőt jelentetek a különböző kirándulások, biciklitúrák és az 1992-ben megnyitott Ürgemezei strand, ahova délutánonként a táborozók ellátogattak az edzők vezetésével.



Napjainkban a Bezerédj Általános Iskolában Keszthelyi László és Kanczler István testnevelő tanárok és szakképzett judo edzők tartják a foglalkozásokat. Több évtizedes oktatói tevékenységük lehetőséget biztosít az általános iskolai oktatás kiszélesítésére, a testnevelő tanárok judóval való megismertetésére, alapfokú ismeretek megtanítására (tanfolyamok, kurzusok, továbbképzések szervezésére). Ezáltal a judo mind szélesebb körben való elterjesztésére az általános iskolai oktatás szerves részévé tételére.



Megfelelő anyagiak birtokában a felnőttképzés a judo órák hospitálásával, óra részletek tartásával lenne megoldható, emellett a környező települések általános iskoláiban bemutató órák tartását tudnánk megvalósítani. Természetesen az elméleti háttér kidolgozása is folyamatban van.


 
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2016
Horváth György)

Támogatóink

Atomerőmű SE

Vezetőedző:
Hangyási László Botond


Edző:
Bor Barna
Braun Ákos
Csoknyai László
Dobai Krecht László
Kanczler István
Keszthelyi László
Péri Balázs

Honlap:
www.ase.hu





Központi edzőterem címe:
Paks, Barátság utca 3.